Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-22 / 4. szám

így pl. nem látják a természetrajz osztályonkénti felosztásáról, hogy azt három éven keresztül, valamint az apóst, hitformát nem az 1., hanem a III. osztályban, ellenben meglátják , hogy; a zsoltárokat könyvnélkül — pedig seholsem — taníttatom. Es hogy ez igaz, az ellenkezőt hinni akaróknak kész vagyok mind az ere deti iupurumok-, mind a pályaműből megmutatni. De ezzel szolgálok azoknak is, kik azon aljas rágalmat koholták s terjeszték, a nt. urak pedig oly kapván kapva híresztelték, hogy pályaművem Somogyban készült. S ezen módon a nt. urak is meggyőződhetnek arról, mikép pályamüvem élőbeszédében világosan kitettem, hogy a tanmódra vonatkozó munkálatok tartalmát Bocsor, Széki Béla, Szeberényi Lajos urak és Diesterweg müveiből vettem, a tárgyak részletezésével is mindegyik t. szerzőnek nevét a maga helyén megemlítvén. Tettem ezt csak azért, mert külön tanmódot az e. megye nem is kivánt, s a mint látszik, a nt. uraknak sem kellett; tanrendszert pedig, mikép az élőbeszédben szinte kijelentém , holt betűnek tartván , csak mint accidenst csatoltam a tanmódszer mellé azok kedveért, kik azt szükségelendették. De itt ismét az a furcsa, hogy a t. bíráló bizottmány bírálatában a tanmódról mit sem szólt s így vagy azt tüntette fel, hogy a tanmódot átnézésre érdemesnek sem tartá, vagy azt, hogy ismeretköre a nevelési irodalomban igen korlátolt, vagy végre, a mit legörömestebb fölteszek, hogy akkor oly szempontból nézte a tanmód benfoglaltatását a pályaműben, a miből én kívántam tekintetni, de a mit utóbb gyanúsítás tárgyul jónak látott ellenem felhasználni. Annyi azonban a tanrendszer minden érdeme nélkül is igaz , hogy oly jeles férfiak munkáiból Összeállított s egyházmegyénk iskoláinak szükségeihez illesztett tanmódnak, a nevelés javára, pályatársaim némelyike igen nagy hasznát veendhette volna. Általában megmutatták a nt. urak azt, mikép lehet — nem két rövid, mint válaszukban érinték, hanem tiz hosszú hét alatt — 6 egyszerű tételben összes bírálatot irni egy, nagy gond- és fáradalommal összeállított műre. Végül szives tanácsukat a maga egész horderejében , mint válaszuk bunkóját, felfogván s illő mértékben megköszönvén, ha igénytelen egyéniségemtől is tanácsot elfogadni fensöbbségök megengedné, őszinte viszonzásul nem lehetne mást válaszolnom, mint ezt: ne annyira prédikálják, mint inkább mutassák meg, mikép kell Krisztust követni. A ki is maradjon velünk, mert immár beestveledett. Vikár Gábor. oldi ev. ref. néptanító. -BELFÖLD. A nagy-győri ág. ev. egyház; köréből. — Ha szabad egyes testületekről, a testületek összegére, mint nagy egészre következtetni, közlő oly adatokat reményi jelen sorokban felemlíteni, melyekből evangyélmi ős prot. egyházunknak folyvást csak legjobbat jósolhatunk, s amaz egy felett pedig semmi esetre sincs szükség elcsüggednünk, mintha már az ős buzgalom s eddig is önfentartotta szentegyházunk körüli áldozatkészség sem az élők keblében, sem a- legközelebb elhunytak emlékében többé nem tükrözné magát. A nagy-győri ág. ev. egyház ugyanis, a jelen újév ünnepén örvendetesen lön meglepetve az által, hogy az ünnepélyes újévi egyházi beszéd végével, midőn a régibb kegyes jóltevök, egyházukat gyámolítók szoktak a hívek serege előtt felemlíttetni, ezen felemlítés folyamán ismét két felejthetlen emlékű s uj hagyományozónak nevével találkozott, névszerint néhai Istenben boldogult Öttevényi Nagy István, egykori gyülekezeti felügyelő, s ugyszinte Tenyön, Heves-megyében, nem rég elhalt s győri származású Brengl Mihály urakban, kik azonkívül, hogy sok másokra is elárasztották jótéteiket, a nagy-győri gyülekezetet s illetőleg ennek kegyes alapítványait sem mulasztották el, több ezrekre menő alaptőkével, halálukban, gyarapítani, — s így haláluk lőn bizonyos tekintetben uj életünk, haláluk segélte őket is, az elhányt jeleseket, az emlékben köztünk