Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-10-04 / 40. szám

minden áron gyanúsítani kellett, ehez pedig minden fegyver egyformán jó. Gyáva felvételük szerint nem szabad, hogy az egyháznak igazsága legyen, tehát nincs igaza. Annyira mennek, hogy a meggyalázáshoz a gúnyt is kapcsolják. Adjatok hálát — azt mondják — hogy a kormány azon utat követte, melyet választott; mert ti zsinatotokon oly rendszeres, minden részeiben egyező jeles munkálatot soha, de soha létre nem hozhattatok volna.j Mi szeretjük a rendszeres munkát, mert szeretjük mind azt a mi célravezető, de nem szeretjük azt oly áldozatokon megvásárolni, melyek az egyház jogát és állását gyógyíthatatlanul megsebzenék. Meglehet, hogy nem lettünk volna képesek oly rendszeres munkálatot készíteni; azonban az egyház java és üdvössége nem is attól függ, hogy rendszer szerint igazgattatik-e, hanem, hogy igazgattatik-e elvszerűen, vallásaés történelme szellemében. A kormányzati rendszabások általában nem absolutértékűek, és valamint nem létezik egyetemes gyógyszer, mely minden nyavalya ellen egyformán szolgálna, ugy nincs kormányzati rendszabás, mely minden társadalmi igényeknek eleget tenne és a népek boldogságát különbség nélkül megalapítaná. A legjobb rendszabás azért mindég az lesz, mely az illetők szükségei és kivánatainak legmegfelelőbb, következésképen, melyet az illetők magok szabják maguknak. Ezt mai nap már az igazgatás minden ágaira nézve belátják odafent, ez irányban indult minden birodalmi működés. Annál több joggal várhatjuk az ovatos eljárást az annyira kényes vallásügyben, várhatjuk, hogy kímélettel lesznek oly lényegbe vágó formák iránt is, melyekhez mind a két hitfelekezet vallásos meggyőződéssel ragaszkodik, s melyektől csak hajszálnyit is távozni nekünk lélekbe járó dolog. Bár mit mondjanak elleneink, mi igaz ügyünkben és a Fejedelem igazságszeretetében bízunk. Tartsunk-e mostanában superintendentiális gyűlést? A feltett s egyszerűen szerkesztett kérdésre, mely ránk nézve most tagadhatlanul a fontosabb kérdések közé tartozik, megkísértjük a feleletadást. „Ne tartsunk sup. gyűlést" mondják jelentékeny férfiak s olyanforma hangnyomattal, mintha ez időszerint nem is lehetne superintendentiális gyűlést tartanunk. Mert — u. m. — a cs. kir. pátens által a régi státusquo felfüggesztve, de az uj rendezet még tényleg életbeléptetve nem lévén, ennélfogva egyelőre az is kérdés tárgya: mily alakban történhetnék a sup. gyűlés összejövetele. Nézetünk szerint ez tán kissé túl is vitt aggodalom. A cs. kir. pátensnek egyáltalán nem lehet célja aprót, egyházat még csak átmenetileg és pillanatokra is oly bizonytalan s kétértelmű helyzetbe juttatni, mely sajátképen az eddigi prorisoriumnál is zsibbasztóbb állapot lenne. Pedig ilyen volna az állapot, ha a prot. egyház a kiadott pátens következtében több vagy kevesebb időre gyűlés teljességgel még legégetőbb szükségében sem tarthatna ; mert a protestáns egyháznak nem is szükség mondanunk, agyüléstarthatás vagy is a saját ügyei feletti köztanácskozhatás életműködése elutasíthatlan föltétel közé tartozik; — a cs. kir. pátensnek pedig nyiltan bevallott intentiója a prot. egyház életműködését nemegak meg nem akasztani, sőt az a körül eddigelé fenforgott akadályokat is elhárítani. Hogy mily alakban történnék a gy'üléstartás. — Csekély véleményünk szerint kész rá a felelet. T. i. Az eddig fenállott alakban, azaz a superintendentiák eddigi határvonalai szerint a régi alapon, azoknak hozzájárulásával, kikből eddigelé a superint. gyűlés alkotva volt. Mert a jelen leg létező superintendentiális