Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-10-04 / 40. szám

kat fog nt. esperes ur általa kinevezendő lelkészekből és nem lelkészekből alakítni, melyeknek kötelességük lesz : körükben minden egyházat egy űrnapon meglátogatni; a tnikor a helybeli lelkész alkalmi prédikációt tart a templomban, istentisztelet végeztével a családfők bennmaradnak, a bizottmány előadja küldetése célját, körvonalozza a presbyterium jogát s kötelességeit, a választást azonnal megtartja, s az elválasztottakat azonnal felesketi. Ez eljárást népünk indolentiája tette szükségessé. Azon indítványra, hogy egyházmegyei hivatalnokaink dijaztassanak, ezúttal még nem született határozat, de nem messze az idő, mikor e tárgy alsó segesdi lelkész tiszt. Matolcsi, Sándor ur vizsgáló bizottmányhoz áttett egyházi átalános reform indítváuyának következtében újra szőnyegre kerülend. Majd akkor bővebben szólunk e dologhoz, s több most elmaradtakhoz is. Iialka Sámuel, em. főjegyző. Kolozsvárt, sept. 7. Azok előtt, kik a vallásos élet eaoxgalmait figyelemmel szokták kisérni, ugyhiszem nem lesz érdektelen az erdélyi unitáriusoknak közelebbről itten tartott zsinatáról némi értesítést olvasni. Egyfelől ezen hit adott tollat kezembe, másfelől pedig azon köztapasztalás^hogy már csak a szomszéd Magyarhonban is oly keveset tudnak az erdélyi unitáriusokról — és sokszor a mit tudnak is, téveszméken alapul. A hiba leginkább bennünk van, ha t. i. hiba: csendben, zajtalanul áldozni, munkálni a múltban annyit üldözött, de mégis tisztán megörzött evangyeliomi szent vallásunkért. A zsinat mult augusztus hó 28-ik napján délelőtt kezdődött ünnepélyes istenitisztelettel. Öröm volt szétnézni a gyülekezeten, mely ez alkalomra városunk ktilönbözö hitfelekezetü lakóiból, a helybeli és távolvidéki tanítókból, papokból és egyházi tanácsosokból öszvegyülekezett. Először L. A. déésfalvi pap — egyike a most fölszentelteknek — könyörgött és prédikált, alapigeül János 4, 24 versét vévén fel. Utána pöspöki helyettes főtiszt. Székely M6-zses ur köszöntötte az öszvegytilt közönséget. Végül pedig vargyasi pap főtiszt. Gy. J. kiosztotta az uri szent vacsorát. Közben-közben többek szives közreműködése által kedves harmónia vala hallható. Az új — számra tizenhárom — papok fölszentelése szerdán, aug, 31-én történt a szokásos ünnepélyességgel, s ezzel együtt a zsinat bezáródása, A zsinat tanácskozása főleg a nevelés szent ügyének előmozdítására volt irányozva; 8istené legyen a dicsőség! szép eredménynyel. A theologusok tanéveit kettőről háromra emelte, tantárgyait pedig megszaporította. Ezekkel kapcsolatban az eddig szokásban volt egyházköri (partialisi) és zsinati vizsgálatokat megszüntette, részint azon indokból, mert következetlen eljárásnak tekintette valakit pappá lett kineveztetése után vizsgálui meg; arra pedig, hogy v alakit az egyházköri vagy zsinati vizsgálaton kitűnt gyengesége miatt visszavetettek volna nemigen van példánk — részint pedig azért is megszüntette, mert itt-ott a a viekándozók és gondatlanok közbeszólásával sokszor nem a vallásos ismeretek terjesztésére szolgáló, de néha a vallás szentségével össze nem férő kifejezésekre adtak alkalmat. Helyén voltak ama nyilvános vizsgák és vitatkozások a reformátió idejében, midőn mindenik vallásfelekezetnek érdekében állott hitcikkeít úton útfélen hirdetni, védni, vagy terjeszteni,— ma békében élünk egymás mellett, és ha épen ismertetnünk kell vallásunkat, legyen az ismertetés eszköze a toll, a templom és az erkölcsös élet! A megszüntetett vizsgálatok helyébe célszerűbbnek látta a zsinat egy a három év végével leteendő vizsgálatot állítani fel, és pedig mindazon tantárgyakból, melyeket a papnövendék három év alatt tanulandott, meghagyván az eddigi félévi vizsgálatokat Egyszersmind azt is meghatározta, hogy j jövőben csak egy ilyen