Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-10-25 / 43. szám

szenvedett kétszázezer testvéreink emeltessenek velünk hasonló jogalapra, hanem tni szálljunk le ő bozzájok, és kiáltsunk Hosannát a nagy vívmányon. Egyébiránt közölve volt már e lapokban (41. szám. 1096.1.), hogy a birodalom nemmagyar protestánsai is benyújtott emlékiratukban, nem rendezetet kértek, hanem oly engedményeket, melyek — egy két, helyiviszonyaink és régi jogainkkal össze nem férő pontot kivéve —ba nekünk megadatnak, a magyar protestáns egyház is áldva említendi : Ő Felsége dicső nevét, kinek uralkodása alatt a civili- ! sátió legszentebb igényeinek oly liberális módon elég té- I tetnék. A „Presse" cikkírója azt mondja, hogy ö nem tud magyar szabadság, magyar jog mellett felbuzdulni. Elhiszem, mert cikkéből Ítélve még sok egyebet nem tud, mi a nyilvános jogélet felfogásához megkívántatik. Tanulja meg elébb mindazt, s akkor ítéljen egy nemzetről, melyet ezer éves alkotmányos élet, bizonyosan képesebbé tett ön belügyeinek rendezésére, semhogy jogait megitélni, de a körülményekkel is számot vetni ne tudjon. Ennyit egyelőre röviden a „Presse" cikkírójának. {Szerkó) Az ág. hitv. evangyólmiak 1791-ben Pesten tartatott zsinatának naplója. (Folytatás.) Első ülés, september 14-kén 1791. Ezen ülés reggeli 8 órakor kezdődött a megyeház egyik teremében, melyben zöld posztóval bevont 4 tábla körül a külön kerületeknek követei foglaltak helyet ugy, hogy egyik oldalon a világi a másikon a lelkész urak ülének. Eljött fenséges coburgi Jozias herceg is, ki akkori időben budai hadi kormányzó levén, a buda-pesti evang. gyülekezetnek tagja vala. Ezután a magyarhoni ágost. hitvallású gyülekezeteknek főfelügye lője mélt. Balogh Péter ő nagysága rövid de velős beszédében a mult gyászos időket a jelen állapotunkkal II. Leopold dicső uralkodása alatt Összehasonlította — s ezt kiemelte. Azután néhányat a követek közül — u. m. B. Podmanitzky József, Thomas v. Tihanyi — Sólyom-Fejérváry, világi, Crudi Dániel, Perlaki Dávid és Lyci N. urakat kinevezte— nm. gróf Brunsvick József, királyi biztos urnák tisztelgésére s meghívására. A megyeház lépcsőjénél fogadtatott a kir. biztos báró Hellenbach István, Pongráez Boldizsár, Ráth és Csernota urak által. A kir. biztos a palota közepén elfoglalván helyét, beszédjét Írásból felolvasta — s a zsinatot tekintetes s tisztelendőnek „Inclyta ac venerabilis" címezte, — s a zsinat legfőbb tárgyait röviden felemlítette. Az után Balogh Péter hatalmas felszólítására Báró Prónay László ő Exellentiája s csanádmegyének főispánja a zsinat elnökévé egyhangúlag elválasztatott. Ez után főtisztelendő superintendens Torkos Mihály ura„veni sancte"-t megkezdte — melyet állva elénekeltek. Erre a nevezett superintendens ur imádságot olvasott el — s ezt befejezvén, röviden megszólította a királyi biztost, a zsinat elnökét és a főfelügyelőt — s a zsinatot nekik ajánlotta. Tüstént ezután szinte egyhangúlag jegyzőknek felhivattattak tek. Baloghy Mihály és tiszt. Ráth Mátyás. Többen kívánták miszerint ezek eskettessenek fel,— hogy annál nagyobb hitele legyen a jegyzőkönyvnek. De az elnökség ellenkező véleményben volt, minthogy a megválasztott jegyzők a zsinatnak tagjai, s mint ilyenek már hitelesek, — g azonkívül a jegyzőkönyv mindennap a kerületi felügyelök és superintendensek által hitelesítendő — s ezen