Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-09-27 / 39. szám

scalak rámájára, az nem sikerül, — mert itt-ott az erőszakos ráncigálás következtében szakadoznak azok , — az a fércelés pedig uj dolgozatban nagyon kirívó ! — A szerző igen jól tudja, hogy dallamaink a XVI. szá zad termékei, — tudja azt is, mi volt akkor szerinte a setétség világában — talán akkor okos emberek és világhírű zenészek nem is voltak? az uralkodó hangrendszer, tehát mi okoknál fogva szeret attól eltérni? — azért hogy régi? ez nem ok ; — azért bogy egyszerű? ez nem ok ; — vagy, hogy magas zeneképzettségünket e rendszer alapján a közönség előtt nem lehet ugy felmutatni, hogy annak látására kalapot emeljen ? ez hiúság és gyarlóság ; — váljon a régiségbuvárokat megtámadjuk e azért, mert a mai tudományok háttérbe szorításával a régiség tannak tömjéneznek ? s váljon azokért az ásatások és kutatásokért, melyekkel tudományos míveltségöket öregbítik , Őket rnolyos és penészes elvüeknek illő volna-e neveznünk? mint a szerző előszavában nevezé a zenetan szenvedélyes rigiségbuvárait, — azért, mert a régi setétség országábóli zenetant akarják elővarázsolni ! — Távol legyen, épen nem akarjuk azt tenni,—• csak az akkor uralgó zeuetanszer alapján kívánjuk dallamainkat tanulmányozhatni mindaddig, míg azok egyházi életünkből ki nem tör ültetnek, — mert J. G. Meister is ezt mondja : „Ist ein Choral nach einer altén griechischen Tonart componirt, so muss die Choralmelódiestimme dasselbe Verháltniss der Töne gegen einander enthalten, wie man es in der griechischen Tonreibe findet!" Teljesen meg vagyunk mi a szerzőnek a generalbasstanbani jártasságáról is győződve, de hogy zeuetani ismeretét még szélesebbé tegye, nem ártott volna a régi egyházi zenetant is tanulmányoznia, mint Gusztáv Schilling is fel említi: „Eine andere Kenntniss welcbe dem Generalbassisten dazu noch nothvendig bleibt, ist die der sogenannten altén Kirchentonarten, in denen die rneisten der noch üblichen und gerade der besten Chorále gesetzt sind." A mi végre a harmóniai áttételt illeti, e részben is követé a szerző az ujzenetant. — Mily erőszakos átváltoztatások láthatók a melódiák eredeti hangegyezményén,azt csak egy hasonló célú kidolgozással lehetséges alaposan kimutatni, mi annak idején részünkről okvetetlen meg fog történni. Váljon gondolja a szerző, mit tett akkor, midőn melódiáinkat az ujzenerendszer hangegyezményei szerint dolgozta át? kivetkezteté azokat jelleméből. Igen, az ös jellem, mely melódiáinkon égi tisztaságban tükrözi ki magát, semmivé tétetett az ujabb zeneérzékies hangegyezményei által. — Azok a kisebb-nagyobb septimák, melyek a dallami egyezményeken veres vonalként húzódnak végig, mind megannyi eszközök arra dallamaink természetességét kioltsák, s felismerhetlen vagy határozatlan jellemet öntsenek azokba. — Lássuk csak mit szól a derék Ebrard a régi és ujabb zene egyezményeiről; miután felemlíti, hogy a régi egyházi zenében csak hat, — s illetőleg 12 hármas hangzat van, melyek minden hangnemben visszatérnek : Bedenkt man, dass hiemit jede Manchfaltigkcit ausgéschlossen, und die ödesteEinförmigkeit zum Gesetz gemacht ware. — Und doch ist gerade das umgekehrte der Fali! In der neueren Musik kehrt auf allén den verschiedensten Tonstufen das einförmige Verhaltniss des Septakkords zum Dreiklang immer und immer wieder, und nur durch die ktinstlichen und sinnlichen Verwandlungen des grossen Septakkords in den kleinen und den verminderten kann diese Eintönigkeit gemildert wcrden. — In der altén Musik ergiebt sich dagegen gerade aus der Einschránkung im Matériái, der grösste Eeichthum der Tonverhaltnisse; es ergeben sich Zehn wesentlich verschiedene Grundcharaktere — érti az 5 authenticus és 5 piagál hangnemet, — und jeder