Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-22 / 4. szám

obiecti agitati individuis juramento adstrictis ecelesiasticis, et secularibus solum competat. Világosan is következik a világi tanácsbiróság az 1791-ki 26-dik törvény azon szavaiból, melyek a világiak egyenlő egyházkormányzási jogosultságát végtére positiv köztörvényileg is megszilárdítják; de a kettős elnökség már nem csupán következik az 1791-ki 26-dik törvényből, hanem tettleg meg is van abban, kétségtelenül meg is erősíttetett az által. Az 1791-ki 26-dik törvénynek fönebb idézett ama kifejtése ugyanis, mely a világi tagok és vallási szolgák közhelyesléséről szól, világosan legalább is szentesitette e nemben azon gyakorlatot, mely már 1791-ben létezett. És akkor már a kettős elnökség létezett. Sőt kétségtelenül megerősítette a kettős elnökséget az idézett intézmény is, mert ez, tekintve az 1820-ki gyakorlatot, világosan csak mint további dologról szól egyedül a tanácsbirákró). A kettős elnökség, mint létező, többé nem is volt kérdésben; hanem kérdésben volt még csak a világiak rendes tanácsbirósága. És nyilatkozván ekkép az intézmény a további következetes fejlemény mellett, világosan megszilárdította azt, mi e nemben már akkor megvolt: a kettős elnökséget. Ha a világiaktól az elnökséget el lehet venni, akkor egész egyházkormányzási jogosultságukat is teljesen meg lehet szüntetni, mert semmihez sem birnak több joggal, mint épen az elnökséghez. A kettős elnökség (mikép az országgyűlési kerületi ülésekben is) sajátságos fejlemény hazánkban, melynek, mikép már fönebb említők, az egyházi életben történelmi és jogi alapja van, és mely felett nem lehet csak azért pálcát törni, mivel az nincs meg minden prot. egyházban a világon, mert a prot. egyházak nem törekesznek merev egységre, egyenlőségre, s fejleményeik körül mindig tekintetbe kell venni sajátságos helyzetöket. Oly nevezetes, sőt rendkívüli, lényegre ható reform tárgyalásába, minő a hivatalbóli elnökség általános eltörlése volna az egyházban, a fönebbiek folytán , gondolom, ez idő szerint világosan nem is bocsátkozhatnak a legközelebb várt zsinatok. Az egyház ujabb rendelkezése nélkül pedig egyáltalában nem lehet az eddigi törvényes elnökséget megváltoztatni. És ennélfogva addig biztos a magyarországi prot. egyházakban minden legkisebb jog, míg a kettős elnökségi jog tiszteletben áll. Ha ezt megbuktatni sikerül, a sir az egésznek meg van ásva. — És most még néhány szót befejezésül, melyekben, röviden összefoglalva, elő akarom adni, mit az eddigiekben bővebben kifejteni igyekeztem: A magyarországi prot. egyházak nem „tabula rasa", melyeknek kebelében mindent ezentúl kellene még teremteni. Van már azoknak (mind a kettőnek külön álló, de ugyanazon jellemű) alkotmányuk , mely immár valóságos kész egész. Sokat nem határozott meg ugyan nálunk az egyházi törvény , sőt avultak is el kánonok, és uralkodik, irott törvény helyett, a törvényes szokás: de életrevaló és gyakorlati nemzeteknél és testületeknél a hagyományok is törvények; és ezen körülmény még nem elegendő annak indokolására, hogy, mint egykor mondani szokás volt: a régi kánonok a kor kivánatához alkalmaztassanak, avagy mint jelenleg vélik némelyek: egész nj alkotmány-codex készíttessék ; — vagyis: hogy valami rendkívüli reformátori hevli törvényhozás igyekezzék neve dicsőségével betölteni a világot. Ezzel azonban természetesen nincs az mondva, hogy semmi további intézkedésre, javításra sincs szüksége egyházalkotmányunknak; de ezeknek csak olyanoknak szabad lenni, melyek az egésznek szellemével szigorú következetességben vannak. Alkotmányunk