Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1859-10-11 / 41. szám
eszméje, a helybeli papnak a presbyterium egyedüli elnökévé lett kijelölése által felforgattatik, s vallásunk elveivel ellenkező hierarchiai irány az egyházközségi életben tehát ott honosittatik meg, hol leginkább árthat és viszályokra vezethet. f) Az egyházi főnökök, papok és fantiók megválasztatbatása, részint a hatóságok recusatiójától, részint a cs. k. vallásügyi ministerium helybenhagyásától tétetik függővé, miáltal választási jogunk mód felett korlátoltatik. g) Egyházi hatóságaink határozatainak foganatba vétele kormányhatósági helybenhagyástól felfliggesztetvén, az egyházi élet terén gyakorlott törvényes önállóságunk veszélyeztetik, s az ügymenet, az egyház kiszámíthatlan kárára felette akadályoztatik. h) Egyetemes gyülésünk és felügyelőnk mint legfel- j sőbb egyházi hatóság megszüutettetvén, ezáltal ugyanazon egy magyar hazában élő protestánsok megfosztattunk az öszpontosítás lehetőségétől és százados egységünk legerősebb támaszától, melynek csak árnyéka az egyetemes conferentia. i) Az egyházi községek , eaperesaégek és kerületek egymásközti közlekedése egyházi köztárgyakban egyenesen megtiltatván, vallásunk elvei ellen kártékony közfal állíttatik fel á hívek közt, az egyes egyházi testületek erkölcsi tespedésnek és elszigeteltségnek tétetnek ki az egyház szabad fejlődésének rovására. k) Az egyházi gyűlésekben résztvevő követek utasitásokkali lekötése meg nem lévén engedve, a küldők jogai ok nélkül korlátoltatnak s az egyház érdekei veszélyeztetnek. 1) A superintendentiák eldarabolása, uj felosztása rendeltetvén, százados frigyek és anyagi közösérdekek szálai szétszaggattatnak a politikai felosztásnak, tehát oly eszmének kedveért, melynek a katholika egyházkerületek felosztásában nincsen alkalmazása, melynek célját és hasznát egyházunk belátni nem képes. m) A superintendens állása tökéletesen megváltoztatik, mert papi hivatásától elvonatván s állandólag helyhez köttetvén, melynek kebelében lelkipásztori teendői nincsenek, oly hivatalnokká válik, minőt egyházunk törvénye a papirend sorában nem ismer, sőt mi több, a belső egyházi élettől s kartársai körétöl elidegenittetvén, megszűnik a közbizodalomnak tárgya lenni. íme Felséges Császár éa Apostoli Király! ezek főbbjei azon lényeges hitvallásunk 8 önkormányunk elveivel meg nem egyezhető rendeletek, állapotok és változásoknak, melyek a legfelsőbb nyiltparancs és ministeri rendelet által hirdetett egyházszerkezetben benfoglaltatnak. Ezeket egyházunk teljességgel nem ismerheti el olyanoknak, melyek valláselveinkhez az 1791-diki törvénycikk rendelete szerint alkalmazhatók volnának. A 3-ra. De ezen most elősorolt legfelsőbb rendeletek az 1791-dik törvény azon elvével is állanak ellentétben, mely szerint a kanonjaink körül királyi rendeletek és kormányhatósági parancsok utján változtatásokat tenni nem lehet. Mélyen tiszteli a magyarhoni prot. egyház cs. kir. Felséged azon legfelsőbb felügyelési jogát, melynélfogva összes egyházi életünket ellenőrködő fejedelmi gondjának tárgyává tenni, és egyházi törvényhozásunk munkálatait legfelsőbb megerősítésével egyházi törvényekké szentesíteni méltóztatik, buzgó hódolattal terjeszti fel egyházunk összes munkásságát és cselekvényeit kegyelmes Fejedelme legmagasabb belátása alá, — de ezen lelkiismeretesen tisztelt legfelsőbb a kormányhatóságilag kezelt jog egyházügyeink egyenes kormányzására mély meggyőződésünk szerint ki nem terjedhet, mert ezen kormányzás, ha a vallásszabadság nem puszta szó, csak mi magunkat s egyházi választott hatóaágainkat, nem pedig ami hitünkön nem levő s tőlünk meg nem választott kormányhatóságokat illeti és illetheti. Ez az 1791 ki törvényben megállapított proteet&na autonómiának azon egyedüli értelmezése, mely e törvény céljának tökéletesen