Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-09-27 / 39. szám

Mi a nyiltparancs egyes pontjai tárgyalásába nem ereszkedünk, de mondhatjuk, örömmel tapasztaltuk, liogy az egyházat illetőleg több kedvező pontot foglal magában; épen azért óhajtjuk, hogy az annak módja és rendje szerint adassék át egyházunknak, nehogy a más módon nyújtott határozatok elfogadása által az egyház saját elvei és Önkormányzata megtagadásának árán vásárolja meg azt, a mit különbenő Felsége kezéből örömmel és hálával fogadna. Hogy múlt cikkünkben a prot. egyház uj területi felosztása nyomán felmerülhető nehézségeket említettük fel, ezt is»csa,k azért tettük, hogy egyes concret példával kimutassuk, miként az egyháznak a nyiltparancs értelmében történendő újra szervezése egyházi törvényeink szellemében nekünk lehetőnek nem látszik. A „Budapesti Hirlap" lapunk utolsó számában megjelent cikkünket közölvén, aggodalmainkatalaptalanoknak nyilvánítja, mert ugy mond: ,,a magas kormány részéről a törvény keresztülvitelére az első lépés már az által megtörtént, miszerint a Superintendentiális conventek egybehivása a superintendentiális felügyelők megválasztása végett már elrendeltetett, mely választás foganatosítása semmi akadálylyal nem járhat, minthogy az egészen ujon alakított két superintendentiális területben is, a törvényes szokáshoz képest, a legidősb seniorok hivatvák a convent egybehívására." Mi ily intézkedésről még semmit sem tudunk, és megvalljuk, hogy oly eljárás épen nem volna arra való, hogy aggodalmunkat megszüntesse, mert ne feledjük, hogy egyházi hivatalnokaink, mint a közbizalom választottjai, csak a törvényes egyházi testületek határozatinak végrehajtói, s hogy mint ilyeneknek egyházi törvényeink értelmében semmi oly rendszabály kiviteléhez járulniok nem szabad, melyre az egyháztól egyenes megbízást, felhatalmazást nem nyertek. Abban a meggyőződésben vagyunk, hogy a magas kormánynak épen nem célja, de nem is fekszik érdekében, miszerint oly kényes ügyben, minő a vallás, csak egy lépést is tegyen, mely az illetők lelkiismerete háborgatására szolgálhatna és azért hisszük és várjuk, hogy eltalálandják a legfelsőbb akarat életbeléptetésének azon módját, melv nemcsak lehetségessé teendi egyházi alaptörvényeink tiszteletbentartását, hanem azt is eszközlendi, hogy az uj intézkedések sikere az egyházi életre nézve jótékony, fejlődve növekedő és áldott legyen. Vallásügyi országos teendők. II. Törekvéseink eredményei szükségkép mindég azon viszonyok állandóságától függenek, melyekre kell alapítani minden számítást. B. Eötvös József. (B. M.) A francia forradalom szülte állam mindenhatóságának eszméje sehol oly pusztító hatással nem volt, mint a közoktatás mezején. Az a mindent nivellirozni akaró törekvés, mely az embert, prokrustesi ágyba fekteti, és az egyén jellem fej lését elnyomja , hogy az eleve megállapított rendszerbe mindenestül beleillő polgárt neveljen belőle, előre kiszámított, célokra szolgáló gépet csinál abból, kit Isten a maga képére, arra teremtett, hogy céljait maga tűzvén maga elibe önereje által maga módja szerint boldoguljon. Míg az okszerű törvényhozásnak, ugy mint a józan nevelési rendszernek oda kell dolgoznia, hogy maga magát mielébb feleslegessé és az embert minél önállóbbá tegye, addig egy mindent központosító államrendszer az emberiséget soha meg nem szűnendő gyámság alá kárhoztatja és mindörökké járszalagon tartani akarja. Ha már maga ezen általános tekintet elegendő, hogy az állam kezelte közoktatást az emberiség fejlésére jótékony befolyásúnak ne tarthassuk, még erősebbé válandik meggyőződésünk, ha a közoktatás ügyét természetünk magasb feladatához való viszonyában tekintjük. Az emberi természet magasb feladatának tudatához az emberiség legnagyobb része csak a vallás, még pedig positiv históriai vallás utján jut, és ha legtöbb emberre nézve puszta az élet vallás nélkül, más felől a vallásos tudat nem valamely határozott egyes életkörre szorítkozik, hanem mint magasabb világnézet az élet összes viszonyaihoz csatlakozik, azoknak határozott irányt ád, az életnek sajátságos színt kölcsönöz. Bármily véleménye legyen valakinek a vallásnak az életre való befolyásáról, azt egy figyelmes embervizsgáló sem tagadhatja, hogy a különböző vallások követői mindmegannyi különböző jellegeknek viselői. E jellegből az embereket kivetkőztetni akarni épen oly szerencsétlen kisérlet, mint az, mely a nemzeti sajátságokat számba venni nem akarja, és törekvését oda irányozza, hogy tőről hegyre az egészet összehányván, mindent egy kaptára üssön. Periculosae plénum opus aleae tractas! A státusnak — azt mondják e világboldogító theoriák védői — mindenek felett szüksége van kötelességeiket ismerő és szívesen teljesítő felvilágosodott polgárokra, tehát leginkább rajta lesz, hogy a közoktatást ugy rendezze, miszerint az a polgárok javára fenálló státus céljainak legjobban megfeleljen. — Helyes! — Azonban a polgárok, nemcsak polgárok, de emberek is, s mint ilyenek általános emberi, az az egyéni, a státus által ki nem elégíthető jogigényekkel is birnak, s a mi több azon igények szabad kielégítéséhez kötik az élet, még a polgári élet becsét is. — A különböző felekezetek követői ezen igényeket más-más uton hiszik kielégíthetni, és e különböző nézeteiket átviszik természetesen, sőt kiválólag és mindenekfelett gyermekeik nevelésének és oktatásának mezejére is. Mikép járjon már most el a státus a különböző felekezetű iskolákra nézve, hogy általános nézeteit érvényesítvén, a felekezeti jogigényekkel összeütkö-