Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-11-01 / 44. szám

nyire állhatott és állott elő a célzott s óhajtott panoramai szép egész, azt akkor fogjuk átlátni, ha majd a külön cikkeket egyenként megismerendjtik;— melyeknek tehát bemutatását ezennel megkezdeni ismertetői tisztemnek tekintem. Nyitányként áll legelői a megindítandó folyóirat egészének élén „Kibocsátó szó" helyettes superintendens főt. Balogh Péter úrtól. Rövid, de gyönyörű kis naQivaxiov, — és teljesen méltó s illő a kibocsátóhoz, a kibocsátotthoz, és azokhoz, a kikhez kibocsáttatik egyiránt. Az egyházi főnök apostoli intéssel, utasítással, áldással bocsátja ki iíju növeltjét az Ur szöllejében, leendő munkálkodásra; főpásztori buzgósággal szólítja fel a híveket arra, hogy e kibocsátott ifjú munkást fogadják testvéri karokkal s tanuljanak tőle nagy, jó tanúságot; főpapi kebel-áldozat melegével imádkozik az ifjúért, hogy kisérje őtet s munkálkodjék vele az isteni kegyelem.—- Lelket magához ragadó, — szivet és észt egyiránt kielégítő megnyitása jiz üdv nagy munkája előbb vihetése végett megindított vállalatnak,— és biztos kezes a felől, bogy e szent kezdeményt, ha az minden lépésein a nyitányban megszólalt főpásztori s p égi hangját követendi s azzal rokon hangokat adand, gazdag siker s áldás fogja koronázni. Mire velem együtt minden buzgó protestáns, szive teljességéből Áment, s ugy légy ent mond. Ezt követi szinte az egész vállalat élire állított bevezetés gyanánt „Szózat a magyar reformált vallású népheza szerkesztőtől (főt. Révész Bálint úrtól). A theologusi nagy eruditióval, lángoló keresztyéni buzgósággal, gyakorlott pennával, s a kebel mélyéig ható nyelvezettel kiállított valódi férfias dolgozatnak, felfogásom szerint röviden, s ha bár nem épen a tisztelt szerző szavaival, de nézeteitől nem eltérőleg, annyival kevésbé azokkal ellenkezőleg, talán némi közbeszúrt eszmékkel kiegészítőlég adott tartalma ez : A vallás az embernek, mint értelmi lénynek, csak tudomány-alakban , de nem mint világi ismeretek halmoza, hanem mint sajátságos vallástudomány t. i.mint az emberi lélekbe égből szállott s küldött isteni világosság, (kijelentés) azon alapuló eredeti meggyőződés, tudat, s ennek tényeiből és adataiból előállott s rendbeszedett tudomány,— csak így lehet mind e földön boldogítója, mind öröküdvre nevelője (elvész az én népem, mert tudomány nélkül való); ezen tudomány igen gyarló és hiányos, ha csak a magára hagyott, vagy magába bizakodó emberi tehetség, csupán az anyagi természet és annak jeleneteire figyelmezés szük és korlátolt körében akarja egyoldalulag alkotni; szükség volt, hogy ennek létrejövetele körül a vallás másik tényezője, az isteni kegyelem, segély, kijelentés is , és pedig túlnyomólag működjék, és az üdv lényegét tevő tények, intézmények, történelmi események, üdvhatály sat, reális létrehozásán s az emberek közt felállításán kivül, benyúlván a titkok titkába, azoknak theoriáját is, vagy miségök, mikéntiségök, mérviségök és ezeknek alapul szolgáló, isten-és ember viszonyát és lényegét, az időszerinti életet és halhatatlanságot illető eszmék felől az értelem által is felfogható s azelőtt ezeket maradandóvá teendő előadást oly férfiak által eszközöljön, kiknek lelki erejöke végre rendkivülileg felmagasztaltatott képesíttetett, kik isteni ihletésben részesültek ; s így áll elő e kijelentés körében a valódi vallástudománynakörökrealapul szolgálandó szentírás. Ebben él, ebből fejlik ki, ebből csergedezik a tiszta vallástudomány, mely egyedül boldogít és üdvözít. Az ebből merített élő vizzel kell tehát tápláltatniok szüntelen a lelkeknek, mert folytonos tápláltatás nélkül erkölcs-vallásos erejök elcsüggedés és lelkök világa elhomályosulás veszélyének tétetnék ki; az ebben felmutatott eszmékkel kell vezettetniök s lelkesíttetniök arra, hogy az üdv valódi tényezőit, és tényleges eszközeit, hő