Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-10-11 / 41. szám

eszméje, a helybeli papnak a presbyterium egyedüli elnö­kévé lett kijelölése által felforgattatik, s vallásunk elvei­vel ellenkező hierarchiai irány az egyházközségi életben tehát ott honosittatik meg, hol leginkább árthat és viszá­lyokra vezethet. f) Az egyházi főnökök, papok és fantiók megválasz­tatbatása, részint a hatóságok recusatiójától, részint a cs. k. vallásügyi ministerium helybenhagyásától tétetik füg­gővé, miáltal választási jogunk mód felett korlátoltatik. g) Egyházi hatóságaink határozatainak foganatba vétele kormányhatósági helybenhagyástól felfliggesztet­vén, az egyházi élet terén gyakorlott törvényes önállósá­gunk veszélyeztetik, s az ügymenet, az egyház kiszámít­hatlan kárára felette akadályoztatik. h) Egyetemes gyülésünk és felügyelőnk mint legfel- j sőbb egyházi hatóság megszüutettetvén, ezáltal ugyanazon egy magyar hazában élő protestánsok megfosztattunk az öszpontosítás lehetőségétől és százados egységünk legerő­sebb támaszától, melynek csak árnyéka az egyetemes con­ferentia. i) Az egyházi községek , eaperesaégek és kerületek egymásközti közlekedése egyházi köztárgyakban egyene­sen megtiltatván, vallásunk elvei ellen kártékony közfal állíttatik fel á hívek közt, az egyes egyházi testületek er­kölcsi tespedésnek és elszigeteltségnek tétetnek ki az egy­ház szabad fejlődésének rovására. k) Az egyházi gyűlésekben résztvevő követek utasi­tásokkali lekötése meg nem lévén engedve, a küldők jo­gai ok nélkül korlátoltatnak s az egyház érdekei veszé­lyeztetnek. 1) A superintendentiák eldarabolása, uj felosztása rendeltetvén, százados frigyek és anyagi közösérdekek szálai szétszaggattatnak a politikai felosztásnak, tehát oly eszmének kedveért, melynek a katholika egyházkerü­letek felosztásában nincsen alkalmazása, melynek célját és hasznát egyházunk belátni nem képes. m) A superintendens állása tökéletesen megváltozta­tik, mert papi hivatásától elvonatván s állandólag helyhez köttetvén, melynek kebelében lelkipásztori teendői nincse­nek, oly hivatalnokká válik, minőt egyházunk törvénye a papirend sorában nem ismer, sőt mi több, a belső egyházi élettől s kartársai körétöl elidegenittetvén, megszűnik a közbizodalomnak tárgya lenni. íme Felséges Császár éa Apostoli Király! ezek főbb­jei azon lényeges hitvallásunk 8 önkormányunk elveivel meg nem egyezhető rendeletek, állapotok és változások­nak, melyek a legfelsőbb nyiltparancs és ministeri rendelet által hirdetett egyházszerkezetben benfoglaltatnak. Ezeket egyházunk teljességgel nem ismerheti el olyanoknak, me­lyek valláselveinkhez az 1791-diki törvénycikk rendelete szerint alkalmazhatók volnának. A 3-ra. De ezen most elősorolt legfelsőbb rendeletek az 1791-dik törvény azon elvével is állanak ellentétben, mely szerint a kanonjaink körül királyi rendeletek és kor­mányhatósági parancsok utján változtatásokat tenni nem lehet. Mélyen tiszteli a magyarhoni prot. egyház cs. kir. Felséged azon legfelsőbb felügyelési jogát, melynélfogva összes egyházi életünket ellenőrködő fejedelmi gondjának tárgyává tenni, és egyházi törvényhozásunk munkálatait legfelsőbb megerősítésével egyházi törvényekké szentesí­teni méltóztatik, buzgó hódolattal terjeszti fel egyházunk összes munkásságát és cselekvényeit kegyelmes Fejedelme legmagasabb belátása alá, — de ezen lelkiismeretesen tisz­telt legfelsőbb a kormányhatóságilag kezelt jog egyház­ügyeink egyenes kormányzására mély meggyőződésünk szerint ki nem terjedhet, mert ezen kormányzás, ha a val­lásszabadság nem puszta szó, csak mi magunkat s egyházi választott hatóaágainkat, nem pedig ami hitünkön nem levő s tőlünk meg nem választott kormányhatóságokat il­leti és illetheti. Ez az 1791 ki törvényben megállapított proteet&na autonómiának azon egyedüli értelmezése, mely e törvény céljának tökéletesen megfelel. Ugyanis, midőn