Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-10-18 / 42. szám

4-er : addig is:, míg ezen alázatos kéréseinkre a kedvező válasz megérkeznék, kegyeskedjék odautasitani a kormányhatóságokat : hogy azok egyházi testületeinket, ügyeinknek az eddigi módon való vezetésében ne gátolják. Szónok keblét táplálja a remény, hogy 0 cs. k. Felsége veleszületett bölcsességénél és igazságszereteténél fogva meg fogja hallgatni kéréseinket, s hogy nincs meszsze azon nap, melyen jogos óhajtásaink teljesítésének fogunk Örvendhetni, miért is a főtiszt, egyházkerületi gyűlést indítványának elfogadására felkéri, s azon esetben, ha ez megtörténnék, azon intézkedést ajánlja, hogy a hozandó végzésés készítendő alázatos felirat kinyomattatván, atöbbi testvéregyházkertiletekkel s egyes egyházainkkal is közöltessék, a főtiszt. egyházkerületi gyillés kebeléből pedig egy csekélyszámu tagokból álló küldöttség neveztessék ki, oly utasítással, hogy azon esetben, ha a testvéregyházkerületek küldöttség felküldését határoznák el, a mi küldöttségünk is ahhoz csatlakozzék." Tisza Kálmán segédgondnok urnák ezen indítványa közakarattal minden egyházkerületi tagnak előszóval nyilvánított szavazata által elfogadtatott, a küldöttség tagjaiul h. superintendens Balogh Péter, Révész Imre, Tisza Kálmán és Lányai Menyhért urak kineveztettek, s bár történt még a lelkipásztori kar részéről egypár felszólalás, de ez is épen ezen szellemben és csak azért történt, hogy a szónokok a cs. nyiltparancs és a ministeri rendelet által okozott fájdalmaiknak szabad tért nyithassanak. Ezután a főjegyző a határozat feltétele s a felirat elkészítése végett visszavonulván a fellebbezett ügyek kezdettek tárgyaltatni. Felséges császár és Apostoli király, Legkegyelmesebb Urunk! Minél nagyobb türelemmel szenvedte a magyarhoni két evangélikus felekezet, tiz hosszú éven keresztül, törvényes egyházi kormányzása megszorittatásának sajgó sebét, várva a többször kért gyógyszert Felséged vallásos szivétől, 8 atyai kezétől, mi iránt bizalom és ragaszkodás hangján kitört fel-feljajdulására több izben nyert is biztatást: annál fájdalmasabban s leveröbben hatott rá Felséged folyó évi sept. l-sőén kelt cs. nyiltparancsa, s az azt kisérö, és annak életbeléptetése és érdekében september 2 án kiadott ministeri ideiglenes rendelet. Mert a helyett, hogy — mint több izben egyezöleg kérte történeti fejlődésének, és törvényes jogainak alapján, a két evangélikus felekezet, a kerületeknek részint felterjesztvényeik, részint küldöttségeik utján— Felséged fejedelmi szava által az 1848-ik év előtti törvényes állapotba visszahelyeztetett, és zsinat fcarthatásra engedélyt nyert volna: nyiltparancsban, s ministeri rendeletben adatott ki számára kész egyházszervezet; ahelyett hogy sebe szerző okainak, az ideiglenes megszorító rendeleteknek elhárítása által, a seb önmagában behegedni engedtetett volna: idegen kezek nyúlnak ahhoz , melyek a seb mélységét, és az életerek szálait nem ismerik; a helyett hogy az organicus élet fejlődése önmagából engedtetett volna megindulni a fejedelmi szó melegsége által: kívülről jött s rendelkezőleg lepett meg bennünket egy uj szervezet. Felséges Császár és Apostoli Király, legkegyelmesebb Urunk! mélyen tiszteli a két evangélikus felekezet, ezek között egyházkerületünk is Felséged bölcs célzatait, s köteles hódolattal veszi a kibocsátott Legm. nyiltparancsot is, a mennyiben abban hitfelekezetünk iránti atyai gondjának jelzálogát tekinti. — De minél nagyobb Felségedhezi hü ragaszkodásunk : annálitikább szent kötelességünknek ismerjük, ezen tárgyban teljes őszinteséggel, és alattvalói bizalommal Felségedhez járulni, s kijelenteni, miszerint Felséged egyházi ügyünkben tett intézkedése, nemcsak nem találkozott óhajtásunkkal, sőt fájólag érintette szivünk húrjait, s