nyolc férfi aláírása nélkül nem érvényes. Perlaki Dávid felkelvén ő exellentiáját az elnököt megkérte, hogy az egyházirendből szinte elnöktárs választatnék (egyebek közt azzal is indokolta véleményét, hogy az ágostai vallást a lelkészek is aláírták — mely állítmánynak alaptalanságát az egyház történelmének tanulói is tudják — s a tolnai és várallyai zsinatban t. i. elnöklöttek a lelkészi rendből valók." Institoris az állítást mentegetni akarván, mondá : hogy bocsássák meg ezt az emberi gyarlóságnak. Az elnök megcáfolta azt állítván, hogy ezen követelés a régi szokással — s a patronatusi joggal ellentétben van: — s hogy ö a papságnak uemcsak becsületét, de érdekét is védeni akarja. — Mire aztán Balogh Péter alelnöknek — egyhangúlag kikiáltatott. Tisztelendő Ráth Mihály állította , hogy a nyilvános egyház a patronatust nem ismeri. Erre válaszoltatott : egy házak patronusainak — amazoknak jóltévői s gyámolítói tartandók, —a kik nem igénylik maguknak azon jogot, hogy a lelkészeket önkényleg meghívják s letegyék; de azok, a kik az egyházat védik s gyámolítják. Ezen ülésnek vége felé négy követ a református zsinat nevében megjelent, kiknek élén Domokos Lajos vala, — hogy az ágost. hitvallásuak irányában kölcsönös szeretetöket bemutatnák. Ezeket az elnök tiszteletteljesen üdvözöl vén elbocsátotta. Helvét hitvallású testvéreink üdvözlésére kiküldettek : B. Hellenbach István, Káldy, Lehoczky, Kárász, Institoris. — Azon végzés is hozatott, hogy a jegyzőkönyv készítésénél a latin irálynak tisztaságára illő gond fordíttassék, de ugy, hogy homályosságot ne okozzon. Második ülés sept. 15-kón. Négy választmány nevei* tetett ki. 1. Vegyes a két testvérfelekezet tagjaiból, melynek főtárgya : az egyházi kormánynak külső formája. 2. A házassági ügyekről. 3. A tudományos ügyeknek helyes elrendezéseire. 4. A pénzügyek, alapítványok s hagyományokról. Ezen utolsóhoz tartoztak a kerületi felügyelők és superintendensek. A budai zsinat nevében mihozzánk követek küldettek, kiknek szószólója Máriássy István magyarnyelven üdvözölte a zsinatot s kinyilatkoztatta, hogy a református atyafiak szándékoznak vegyes küldöttséget kinevezni, de senkit,— a ki nincs küldve — a zsinatba be ne bocsássanak. Az elnök javallatára következő rendszabályok állapíttattak meg a zsinat tartására. 1. Senki se szólhat a más beszédébe. 2. Soha se beszéljen kettő egyszerre annál kevésbé több. 3. Egyedül az elnök terjessze elő a tanácskozás alá veendő tárgyakat. 4. A ki szólni akar, keljen fel s beszédét az elnökhöz irányozza. Ezen ülésben felmerülvén a házassági Ügy, Szinovitz superintendens azt állítá, hngy „Leviticus" törvényei értelmében a rokonság negyedik foka is meg van tiltva. September 16-kán össze ült a pénzügyi választmány Radvánszky Ferenc szállásán s értekezni kezdett a közvagyon kezeléséről, az alapítványokról stb. Különféle vitatkozások után, egyéb nem határoztatott, mint hogy a kerületi felügyelők a legközelebbi napra az egyes kerületek pontos összeírását benyújtsák. Az ágens Nizsnyánszky megígérte, hogy a kir. helytartótanács számadói hivatalából az evangélikusok alapitványainak összeírását kieszközlendi és átnyujtandja. A zsinat határozata a pénzügyi választmányban előfordulandó tárgyakat illetőleg ezen hármat tűzte ki: 1. Az elveszett alapítványokat fürkéssze ; 2. A meglevő alapítványok biztosításáról gondosj kodjék