Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-10-11 / 41. szám

Nyílt levél a Prot. egyh. s isk. lap nt. szerkesztőségéhez.*) Nagytiszteletü szerkesztő ur! köszönöm azon barátságos figyelmét irántam , miszerint a cs. k. nyiltparancs tárgyában, sept. 14 kén az egyb. s isk. lap számára felküldött cikkemet, miután annak némely kifejezetei legalább némelyeknél félreértésre szolgáltathattak volna alkalmat, visszatartóztatta. Azonban épen nem szólási viszketegből, de mivel e fontos tárgyhoz többeknek is szólni nem felesleges, — és én ugy vélem, hogy ama felküldött cikkemben előadott nézetem nyilvánítását az azóta közbejött nyilatkozatok nem csak nem feleslegessé — de némileg még időszerűbbé tették mint akkor lett volna: jelen soraimban, csak dióhajba szorítva, — hogy minél több nyilatkozat találhasson helyt becses lapjában, — bátor vagyok elmondani szerény nézetemet, — mely is ebből áll: 1) A protestantismus alapelvei lévén a szellemi és vallásos életerő önállólag működése mit Jézus e szavakkal tett isteni intézete egyedül s örökre boldogító alapjává : „ti a szabadságra hivattattatok;" miután a magyar protestáns egyház számára ezen alapelv s ezzel synonym tónomia érvényessége szent béke kötelékeken alapult, s Felséges uralkodónk által legújabban is kétségbe hozhatlan érvényűnek nyilvánított törvényeik által biztosítva van : mint előbbi cikkemben talán homályosabban, ugy most ismételve és világosabban azt állítom, mit az Evangelisches Wochenblatt 40-ik számában is épen állíttatni látok, hogy a magyarországi protestáns egyház rendezését illetőleg octroyirozásról szó sem lehet — és mi csak törvényes jogaink visszaadatásáról s szabad mozgásunk akadályainak elhárításáról, nem pedig alaptörvényeink mellőzésével kegyelmi adományok közöltetéséröl s azoknak önkéntes elfogadásáról beszélhetünk. Az 1-ső septemberi cs. k. legmagasabb nyiltparancsokban vannak pontok, főként iskoláink körüli jogainkat illetők, melyek több kevesebb határozottsággal, de a legkegyesebb Fejedelem legjobb akaratára bátran támaszkodó bizodalommal részünkre kedvező értelmezés mellett, bennünket törvényes jogaink szabad gyakorlatába visszalépni engednek. — Ezek nem kegyelmi ajándékok, — s ezek folytán törvényes jogaink gyakorlatába visszalépés, — nem kegyelmi adomány .elfogadása; — ezen jogok visszaadatása nem octroyirozás. 2. De vannak a nyiltparancsban s főként a 2-ik sept. kelt ministeri ideiglenes rendeletben számos olyan pontok is, melyek még a mi vallás egyházi életünk szabadon mozgását korlátozó akadályokat rajtunk tovább is meghagyták, s ennélfogva autonomice mtiködhetésünket lehetetlenítik. Azonban mivel a nyiltparancsban nyilván ki van mondva, hogy legkegyelmesebb Fejedelmünk, egyházi I szerkezetünk további és teljes kifejlését autonomiánk utján akarja folytattatni: nincs kétségünk felöle hogy az ezt lehetetlenné tevő akadályok kérésünkre el fognak háríttatni. 3. Ehhezképest az én nézetem nem az a mit az evangelisches Wochenblatt 40-dik számában olvasunk, hogy t. i. mielőbb tegyük birtokába magunkat a cs. k. nyiltparancs s 2-dík septemberi ministeri rendelet által octroyirozott kegyelmi adományoknak s szabályozásoknak, hogy így az ott kitűzött alakban zsinat-tarthatást is siettessünk; — | nem az az én ohajtásom, hogy a hat octroyirozott superintendentiák tartsanak mielőbb uj alakzatú gyűléseket: hanem épen ellenkezőleg az, hogy miután az eddig fenállott alakban tartanunk közgyűlést — mint legközelebb nt, Filó Lajos ur is kifejtette — a dolog természete kivánja, és annak megtarthatása felől legkegyelmesebb Fejedelmünk irántunk legjobb akarata kételkedni nem enged, — és miután már egy pár ily közgyűlés valósággal is tartatott, vagy épen tartatik, — siessünk mindnyájan superintenden- , tiáink eddig fenálló alakzatában közgyűléseinket szokott alakjokban mielőbb megtartani, — még pedig, és itt bir az I én nézetem némi sajátsággal, — siessünk ezt tenni azért, hogy a mely pontokon törvényes rendelkezhetési jogunk visszaadatott, — mint mondám nem kegyelem gyanánt adatott — nem octroyiroztatott, a milyenek főként iskolai ügyünk körül találtatnak, — azoknak gyakorlatába visszalépni ne késsünk ; — továbbá a mely zsibbasztó korlátok még autronomiánkat terhelik, azoknak is mielőbbi elhárittatását ő cs. k. Felségéhez felterjesztendő esedezésünkkel eszközöljük, hogy így autonomice működhető zsinatunk mielőbb megtartathassék; s végre ezen kérésünk u eghallgattatásának biztos reményében zsinatra szükséges előkészületek felől gondoskodjunk. Részletekbe nem ereszkedem, — azok az illetők előtt ismeretesek, — s tárgyalásuk kűzgytiléseink dolga leend. Többire tisztelettel vagyok Kecskeméten oct. 7. 1859. Tatai András. (A h.h. tiszántúli egyh. kerület közgyűlése)*). A h. h. tiszántúli egyh. kerület f. hó 8-án Debrecenben közgyűlést tartott ft. Balogh Péter h. sup. elnöklete alatt számos képviselők jelenlétében. F. t. elnök ur előterjesztette, hogy az augusztusi gyűlés határozata következtében is, de a sept. 1-sői nyiltparencs által is felhiva érezte magát a közgyűlés összehívására. Alig bocsátotta szét a körleveleket sept. 23-ról hozzá leirat érkezett, melyben megbízatott, hogy a cs. kir. nyiltparancsot hajtsa végre, azaz a debreceni egyházkerületet alkotó 9 esperességben az egyházakat rendezze s főgondnokot választasson. Főtiszt, ur számot vetvén önmagával s a superintendensi kötelességeket szeme előtt tartván, azon meggyőződésre jutott, hogy neki erre válaszolnia nem lehet nem szabad, míg teendői felett azon testület nem határoz, melynek bizalmából ül elnöki székében s a 410 példányban hozzá küldött német szövegű nyiltparancsot sem küldte szét az egyes egyházaknak s ezen eljárásának megítélését a közgyűlésre bízza. A tegnapi napon .leirat érkezett hozzá a n. m. helytartóságtól, melyben tndósftl&tik, hogy az I ideiglenes rendelet illető §§-ai értelmében fejedelmi biztos • nem küldetik, de a(