megvizsgált és az illető vizsgálók által alkalmasnak talált egyén neveztethessék ki papnak. Hogy ezen korszerű és üdvös határozatait életbeléptethesse a gymná8iumi tanárok közül egyet egészen, négyet pedig részben a theologusok tanítására alkalmazott, pótolván helyöket azon két ifjú tanárral, kiket ezelőtt két I évvel közköltségen a külhoni egyetemekre küldött és mos-I tanra hazahívott. És itt örömmel értesíthetem e lapok t. c. olvasóit, hogy tanáraink között az országosan tudósnak elismert tks Brassai Sámuel úrhoz is szerencsénk van, kit a zsinat, mint iskolánknak egykori tanítóját, fényét, habár j a tanári helyek betöltve valának, egy szívvel-lélekkel viszszahivott, alkalmazott; sőt e visszahívással tett önkéntes ajánlatokból egy új tanáriszék felállítására is a kezdeményezést megtette. A zsinat figyelme a kolozsvári főgymnásíum s az ezzel kapcsolatos theol. seminárium mellett a ! tordai és sz.-keresztúri algymnásiumokra is kiterjedett, ennek a többi mellé egy jeles készültségü ifjú tanárt küldött, Ewald és Hitzig tanítványát, amannak számára pedig : egy új iskola építését határozta meg. A marosi ev. ref. egyházmegye évnegyedes gyűlése tartatott esperes nt. Péterfi József ur elnöklete alatt M.-Vásárhelyt september 6. 7.8-ik napjain 1859. Szeretném ott kezdeni, hol az ilyen tudósításokat kezdeni kell, legalább máskor kezdeni szoktuk, hogy t. i. megnyitásul, ki után imádkoztunk és hallgattunk épületes egyházi szónoklatot. Ezt azonban, miután gyűléseink, — kivéve azon ritka esetet, ha vagy egy sóvár gyülekezet magához kivánja a szent vallás őrjeit —-a vágyak központosulása következtében központon tartatnak, nem tehetem az úttal. Részemről , egyebek közt még ezt is óhajtanám megérni, s hogy többekről hallgassak : a Geleji 93-ik canon analógiája nem lenne talán illetlen alkalmazása a kérdéses cselekvényeknek , még kevésbé káros hatású közgyűléseink emelésére. Lehet, hogy mi— minorum gentium fratres— még csak gyermekek vagyunk sokakban; legyen elég hát, reményünk szerény fenhagyása mellett, egy érzékeny kárpótlással most beérni. Ugyan is: gyűlésünk másod napján sept. 7-én temettetett anya-városunk becsületben élt, érdemben Őszült és sokaknak méltó részvététől kisért 85 éves aggastyán polgárja N. J., ki felett esperesünktől tárgyról vett igen szép, földön és mennyben érthető imát; egyik lelkész K. ,4-tól pedig ügyes beszédet ballgatánk, s most, gyűlésünk, főbb tárgyaira térve. Mindenek előtt: mindnyájunk keblét örömmel lepte meg f. t. h. püspök urnák nt. esperes úrhoz tett azon felszólítása , miszerint egy névtelen magyarhoni tehetős ur, egyházmegyénkben is a papi özvegyek összeírását, s véleményes tudósítással leendő felküldését kivánja. Szép az önzetlen jótett névvel is; de van egy név, mely legkedvesebben hangzik minden fűlnek, s mely felé legédesebben dobog minden sziv — se név: Keresztyén! És ha azon, minden tekintetben gazdag urat bérces kis hazánkhoz valami emlék csatolja,ugy is szép és helyén van; ha nem csatolja, még szebb, hogy hatáskörét szélesítni kivánja,— sok ezerek áldása fogja kisérni, s isten is áldja meg érette! Egyházmegyénk egy népes gyülekezete, régóta kepemégváltás bajaival vajúdik, s ritka gyűlés, melyen hol egy, hol más folyamodására ne kellene felelni, ugy szólva, — fenestráit foltozgatni. Ugy látszik, nagv mértékben okulni kezdett a világ azon tapasztalati igazságon, hogy : „a mi hibával kezdődik, rendszerint hibával is végződik." S valóban uraim, ha a pénzláb bizonytalan, s élelemcikkekkel aránytalanságba! jöhető szempontjábóli elvet eltudnánk is dobni valami érdekért; de csak az, hogy az ilyen erőszakolt idétlen emélkedés a szegényebbeknél kedvetlenséget — ne mondjam: irigységet — idézhet elö, — s aztán az efféle egyes eljárás az egyetemileg jőni kellető intézkedésnek áll útjában, annak szükségességét