s utódaink között örökké élők közé. S midőn mi lélekben a hála, a kegyeletszülte megemlékezés legszebb babérait fíiznők emlékük fölé, az élő egyháztagok újból fellelkesült buzgalmát, mint újévi örömtárgyat sem hagyhatjuk érintetlenül. — Ugyanis gyülekezetünk egyik fő öröme, az ős vallásbuzgó apák hátrahagyott példányképe, méltó utóda, gyülekezeti felügyelőnk, tek. Perlaky Dániel ur, kinek bár tapasztalt szerénységéhez mérten a fen megemlítet jóltevök. közé nyilvánosan nem soroltuk nevét, de azért köztük, a vallásbuzgó hívek s jóltevök közt látták őt nemcsak lelki, hanem testi szemeink is, a mennyiben ö, a tisztelt férfiú, gyülekezetünket újévi megemlékezésképen egyhá! zunk belsejében: a szószék és szent oltár körül tett, s önköltségén létrehozott csinosítási s felékítési áldozatával örvendeztette meg. Mely buzgalmában, hogy tiszttársai, mint gyülekezeti elöljárók, t. c.Nagy E n d r e és N i c s i nger József, pénztárnok és gondnok urak is méltón osztakozhassanak, jelen sorok közlőjével egy uj vállalatnak, egy gyülekezeti uj könyvtár megalakításának álltak legközelebb élire, mely máris létnek s a legkedvezőbb sikernek örvend, a mennyiben csupa kegyes adományozásból egy célszerű s díszes könyvszekrényt bir s benne több mint száz darab válogatott könyvet a jelesebb szerzőktől, s némi kis pénzösszeg is áll ugyan e célra, jelen sorok közlőjének rendelkezése alatt, mely összeget, mi viszont jó jel, a cél szentségétől áthatott fiatalság adta, minden zajosabb felszólítás nélkül, azon reményben lévén ők is, közlő is, mint kezdeményező, hogy majd az idősebb s telietősb fél is követendi a fiatalság nyomdokát. Ennyi jelenünk, — de mert komoly ébredést akarunk felmutatni, ne vegye tőlünk senki szerénytelenségnek, ha kisikamlik tollúnkból azon önérzetszülte mondott szó is, hogy mi a múltban sem szunnyadtunk, sőt mint egyesek, de méginkább mint testület áldozatra, jóltevésre, egyházgyámolításra, kivül, belől, magunknál, sőt másoknál is, tehetségünkhöz mértten, mindenkor készek s ébrek valánk. I Szólhatna e részbeni ébrenlétünkről a pusztító elemcsapás sújtolta s z e n d i ev. gyülekezet, (habár ezen gyülekezet részére tett országos segélyezések sorozata közt, melyről legközelebb is olvastunk jelen lap hasábjain, nem tudjuk: mi okból, minő mellőzésből ? tetemes járulékunkat sem láttuk kitéve nyilvánosan), — szólhatna részvétünkről, de hiszszük, hogy szól is a veszprémmegyei d a b r o n y i sz. egyház s gyülekezet, — szólhatnának talán szegedi hitsorsosaink, — szólhatna, szól is a m éh fő i közel fiókegyház, 1 melynek iskolát segéltünk épitni, felszerelni, — szólhatna mellettünk egy tőlünk tett szerény adományozás, melylyel legközelebb egy jeles tehetségű fiatal papjelöltnek segéltük külföldi egyetemre kimenetelét, — szólhatna, szól is mellettünk, gyülekezetünk tetemes áldozatával, két évvel ezelőtt létrejött: győri ág. ev. nőnövelde, melylyel a nevelés ügyében egy igazi nagy hézagot töltöttünk be, s melynek hitsorsosaink közel s távolban örvendve élvezik most már rég ohajtott áldásait. És most, ha már múltunkról, jelenünkről elmondtuk mondanivalónkat, hadd mondjuk el azt, mi mint legközelebb jövő, s mint már folyamatban is levő dolog foglalkoztatja intézkedéseinket, ez: segély-, vagyis alaptöke gyűjtés soproni képezdénk részére, melylyel, hogy nem állhattunk az elsők sorai közé, egy kis igazolás talán mégis a fen elősoroltak, s védelmünk azon körülmény , hogy mi úgyis évenként 300 pforinton felül gyámolítjuk a soproni főtanodát, holott magunk körében is, öt tanítói állomást s iskolát kell a nevelésügyben, nőnöveldénken kivül, fentartani. De azért mindezek mellett is, mi még azon korszerű s nálunk is viszhangra talált eszméket illeti, pl. g y á m a 1 a p, e g y h ázi domestika, és ezek részére, holdankinti, jövedelmi, önkéntes, vagy kivetett adó, — ezekre is bevallunk, egész előzékenységgel bevallunk ennyit, és pedig tiz év vagy