(

közgyüíés jegyzökönyvének felterjesztése meghagyatik. 0 nem a debreceni, hanem a tiszántúli egyházkerületet hivta össze s miután oly számosan jelentek meg, felhívja őket, hogy a magyarhoni protestánsok élethalál kérdése felett a tárgyhoz illő komolysággal s a cs. k. nyiltparancs iránt tartozó tisztelettel tanácskozzanak. Erre a gyűlés több tagja kijelenté, hogy ők csak mint a tiszántúli egyházkerület tagjai, képviselői kívánnak tanácskozni, az elnöki eljárást helyeselték, az elszakasztott egyházvidékek képviselői pedig kérték az egyházkerületet, hogy ezen egyházkerületben tovább maradhatásokat eszközölje. Miután a gyűlés rendes időben bejelentetett s ország fejedelmi biztos még sein neveztetett ki, a gyűlés magát törvényesnek nyilvánította, az érkezett leiratok felolvastattak , a cs. k. nyiltparancs és ideiglenes rendelet pedig mind ugy is köztudomásúak felolvasottaknak tekintettek. Erre nagy szalontai segédgondnok Tisza Kálmán ur emelt szót, kinek beszédét lapunk következő számában egész terjedelmében közlendjük. Tisza Kálmán ur indítványa, hogy küldöttség neveztessék ki, oly utasítással, hogy azon esetben, ha a testvér egyházkerületek küldöttség felküldését határoznák el, az ahhoz csatlakozzék, közakarattal elfogadtatott s ezen határozat feltétele s a felirat elkészítésére a főjegyző megbízatott. Tudósítás. T. c. előfizetőim megnyugtatására tisztelettel jelentem : hogy „Vasárnapi ünnepi éa alkalmi imakönyvem* folyó hó utólján a sajtó alól kikerülend. Duna-Radvány oktober 1-én 1859. Czikt János. *) Későn érkezett. *) Későn érkezett.