Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-10-18 / 42. szám

különös intézmény keletkezésének, mely szerint ev. gyülekezetek református-, ref. gyülekezetek pedig evaugelieus superintendens hatósága alá rendeltettek, — alig tudom másból kimagyarázni, mint azon körülményből, hogy ez által azon saját hitvallású superintendenseiktöl topographice messze elkülönzött gyülekezetek igazgatása főleg a régi háborús időkben sokkal könnyebb módon eshetett meg. Az erdélyi ref. anyaszentegyház, mely eleitől fogva a vallásszabadságnak csak kevés ref. tartományegyházban feltalálható gazdag mértékével birt s melynek lelkészei Bethlen ésRákóci György fejedelmi adományaik által még utódaikra is kiterjedő nemességi kiváltsággal ruháztattak fel, kevés kivétellel ma is régi vallási- s egyházi jogait élvezi s a régi időből fenmaradt autonomicus igazgatásmódjához erősen ragaszkodik, mintegy kezet fogva Ocisparinnel, ki N. Konstántinról szóló értekezésében a 76. lapon ezt mondja: „l'eglise sur l'etat, c'est bien dur; mais l'etat sur l'eglise, c'est bien honteux." Van évenkint tartatni szokott közzsinata, melyen a püspök elnököl, és fóconsistoriuma, melynek pedig elnöke normativum szerint az erdélyi kormányszék legidős'b tanácsnoka, jelenleg b. Kemény Ferenc ur ő excel. íme tehát Erdélyben bár nincs u. n. kettős elnökség, de annak helyét pótolja azon célszerű intézkedés, miszerint a zsinatnak egyházi, a cocsistoriumnak pedig világi férfiú az"elnöke. A consistorium Kolozsvárit, mint a régi gubernium helyén székel, a közzsinat pedig évenként felváltva különböző egyházmegyékben szokott tartatni. A h. püsp.f. t. Bodola Sámuel ur, ki püspöki hivatalánál fogva egyszersmind az öt generális curatorok egyike, jelenleg Kolozsvárit lakik ; de ha onnan a theologiai intézet teljesen Nagy-Enyedre tétetik át, ő is, miután tulajdonképen a n.-enyedi theol. intézet rendes tanára s e hivatalt Kolozsvárit ez időszerint is folytatja, akkor tanári székével együtt püspöki hivatalát is Nagy-Enyedre fogja áttenni. Bár mind a zsinatnak, mind a főconsistoriumnak hatásköre általánosságban kijelölve van, a mennyiben amaz inkább törvényhozó, emez inkább igazgatóbatóság s amaz inkább a vallási, emez inkább az egyházi ügyekkel foglalkozik : mégis a két magas testület között többször volt már határvillongási súrlódás, a mennyiben egyik a másiknak territóriumába át-átcsapott s egyik a másik felett bizonyos felsőbbséget kiván kivívni. Tulajdonképen e két testület egymás mellé s nem egymás alá volna rendelve: azonban ugy látszik, a főconsistorium mégis túlsúlyt gyakorol. Nagy ereje rejlik az erdélyi ref. anyaszentegyháznak abban, hogy főconsistoriumánál fogva egységes és közös kormánynyal bir. Ennek lehet köszönni azt is, hogy az erdélyi ref. gymuásiumok szervezése sokkal kedvezőbben ment keresztül, mint a magyarországiaké; mert ott az egyes iskolai elöljáróságok a nyilváifóssági jog megnyerése végett semmi oly lépést sem tehettek, mely a prot. köziskolaügynek netalán ártalmára szolgálhatott volna. A magas kormánynyal az iskolaszervezés tárgyában nem az egyes iskolák, hanem a főconsistorium, mint minden erdélyi ref. iskolák közös képviselője, tette magát érintkezésbe s így történt, hogy ott most minden gymnásium nyilvánossági joggal bir ugyan, de azért mégis azokban hasonlíthatlanul több autonomicus állomány van, mint magyarországi nyilv. iskoláinkban. Ott még a helytartóság is nem a gymnásiumok directoraival van közvetlen hivatalos levelezésben, hanem a püspökkel és a főconsistoriummal- Ott a director tehát nem az állami, hanem az egyházi hatóságnak alárendelt organuma s épen azért az erdélyi ref. anyaszent- [ egyházban az iskolafelügyelő és director nevek nem oly idegen hangzásuak, mint a magyarországi prot. egyházban. , Hogy nekünk magyarországi protestánsoknak szinte , szükségünk volna bizonyos mértékű centralisátióra: elvitatni nem lehet. De én midőn egyházi centralisatióról szólok, sohasem értem én az alatt azt a rideg s minden egyedi szabadabb munkásságot elfojtó centralisatiót, melyet a po- ' liticusok nagy serege az államok felemelkedésének, erejéneL és jóllétének maximájaul állítottak fel. Inkább ne legyen soha centralisált egyházi kormányunk, mint legyen olyan, mely egyházunkban minden egyedi önállóságot megszüntetne s a szabadabb fejlődés és mozgalom útjába nehézkes gátakat gördítene. Minő centralisátió illenék be természetszerűleg prot. egyházunk organismusába ? e kérdés méltó arra, hogyannak megfejtését egyházjog-tudósaink j közül valaki megkísértse. VIII. Uti leírásomnak vége felé sietek. Ugyanazért megbocsát a t. olvasó, ha a még hátra levő jegyzéseket csak röviden sorolom elő. Az erdélyi szászok gondosan müveit földén N.-Szeben | felé a többek között egy magyar úrral utaztam, kiről anynyiban kell itt legalább futólagos említést tennem, a mennyiben a deisticus és naturalisticus vallási nézeteknek hozzá hasonló buzgó harcosát régen láttam. A vele tartott beszélgetés közben Bácónak két mondása jutott eszembe, nevezetesen: „philosophia obiter iibata abducit a Deo, pleniter hausta cleducit adeum," és „citius emergit veritas ex errore, quam ex confusione." Az erdélyi szászok, kik egy néhány családot kivéve, mindnyájan az ág. hitvallást követik, számra nézve 180— , 200 ezeren lebetnek s csodálatos ! a német népfaj rendes szaporasága dacára is, fogyó félben vaunak. Mi lehet ennek oka, nem tudom ; tán az, hogy egy még sokkal szaporább népfaj t. i. az oláhok által vannak minden felől körülvéve ; legalább a mily mértékben fogy a szászok száma, oly mértékben emelkedik az oláhoké. Hajdanában a szászok Erdélyben minden tekintetben a legszebb kiváltságokkal dicsekedtek; most azonban aki váltságok megszűntével, ugy látszik, hogy Oviddal együtt ők is ekként sohajtoznak: „0 mibi praeteritos Jupiter sí referat annos !* Városaik mind meg annyi erősségek valának, kőfalakkal és bástyákkal beszegve; azonban most már felsőbb rendeletek következtében egymás után bontatnak le a kőfalak és bástyák s azok helyein békés és engedelmes polgárok lakházai emelkednek fel. Az erdélyi szász ev. egyház roppant gazdag volt, j, miután a korábbi időkben a szászok nemzeti vagyona egyszersmind az egyház vagyona is volt. A lelkészek szinte igen gazdagon voltak dotálva s bár most a tized elvesztése következtében ők is, épen ugy mint az erdélyi ref. lelkészek, tetemes fizetési veszteséget szenvedtek, még azért i jelenleg is nagy jövedelmekkel birnak. Az erdélyi szász evangélikusok a magyarországi proj testáns egyházzal általában igen csekély összeköttetésben vannak ; de annál több összeköttetést tartanak fen még ez időszerint is a németországi szászokkal. Ifjaikat oda küldik ki a papi tudományok hallgatására s csakhogy külföldi véreikkel annál sűrűbb érintkezésben lehessenek, ez az oka annak, hogy theol. seminariumot sem állítottak fel, bár annak felállítására anyagi erejök épen nem hiányzott. Mint tudva levő dolog, az erdelyi szász egyház már neháay évek óta a felülről kiadott szervezet szerint van rendezve; míg ellenben az erdélyi ref. egyház a részére szinte ajánlatba tett coordinatiót nem fogadta el. Több értelmes szászoktól hallám, hogy az elfogadott egyházszervezet kötelékei között kevésbe érzik magukat kényelmesen, mint a régi, habár rendezetlen állapotban. Váljon ez csak egyeseknek egyéni felfogása e, vagy tán a többségnek hangulata ? vizsgálni nem akarom. Nevezetes és említésre méltó, hogy midőn a gymnásiumok szervezését kellet munkálatba venniök, e célra az erdélyi szászok az u. n. nemzeti tőkét, közei két millió vfortot, egyszerre felajánlották s igy gymnásiumaik szervezését könnyű móddal végrehajthatták. A n.-szebmi és brassói főgymnásiumok mostani virágzó létöket egyenesen azon nemzeti adománynak köszönik.