elnökök, a régi határvonalak szerinti superintendentiák elnökei lévén, hacsak jogkörükön túllépni nem akarnának, a gyűlésre hivó elnöki felszö lítást ultra competentiam , azaz a superintendentiák eddigi határvonalain túl nem terjeszthetik, sem pedig a superintendentia iránt tartozó felelősségüknél fogva egyenesencsupán ők maguk uj viszonyok s alakok behozatala tárgyában nem intézkedhetnek,— sez oly egyszerű s tisztán átlátható igazság, hogy nézetünk szerint ellene kifogást tenni nem lehet. De maga a cs. k. pátens is — ugy látszik — hogy ezen fontos körülményt épen nem ignorálta; mert ime valódi törvényhozói tapintattal nem szabja meg a praeclusi terminust, nem mondja magáról, hogy ezen meg ezen naptól fogva alkalmazásba veendő, és így, hogy a régi állapot ettől meg ettől kezdve megszüntetendő; hanem a dolog természetes menetele szerint fenhagyja a lehetőséget arra nézve, hogy addig míg az uj rendezett organice és így egyszersmind minden ugrás és rögtönzés nélkül is életbelép -tettetnék, prot. egyházunk a maga életműködését a régi alakban és régi közlönyei utján gyakorolja. Nézetünk szerint, ha egyszerrei változásról lehetne e tárgy körül szó, az másra nem terjeszkedhetnék, mint az eddigi provisorium megszüntetésére; mert a mely intézkedést prot. egyházunkra nézve az államhatalom mint egyedüli tényező és így az egyház hozzájárulása nélkül tett, azt teljes következetességgel önmagától egyenesen meg is szüntetheti. Ide járul azon igen fontos körülmény, miszerint nem is lehet azon esetet feltenni, hogy egyházunk alkotmányának újból szervezése csupán a super ntendensek közvetítése mellett akár céloztatnék, akár kivánt eredménynyel foganatosíttathatnék. Mert az egyes superintendentíáknak nem az egyes superintendensek, hanem a superintendentiális gyűlések képezik jogérvényes képviseletét, valamint az egyetemes egyháznak is képviseletét nem a superintendensek személyében tiszteljük, hanem a zsinatban. A superintendensek egyenesen és közvetlenül a superintendentiális gyűlésektől függvén, azok az egyház ügyei körül csak olyan intézkedés foganatosításához járulhatnak,a mely iránt vagy a superintendentiális gyűlések vagy a zsinatok utján nyertek egyenes vagy közvetett utasítást, s ez a törvényes és fokozatos függés eszméjéből önként foly. — így lévén a dolog, bátorkodunk kérdésbe tenni, lehet-e aggodalomban lennünk a felől, miszerint az államhatalom akadályt gördítne a,régi alakban tartandó super. gyűlések összehívása eleibe ? Épen nem. Oh a prot. egyház belső szervezete s általában az egyháznak a polgári társaságtól elütő jelleme s állása bizonyosan ismertebb s méltányoltabb a legmagasabb helyen, s a törvényhozói bölcsesség is sokkal tapintatteljesebb, minthogy ellenkező nézetben lehetnénk. „Ne tartsunk sup. gyűlést" — mondják hasonlóul tekintélyes férfiak — mert mi haszna, mi foganatja is lenne annak, miután a kiadott cs. k. pátens nem egyes superintendentiát, hanem az egyetemes egyházat érdekelvén, az e tárgy körül részünkről teendő illetékes és kellő hatályú lépések csak zsinat által történhetők ? ! Figyelmet érdemlő kifogás a sup. gyüléstartáa ellen; azonban nézzünk a tárgynak szemébe közelebbről. Hogy egyházunk egyetemes szervezésének óriás munkájánál az egyház részéről illetékesen szerepelhető közlöny nem egyes superintendentia vagy egyes superintendentiák különvéve, hanem a zsinat: ez kétségbe vonhatatlan igazság, annyira hogy bármely más közvetítés mellett eszközlendö egyetemes átalakítás, nem szervezés vagy organisátió, azaz nem belülről kifejlett s az egészet átható eredmény s nem élet-