Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-11-01 / 44. szám

hatlan magyarázót kijelelni: ? — mind oly kérdések, melyekre nézve egymástól a legtávolabb térő vélemények vannak, s melyekre nézve fajunknak igen nagy része a rendezett történelem szürkületétől kezdve, mindig siralmas tévelygésben volt. Immár, itt két nagy tárgy van. Egyik, a polgárok személyének s vagyonának sérelem elleni biztosítása. Másik, a vallásos igazság terjesztése. Nem lebet képzelni egymástól teljesen különbözőbb két tárgyat. Az első tartozik egészen e látható s tapasztalható világra, melyben élünk; a második, ama fensöbb világra mely kivül van érzékeink körén; az első e jelen, a második a jövő életre. Azok, kik az első tárgyak fontossága s elérhetési módjára nézve tökéletesen egyetértenek : a másodikra nézve a lehető legkülönbözőbb véleményben vannak. Mihezképest, ugyancsak meg kell gondolnunk magunkat, mielőtt megengednök, hogy azon egyének — bár kik legyenek is — a kik az első tárgy előmozdítása végett a hatalommal megbizatvák, e hatalmat mindig a második tárgy előmozdítására tartoznak használni. Gladstone úr ugy képzeli, hogy a kormányok köte- j lességei atyaiak. Szép tan. De oly tan, melyet nem hiszünk el, mig nem tud mutatni valamely kormányt, a mely ugy ! szeresse alattvalóit miként gyermekeit az atya, s mely alattvalóinál annyival fentebb álljon értelmileg, mennyivel gyermekénél fentebb áll az atya. Azt mondja pompás, de némileg homályos nyelven : „az erkölcsi tudományban azon helyet foglalja el a kormány, melyet a természeti tudományban a zo 7tav.a

Ha az erkölcstanban a kormány valódilag ro 7iav (minden) ugy nem értjük, miért ne vennék magukra a kormányzók mind azon tisztet, mitrájok nézve Plátó kijelelt. Miért ne vennék el a kisdedet anyjatói, miért ne választanának dajkát, szabályoznák az iskolát, ügyelnének a játékhelyre, határoznák meg a munka és frissítés , óráit; miért ne rendelnék meg, melyik balladát kell dalolni, ! minő hangszeren kell játszani,-minő könyvet olvasni, minő gyógyszert bevenni ? Nem értjük, miért ne ők választanának számunkra nőt, korlátoznák költségeinket, s szabnák ki, hogy hány tál ételt együnk, hány pohár bort vagy csésze theát igyunk? Plátó, kinek merészsége a szemlélődésben, talán csudálatosb mint akármely más különössége ezen rendkívüli elmének, s ki sohasem rettent vissza semmitől mire elvei vezették, Keresztül vitte az utolsó pontig. Glad- I stone ur nem ily rettenthetlen. 0 megelégszik ez alapelv lételével, miszerint minden községben, a személy-s va- 1 gyonbátorság oltalmazásával hivatalosan foglalkozó testület köteles, ezen testületi képességében, valamiféle hittant vallani, hatalmát ezen vallásnak terjesztésére felhasználni, és az ehez való alkalmazkodást, mint minden polgári tiszt- , ségre nélkülözhetlen kelléket, megkövetelni. Világosan kinyilatkoztatja, mikép, ez alapállítást tekintve, nem szorítkozik igazhitű (orthodox) sőt még csak keresztyén kormányokra sem. Azt mondja: „e körülmény, miszerint valamelyik vallás hamis, nem szállítja lejebb a kormányzókról, mint ilyenekről, azon vallás fentartása iránti kötelességöket." Ha ezt tenni elmulasztják: „nem lebet máskép tekinteni e tényt, mint hogy az súlyosbítja az ily hitet tartóknak sorsát."— „Nem is kétkedem, így folytatja, állítani, mikép ha egy mahomedán lelkiismeretesen hiszi, hogy vallása istentől ered s ö isteni igazságot tanít: hinni kénytelen azt is, hogy ez igazság jótékony, s pedig minden más dolgok felett jótékony, az ember lelkére; és ehezképest kívánnia kell annak terjedését, s a terjesztésre fel is használnia minden alkalmatos és törvényes eszközöket. Hogyha az ily mahomedán egyszersmind fejdelem is: ezen eszközök közé kell számítania mindazon hatalomnak és tőkéknek alkalmazását, melyekkel törvényszerüleg rendelkezik az említett célra." Bizony kemény beszéd ez. Mielőtt megengednök, hogy Julián császár, midőn a rendelkezése alatti tőkéket s hatalmat a