megfelel. Ugyanis, midőn ezen törvény egyrészről a legfelsőbb felügyelési és egyéb felségi jogokat ünnepélyesen fentartja, s mégis másrészről a tettleg fenálló protestáns kánonok sérthetlenségét annyira biztosítja, hogy azokat még királyi rendeletek által sem engedi megváltoztatni, nem azt jelenti-e ez által nyilvánosan, hogy mind azon fentartott fenségi jogok egyházunk egyenes kormányzására ki nem terjeszthetők, hanem e körben a magyarhoni prot. egyházat teljes önállóság illeti. Hatvannyolc évek hosszusorán át sérthetlenül fenállott lényeges részeiben ezen biztosított önkormányzási jogunk s a most tárgyalt legfelsőbb nyiltparancs azon elsőcs. k. rendelet, mely gyökeres változtatásokat hoz be rendeleti utou, mint azt a 2-ik pontban taglaltuk, egyházunk oly kánonjai körében, miknek tettleges használatában a magyarhoni protestáns egyház mai napig is létezett. Midőn tehát cs. k. Felséged ezen legfelsőbb nyiltparancsa és az 1791-ki törvény ama három fő alapelvei között ily nagy fontosságú különbséget látunk érzékeny fájdalommal keletkezni, midőu ezen különbséget, sőt ellentétet egy részről lelkiismeretünk szabadságával, más részről cs. kir. Felséged azon legújabb fejedelmi biztosításával is: hogy az 1791 ki törvény maga egész érvényességében fentartassék, teljességgel meg nem egyeztethetjük: e nehéz lelki tusánk közepette más menekülési módot nem tat lálunk, mint százados jogok és ünnepélyes békekötések ! alapján alkotott alaptörvényünkhez az 1791 ki 26 ki tör| vénycikkhez, 68 évi békességes létünk biztos horgonyához továbbra is szorosan ragaszkodni és mind azt, a mi ezen sarkalatos törvénynyel ellenkezik, mint lelkiismereteinket nem kötelezőt tekinteni. Könyörgünk tehát jobbágyi tántoríthatlan hüségünk paizsa alatt cs. k. Felséged magas trónja zsámolyánál: 1. Méltóztassék cs. k. Ap. Felséged a folyó évi sept. : 1 én kelt legfelsőbb cs. k. nyiltparancsnak és az ugyanezen évi sept. 2-án kiadott ministeri rendeletnek egyházkerületünk szétosztásával máris megkezdett foganatbavételét, 3 millió hü alattvalóinak Jelki megnyugtatása végett legkegyelmesebben felfüggeszteni. 2. Méltóztassék a magyarhoni evang. egyházat az 1848 év előtti törvényes állapotjába, tehát a superintendensek kerületi és egyetemes felügyelök régi szokás szerinti szabad választathatásának gyakorlásába mielőbb legkegyelmesebben visszahelyezni. 3. Méltóztassék cs. kir. Felséged egyúttal a magyarhoni evang. egyháznak legkegyelmesebben megengedni l azt, hogy megválasztatván a hiányzó világi és egyházi föj nököket, fa zsinatot törvényes alakjában megtarthassa, j melynek előkészítése egyházkerületünk egyik fogondját már most is képezi, 4. Méltóztassék elvégre cs. k. Ap. Felséged az 1791. törvényben fentartott legfelsőbb hatalmánál fogva ezen | zsinat egyik főteendőjeül egyházszerkezetüuk megalapítá| sát kitűzni és zsinatunkat, ép ugy mint jelenleg a községi törvény átdolgozására kiküldött országos bizottmányoknak meg lőn engedve, legkegyelmesebben felhatalmazni, hogy a folyó évi sept. 1-én kelt cs. k. nyiltparancsban és a folyó évi sept. 2-kai ministeri rendeletben foglalt egyházszerkezeti munkálatot megvizsgálván abban gyökeres érdemlegi változtatásokat tehessen , az így elkészült egyházszerkezeti törvényjavaslatot pedig a cs, k. Felséged legfelsőbb jóváhagyása alá legalázatosabban terjeszthesse. Elmondtuk azt jobbágyi alázatossággal, de egyszersmind a legmélyebb fiúi bizodalom őszinteségével is, a minek elmondására lelkiismeretünk ellenállhatlan intése és azon megnyugtató öntudat bátorított fel, hogy legkegyelmesebb Urunk császárunk éa királyunk magasztos atyai lelkében szavaink viszhangra, aggodalmaink méltánylásra, panaszaink orvoslásra, vallásos érzelmeink kegyeletre és őszinteségünk atyai elnézéare találandnak, 8 hogy vallásunk szent Ugye legkegyelmesebb Fejedelmünk országlása alatt