derselben ist wieder in sich selbst so unerschöpflich reich, dass die verschiedensten Stimmungen und Empfindungen in ihm können ausgedrűckt werden. — Alább e jeles cikk folyamán még hozzá teszi: Wir wollen die neuere Musik in mindensten nicht herabset^eo j wir wollen sie nur dahin verweisen, wohin sie gehört: in das 1 Gebiet des Irdischen stb. lásd „Psalmen Davids" cimíi dolgozatának 11. lapján. No legyünk tehát túlnyomók se Goudimel, se BorguaT se a derék zenebuvár Ebrard felett, csak azt őrizzük meg, i csak azt tanítsuk s terjeszszük híven és igazán, mit ők számunkra készítettek ; — annyival is inkább, mert a zenetan sokkal egyszerűbb lévén , kevés idő alatt is elsajátítható, míg a mai elágazó zenetani hangegyezmények alapos is! merete temérdek időt elrabol, és e tekintetben még sem vezet célhoz. —• Ha egyházi zenészetünk helyébe minden áron suplantálni kívánjuk a mai zenét, legcélszerűbb azt csak az introitus elő- és utójátékoknál felvenni, — de a hol a gyülekezet is felemeli hangját, ott minél egyszerűbb és természetesebb zenének van helye, ugy annyira, hogy azt maga az egyszerű nép is felfoghassa és megérthesse. — Gyülekezeteink nagy részét a nép teszi, nem egy-két diletáns, annálfogva annak éneklési módszeres vezetését soha sem szabad ez utóbbiak érzéki gyönyöreért veszélyeztetni. Végezetre a közjátékokra megjegyzendő , hogy többhelyeken , pl. III. VIII. IX. XV. XVI. XXV. |stb. Zsoltároknál is — a felvett hetes hangzatok által álzáradékok jöttek létre, melyek a dallamot mindjárt a reájok következő első törshangon bezárják. — Nem tanácsosabb volna azokat, mint különben is haszontalan cafrangokat s ízléstelen i tóldalékokatvégkép kihagyni? már ezeket a bajor evang. egyház számüzé, — s váljon az ily okos és helyes példaadást nem követhetnénk-e mi is?Utóljára még e füzetre azt mondjuk: hogy szükségtelen volt abba oly dallamokat is felvenni, melyeket a ref. egyház sohasem .használ; — a munka is kevesebb terjedelmű s ennek következtében kiadása olcsóbb , megszerzése jutalmasabb lett volna. Azt mondja a példabeszéd: keveset markolj, de jól megszorítsd !! A III. és IV. füzet magában foglal 30 közönséges hollotti éneket négyes hangzatra, — és 26 templomi és halotti nagyobbszerübb karéneket kétnemű énekkarra. — A III dik füzetre mind melódiái, mind harmóniai tekintetben csakis azok az észrevételek és mondanivalók, melyeket a II. füzetre nézve nyilvánítottunk, — tehát fiat applicatio! A IV. füzet tartalmát használhatják a nagyobb gymnásiumok- és főiskolákban, — de nem népiskolák számára való; — már pedig a négyhangu éneklés felállítása azokban is égető szükséggé lett. — Jobb lett volna a Zsoltár dallamokból is áttenni néhányat külön-külön kulcsra, s utasítással kiadni a népiskolák tanítói s növendékei részére. — Először a tiszta prot. szellemű khorál éneklés módot kell meg gyökér estteni, — s később mikor ezzel tisztába leszünk, a mesterséges énekek is felvehetők lesznek. Általában az egész dolgozatra kimondandó s kimondható bírálati véleményt fentartjuk magunknak, nehogy a szerző ismét megtámadottnak érezze magát; —az ének\ hangzatos könyvére kimondott Ítéletből pedig egy pontocskát avagy jótát le nem vonunk, vissza nem húzunk. — Hogy csak j én mertem oly határozottan ugy nyilatkozni, oka az, mert a mint tapasztalni lehet, az egyházi zenészetet még eddig tauulmáuytárgygyá igen kevesen tették ; — de hogy azon könyvtökéletlen volta felől bizonyos legyen a szerző, nem! sokára ki fogom mutatni hasonló célú dolgozatommal; — ugy későbben azt is, micsoda fokozat szerint kellett volna eddigi munkálatát megkezdeni, folytatni és bevégezni. Ivánka Sámuel. TT JL.

» A.. Miután az 1836-dik évben tűzvész által tökéletesen tönkre juttatott szerencsétlen szendi ev. gyülekezet felsegélyezésére e