keresztyénség kiirtására fordította, csak kötelességét teljesítette; mielőtt megengednök, hogy az ariánus Theodorik vétket követendett el, ha Itáliában csak egyetlen egyet is türt volna, Krisztus istenségében hivőt, polgári hivatalos állásban; mielőtt megengednök, hogy a hollandi kormány köteles kizárni a tisztségekből az angolegyház minden tagját, a bajor király köteles kizárni minden protestánst, a török császár minden keresztyént, az avai király mindent a ki csak egy istent hiszen: ugy véljük, jogosan lehet kívánnunk teljes és pontos bebizonyítást. Midőn valamely tannak következményei ily megdöbbentők, nagyon is követelhetjük, hogy alapelvei erősen szilárdak legyenek. A következő cikk szolgáljon mutatványul azon tárnokokra nézve, mélyekkel Gladstone ur—a mint ő képzeli— megállapította az ő nagy alapelvét: „Ugyanezen elvet általánosb a alakban is felállíthatjuk, melyben az, bizonyosan egyetemes beleegyezést parancsol. Ugyanis, bár hol legyen e világon hatalom: ezen hatalom az Istennek e világ királyának tulajdona; — az ő jogszerű tulajdona, ha szinte ejog darab ideig el nem ismertetik is, avagy visszaélnek is vele. Már e tulajdon, a tulajdonosnak akaratjához képest, akkor valósíttatik mintegy, s használtatik fel, midőn oly célokra használtatik, a melyeket ő rendelt, s egyszersmind az irgalmasság, igazság, igazságosság, s hit szerint használtatik, a melyre ő tanított. Ámde ezen elveket sohasem lehet az emberi kebelben valódilag s állandólag táplálni máskép, csupán csak az ezek forrására s az isteni kegyelem segítségére függesztett folytonos tekintettel.— Ennélfogva mind azok, a kik — mint kormány — működnek, mind azok, a kik — csak önmagukra nézve— működnek: egyedül ugy használhatják egész bizonyossággal helyesen a nékiek adatott hatalmat, ha erre a vallás törvényeit alkalmazzák." Gladstone urnák ez okoskodásában, temérdek és határozatlan kiterjedésű állítmányok vannak előhordva, s oly nyelven, a melyen némi homályos méltóság és szentség ömlik el, kétségtelenül sok elmére igen vonzó erejű. De mihelyest szorosabban vizsgálat alá veszszük e tételeket, mihelyest végig tekintünk a bennök foglalt csak nagyon kevés részletességen, és ezeket próbakő szerint különböztetjük s itéljlik meg: az állítmányokat mindjárt hamisaknak és túlcsapongóknak találjuk. A tan, melyről mondja, hogy „bizonyosan egyetemes beleegyezést parancsol" ez : az emberi lények minden társulata, mely hatalmat gyakorol akármineműt, azaz tehát az emberek mindenféle társulata, mint társulat, köteleztetik valami hittant vallani. Képzeljük el, mi eredmény következnék ez elvből, ha huszonnégy óráig érvényes volna. Vegyünk a milliom példák közül egyet. A gyorskocsizási-társulat hatalommal bir lovai felett. E hatalom isten tulajdona. Isten akarata szerint.csak ugy használtatik jól, ha irgalommal használtatik. Ámde az írgalmassági elvet sohasem lehet valódilag s állandólag táplálni az emberi kebelben, folytonos tekintet nélkül az istenre. E szerint azon egyének, kik mint gyorskocsizási-társuiat, működnek, egyedül ugy használhatják egész bizonyossággal helyesen a nekik adott hatalmat, ha erre a vallás törvényeit alkalmazzák. Minden gyorskocsizási-társulatnak kell tehát, testületi hatósága körében valamely bittant vallania, kell hitcikkekkel közös isteni tisztelettel s kápolnával birnia. — Hogy ez, és számtalan más, szintilyen különös következtetés szükségkép foly a Gladstone ur elvéből, oly igaz , mint kétszer kettő négy ; s ha az egyenes következtetés ily képtelen: okvetlenül az elvben magában kell lenni valaminek, a mi nem egészséges. Idézünk még egy másik ilyen fajta helyet. * „Miért kell tehát, — most jövünk e kérdésre — az állami kormánytestliletnek valamely hittant vallania ? — Először: mert a kormánytestület egyénekből van öszvealkotva; és ez egyének, bizonyos meghatározott képességgel neveztetvén ki a működésre, ily képességöknél fogva tett működéseiket, vallás-szabta kötelességek által tartóz-