legfőbb jelleme abból áll, hogy autonom zsinat presbyteri; vagyis : az egyház teljesen és egyedül maga kormányozza magát, gyűlések és pedig oly gyűlések által, melyek a hívek öszszegére vannak alapítva; semmi hivatal sincs az egyházban, mire nem választás, hanem külső kinevezés jogosítana. Zsinat-presbyteri egyházalkotmányunk továbbá nem ismer sem küriarchiát, sem hierarchiát; azaz: ebben sem a világi, sem a lelkész elem nem az egyedüli uralkodó, avagy csupán főleg jogosult osztály. Sőt általában nem ismer egyházi rendet, mert egyenlően egyházi tagnak tekint mindenkit, és választásait csupán azon gyakorlati tekintetből eszközli mindig fele részben világiakból, fele részben pedig lelkészekből, hogy tettleg ne alakuljon előjogos osztály az egyházban. És ezen zsinat-presbyteri egy házalkotmány nemcsak — többek véleménye szerint, nem egyedül nálunk, hanem széles e világon mindenütt, —• a szent iratoknak, az apostoli kornak (Csel. XVI. 2. 3. V. 27. XV. 4. 12. 22. 23. 25. 30.) felel meg legjobban, s ennél fogva nemcsak a reformátio elvével, lényegével leginkább összeforró sajátsága a magyarországi mind két prot. egyháznak; sőt nemcsak saját testünkből való test és vérünkből való vér, azaz: saját hajlamunkban, életünkben, történelmünkben, hagyományainkban van gyökerezve, s ezért bárminő árnyoldalait sikerüljön is feltüntetni, mindent összevéve mégis bizonyosan a legjobb reánk nézve: hanem mint 1791-ben állami lag is megállapított, ez idő szerint az egyedül jogos és törvényes prot. egyházalkotmány is hazánkban. Tiszteljük tehát ezen eléggé megbecsülhetlen kincset, ezen ősi alkotmányt; maradjunk e mellett; ragaszkodjunk ehez, egész kiterjedésében, törhetlen hűséggel és kitartó következetességgel. A más neművé átalakulásra törekvés egyházalkotmányunk mezején , nem újjászületés , hanem öngyilkosság volna. Ez a legelőzetesebb egyetemes zsinati előkészület; ha ezzel birva érkezünk az előcsarnokba, bízvást átléphet jttk a törvényhozó terem küszöbét: tetteinket nem fogja elhirtelenkedés és egyoldalúság jellemezni. *) Irinyi József. ISKOLAÜGY. A népiskolai Írástanításnak (az ujabb irtanmód szerint) a tanító és tanítvány írányábani követelményeiről Az egyetemes tanítás elvei által formált követelmények alól egy irástanító se húzhatja ki magát , ha ö egy szellemtelen s lélekölő gépiesség kikoptatott ösvényén nem akar tovább haladni. Z s c h i 11 e ,jElemi irásiskola." Minden egyes törekvésnél az életben, mint az iskolában, nem elég csupán az elérendő célt egészen és helyesen ismerni, hanem épen oly szükséges azon eszközök, utak és módok ismerése és használása is, melyeken és melyek által a cél valósítható. így van ez az iskolai Írástanításnál is. A tancélnak helyes ismerése marad ugyan mindig legfőbbnek és legelsőbbnek, de az épen oly nélkülözhetetlen második mindig a tanmódszer tartozik lenni. Akármely tantárgynak valódi tanmódszere ugyan önmagából, s részben annak lényéből s természetéből önként fejlik ki. Ez a tárgyilagosan természetszerű módszer. Más részről azonban azon útnak és módnak, a mint valamely tantárgynak célja a tanítványoknál elérendő, ezeknek ugy szellemi, mint természeti jellemöktől (s az alanynak) eredeti sajátságától kell függővé tétetni sehez képest módosulni. Ez az alanyilag természetszerű módszer. A methodika különösen, a didaktika egyetemesen és apaedagógika általában állítanak fel oly, — a gyermeknek — a leendő embernek s a tantárgynak természetéből folyó elveket, melyek minden taní*) Múlt számunkban, ezen cikkben, a 72. hasábon alulról az 5. sorban „de de ujjítsunk" helyett olv. „de ne ujjíteunk".