ragaszkodással, igazhittel öleljék, — s Így lelkinyugodalmukat, istenhezi hasonlatra emelkedésöket vele egységre juthatásukat, erkölcsi újászületésöket, 8 tidvösségöket eszközöljék. —- Ezen ker. tudomány közlésének egyik, s leghathatósabb eszköze az élőszó, melynek villámereje behat a velők megoszlásáig; de másik szintén hatályos, sőt folytonosabban s állandóbban , ugy mint a harmat és a csendes eső — ható eszközei az ezen célra szolgáló helyes olvasmányok, melyek azon órákat és istenitisztelet óráivá teszik , melyekben a templom ajtajai többé nyitva nincsenek. Ily nézetek vezették a tiszántúli főt. egyházkerületet, hogy a magyar reformált nép számára olcsón adandó egyházi könyvtárában vallástani olvasmányt szolgáltasson; azon óhajtással, hogy ez a világi tárgyakat illető haszontalan, sőt kártékony olvasmányokat a nép kezéből szorítsa ki. Fel tehát mindazok, kik erre hivatást éreznek magukban , lépjenek fel ezen üdvös irodalom terére, hol szent munkálkodásuknak s használhatásuknak tágas kör nyittatik. Te pedig reformált vallású magyar nép ! fogadd kedvesen, és ápold, tartsd fenn részvéteddel ez egyházi könyvtárt! sat. sat. és a melyeket tanultatok, hallottatok, vettetek, láttatok a mi munkálódásunkban, azokat cselekedendjétek , és a békesség istene lészen — légyen is — veletek ! — Annyi helyes gondolat, annyi valódi keresztyéni elv, annyi szép fejezet van összehalmozva e bevezető darabban : hogy ha egy egész könyv ezen eszmék részletesebb fejtegetésével foglalkoznék, találna elég anyagot; és ha az egész vállalat az ebben felmutatott elveket híven követendi: ugy a kegyelem Istene ezen vállalatot bő áldásaival fogja koronázni.— E cikk jeles helyeinek részletes idézésébe nem ereszkedem ; úgyis kétségkívül minden olvasóm olvasta, vagy ha még nem, de olvasandja az arra nagyon is méltó darabot. Én a nagyon tisztelt szerkesztőt a valódi tiszta keresztyéni elvek terén keresztyéni örömmel üdvözlöm; és ebben biztosítékot látok a felől, hogy ezen vállalat, — eltávolítván magától minden hiúság, gőg, és azok társaságában járni szokott tévtanok földi salakjait, reformált hitfelekezetünkben — a keresztyén vallás valódi mennyei melegével és fényével, a vallás-erkölcsi új életre születést előmozdítandja. (Folyt, köv.) Tatai András. Észrevételek. T, T. Révész Imre urnák Sylvester (Erdősi) János protestáns voltáról 1859. kiadott munkájára nézve. (Folytatás.) T. T. Révész Imre ur Sylvester Jánosnak protestáns voltát kimutatván, ugyanazon munkájának 92. és 104. lapján azt is felhozta, hogy Nádasdi Tamás ország nádora maga is protestáns volt, és azt több oldalról igyekezett is kimutatni, de nézetünk szerint, arra nézve világos és döntő okmányt egyet se hozván fel — így szól — részemről könnyen megengedhetőnek vélem azt, hogy Nádasdi Tamás 1531. esztendőben még rom. katholikus volt, mert az Ő protestáns hitre térését 1534. vagy 1533-ra tehetőnek vélem. Ámde Nádasdi Tamás 1536. tárnok.mester (1538. art. 25.) horvátországi bán, 1542. esztendőtől fogva 1554-ig országbirája, végre pedig 1554. eszt. april 25-től fogva 1562. eszt. junius 2-ig vagyis egész haláláig ország nádora lévén, azon hivatalokat Magyarország törvényei szerint 1608: 3. cikkely ideje előtt, csak épen a catholika vallást tartók viselhették, minélfogva T. T. Horváth Mihály ur gróf Nádasdi Tamás élete irója lap 143. azt állította, hogy Nádasdi Tamás mint protestáns a nádori méltóságot sem nyerte volna el, tehát ez ellen szükséges lett volna kimutatni, hogy hazai törvényeink értelmében, Nádasdi Tamás ellen, azért hogy protestáns volt, kifogást se lehetett tenni — de mi! előtt erről szólhatnánk, szükséges a tárgyra nézve Nádasdi Tamásról megemlíteni e következőket, t. i. Nádasdi Tamás született 1498. eszt. édesatyja Ferenc, i Mátyás király alatt egy nehézvasas-lovag zászlóalj vezére, édesanyja pedig Török Orsolya, Török István leánya volt,