ezen tör­vény egyrészről a legfelsőbb felügyelési és egyéb felségi jogokat ünnepélyesen fentartja, s mégis másrészről a tett­leg fenálló protestáns kánonok sérthetlenségét annyira biz­tosítja, hogy azokat még királyi rendeletek által sem en­gedi megváltoztatni, nem azt jelenti-e ez által nyilvánosan, hogy mind azon fentartott fenségi jogok egyházunk egye­nes kormányzására ki nem terjeszthetők, hanem e körben a magyarhoni prot. egyházat teljes önállóság illeti. Hatvannyolc évek hosszusorán át sérthetlenül fenál­lott lényeges részeiben ezen biztosított önkormányzási jo­gunk s a most tárgyalt legfelsőbb nyiltparancs azon elsőcs. k. rendelet, mely gyökeres változtatásokat hoz be rendeleti utou, mint azt a 2-ik pontban taglaltuk, egyházunk oly ká­nonjai körében, miknek tettleges használatában a magyar­honi protestáns egyház mai napig is létezett. Midőn tehát cs. k. Felséged ezen legfelsőbb nyiltpa­rancsa és az 1791-ki törvény ama három fő alapelvei kö­zött ily nagy fontosságú különbséget látunk érzékeny fáj­dalommal keletkezni, midőu ezen különbséget, sőt ellen­tétet egy részről lelkiismeretünk szabadságával, más rész­ről cs. kir. Felséged azon legújabb fejedelmi biztosításával is: hogy az 1791 ki törvény maga egész érvényességében fentartassék, teljességgel meg nem egyeztethetjük: e ne­héz lelki tusánk közepette más menekülési módot nem ta­t lálunk, mint százados jogok és ünnepélyes békekötések ! alapján alkotott alaptörvényünkhez az 1791 ki 26 ki tör­| vénycikkhez, 68 évi békességes létünk biztos horgonyához továbbra is szorosan ragaszkodni és mind azt, a mi ezen sarkalatos törvénynyel ellenkezik, mint lelkiismereteinket nem kötelezőt tekinteni. Könyörgünk tehát jobbágyi tántoríthatlan hüségünk paizsa alatt cs. k. Felséged magas trónja zsámolyánál: 1. Méltóztassék cs. k. Ap. Felséged a folyó évi sept. : 1 én kelt legfelsőbb cs. k. nyiltparancsnak és az ugyan­ezen évi sept. 2-án kiadott ministeri rendeletnek egyház­kerületünk szétosztásával máris megkezdett foganatbavé­telét, 3 millió hü alattvalóinak Jelki megnyugtatása végett legkegyelmesebben felfüggeszteni. 2. Méltóztassék a magyarhoni evang. egyházat az 1848 év előtti törvényes állapotjába, tehát a superintenden­sek kerületi és egyetemes felügyelök régi szokás szerinti szabad választathatásának gyakorlásába mielőbb legke­gyelmesebben visszahelyezni. 3. Méltóztassék cs. kir. Felséged egyúttal a magyar­honi evang. egyháznak legkegyelmesebben megengedni l azt, hogy megválasztatván a hiányzó világi és egyházi fö­j nököket, fa zsinatot törvényes alakjában megtarthassa, j melynek előkészítése egyházkerületünk egyik fogondját már most is képezi, 4. Méltóztassék elvégre cs. k. Ap. Felséged az 1791. törvényben fentartott legfelsőbb hatalmánál fogva ezen | zsinat egyik főteendőjeül egyházszerkezetüuk megalapítá­| sát kitűzni és zsinatunkat, ép ugy mint jelenleg a községi törvény átdolgozására kiküldött országos bizottmányoknak meg lőn engedve, legkegyelmesebben felhatalmazni, hogy a folyó évi sept. 1-én kelt cs. k. nyiltparancsban és a folyó évi sept. 2-kai ministeri rendeletben foglalt egyházszerke­zeti munkálatot megvizsgálván abban gyökeres érdemlegi változtatásokat tehessen , az így elkészült egyházszerke­zeti törvényjavaslatot pedig a cs, k. Felséged legfelsőbb jóváhagyása alá legalázatosabban terjeszthesse. Elmondtuk azt jobbágyi alázatossággal, de egyszer­smind a legmélyebb fiúi bizodalom őszinteségével is, a mi­nek elmondására lelkiismeretünk ellenállhatlan intése és azon megnyugtató öntudat bátorított fel, hogy legkegyelme­sebb Urunk császárunk éa királyunk magasztos atyai lelké­ben szavaink viszhangra, aggodalmaink méltánylásra, pana­szaink orvoslásra, vallásos érzelmeink kegyeletre és őszin­teségünk atyai elnézéare találandnak, 8 hogy vallásunk szent Ugye legkegyelmesebb Fejedelmünk országlása alatt

Next

/
Thumbnails
Contents