ujabban megrendítette lelkünk nyugalmát. És ezt annyival inkább kötelességünk keresztyéni bátorsággal kimondani, mert mélyen irva van szivünkbe Idvezítö.jk ama parancsa: adjátok meg a Császárnak, a mi a Császáré és az Istennek a mi az Istené; s midőn Felségednek a földiekből megadjuk a mit alattvalói kötelessségtink parancsol: ugyanakkor Istennek is meg kell adnunk az engedelmességet, s lelkiismeretünk szabadságát, vallásos meggyőződésünket, melyekről Istennek tartozunk számolni, hatalomszónak feladnunk nem szabad. Ugyanazért a legmagasb nyiltparancs, és ministeri rendelet által előidézett e két kötelesség nehéz összeütközésének esetében választanunk, s a megakasztó követ eib ári tanunk nem lévén hatalmunkban a nélkül, hogy vagy Isten vagy Felséged iránti engedelmességünket meg ne tagadjuk: kínos lelki harcunkban az elesés ellen nem találunk más támaszt, melyhez fogódzunk , mint a kérelem gyöngéd, de itt egyedül megtartható árboczát. S Felséged igazság-szeretetétől reméljük és várjuk, hogy esdeklésünk legkegyelmesebb meghallgattatást találand, ha indokainkat, melyek alapján a nyilparancsot el nem fogadhatjuk, nyilt Őszinteséggel, de egyszersmind tisztelő alázatossággal elősoroljuk. 1) Nem fogadhatjuk el a nyiltparancsot azért, mert létrejövésének nincs semmi jogi törvényes alapja; — a mennyiben : Íj Nem tekinthetjük azt ugy, mint a mely az 1791-ben tartott budai zsinat munkálatainak elintézése volna, a miképen a bevezetésben mondatik. Mert a) a budai zsinat canonjai annyira nem illőknek tekintetnek már a mai kor viszonyaihoz, hogy a közelebbi évtizedekben megerösítésök nem kéretett. b) A nyiltparancs sem elveire, sem tartalmára nézve nem egyezik a budai zsinat canonaival. c) A budai zsinat canonai a legfőbb felügyeleti jog tekintetéből csupán átnézés és helybenhagyás végett ter jesztettek fel a cs. kir. Felség elébe; az 179%-ki 26. törv. cikk 4-ik §-a is a Fejedelem részére csupán a superinspectiót, és approbatíót tartja fen az alkotandó canonok irányába, de azt hogy ha a canonok az államhatalomnak nem tetszenek, hatalmában állana, zsinat nélkül, más elvű és tartalmú nyiltparancsot adni, sem a dolog természetéből, sem az eddig fenállott gyakorlatból, sem az 179°/j-ki törvényből következtetni nem lehet. d) De ha a budai zsinat munkálatainak megerősítése akart lenni a nyiltparancs: részint a dolog természete, részint a zsinat kimondotta azon határozata, hogy a királyi resolutio meghallására ismét össze fog gyűlni, azt hozta volna magával, hogy a mely testülettől felterjesztettek azok, ugyanahoz küldessenek vissza. 2) Nincs jogi alapja a nyiltparancsnak azéit sem, mert nem lehet azt, mint a bevezetésben mondatik, az 179%-ki 26/törvénycikk 4 ik §-a foganatosításának venni, a menynyiben a) Az idézett §-ban a stabilire szó, nem bizonyos rend létrehozását, hanem csak a meglevőnek megállapítását, megszilárdítását jelenti, és így csak ezen jogot tartja magának fen a Fejedelem; a nyiltparancsban pedig nem a budai zsinat canonjai állapíttatnak meg, hanem önhatalmúlag egy egészen uj egyházszerkezet hozatik létre. b) Az idézett §. oly egyházalkotmánynak 0 Felsége által leendő megállapításáról szól, melyet a protestáns világi és egyházi férfiak közmegegyezése legalkalmasabbnak fog tekinteni. — A császári pátens pedig a protestánsokkal előre nem közöltetvén, közmegegyezés nem nyil vánulhatott irányába— az utólagosan akár irodalom, akár köztanácskozás utján nyilvánuló vélemény pedig a közmegegyezésnek még csak árnyékát sem mutatja. — A ministeri ideiglenes rendelet ugyan, mely az 1856-ban kiadott ministeri törvényjavaslatnak csak jelentéktelen módosítása közöltetett véleményadás végett a superintendentiákkal, de ezek annak részletes tárgyalásába nem bocsátkoztak, nem is bocsátkozhattak, s ha tettek is némelyek arra meg-