Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-09-20 / 38. szám

rök; a honnan az egyházkerületi gyűlések kicsiben mind meg annyi zsinatok, az illető egyházkerületek részzsinatai is egyszersmind. Akarom hinni, hogy a zsinat, főleg, ha az eszmék kellő megvitatása után, és így nem rögtönözve, hanem az idő teljességében jön össze, bizonyosan megoldja a rá néző nehéz feladatokat : de vigyázzunk, hogy a zsinat ugy ne találja egyházkerületeinket, mint az evangyéliomi egy talentornos szolgát gazdája (Mát. 25, 26—30). Ha egyházkerületeink mind az egyház-, mind az iskola-igazgatás körül eddig is hoztak és hozhattak több célszerű státumokat, s ezáltal nem projudicáltak a zsinatnak : váljon túlhágnának-e most vagy bármikor hatás- és jogkörükön az egyes egyházkerületek, ha nevezetesen azon antipresbyterialis igazgatási nyűgöket lehányják magákról, melyek egyházunk teltében a szabályos élet- és vérkeringést oly tetemesen gátolják ?! Meg vagyok győződve, hogy gyűléseink teljes képviselet alapján lehető rendezésének semmi oly akadály sem állhatott utjában, melyet valódi keresztyén testvérszeretet és a jogokat másokkal is megosztani kész prot. érzület zsinaton kivül is egyházkerületenként el nem háríthatott volna. Az idő már jól előrehaladt, —• a jogok tisztább íelí'ogásának napja egyházunk láthatárán felsütött, — a régi csontosult előítéletek egymásután porlani indulnak, — a mi még tán tegnap védhette magát, az ma már üres tarthatatlansága érzetében magától is összedől. Ilyen jelenségei után az időnek, nem kétlem, hogy az egyházi hatalomnak mostani kezelői a joggyakorlás sorompói közé maguk mellé másokat is szives készséggel bebocsátanak; és ha mégis ellenkezőleg volna a dolog, akkor nézetem szerint egy gyei több az ok arra nézve, hogy a képviseleti rendszernek egyházunk körébeni minél teljesebb életbeléptésévcl ne késsünk. Hogy a képviseleti rendszer eszméje és óhajtása többé nem is valamely idegenszerű dolog, eléggé mutatja az is, hogy a tisznátúli egyházkerület gyűlésre a felső-szabolcsi egyházmegye az esperesen és segédgondnokon felül most is küldött egyházi és világi képviselőket, kik bár még eddig szavazattal nem birnak, de nyomos és lelkes felszólamlásaik által bebizonyították, hogy a gyűlés tanácskozási részvételök által épen nem veszt fontosságából s érdekességéből, és hogy a többi egyházmegyék sem követnének el semmi féle jogtapodást., ha a felső-szabolcsi egyházmegyének ezen valóban követendő testvéri példája után indulnának. A gyűlés több rendbeli fontos tanácskozási tárgyai között méltó helyet foglalt a kerületi hivatalnokok fizetésének fólebb emelése is. Hogy a kerület hivatalnokai szegénységüktől kitelhetöleg minél illőbben díjaztassanak: ez nemcsak méltányos dolog, de tekintve, például a superintendensi hivatal teendőinek az utóbbi időkben lett mód nélküli megszaporítását, a megváltozott viszonyoknak további halasztást alig szenvedhető követelése. Vannak azonban bizonyos szempontok, melyeket e kérdésnél is szigorúan meg kell tartanunk. Így már nem is említve azt, miszerint minden kerületi hivatalnok , ha csakugyan a kerület hivatalnokául kiván tekintetni, kell, hogy általunk s a magunkéból fizetessék s a tőlünk jövő egyenes díjazást, legyen az bármily csekélység , a másunnan jövő vagy jőni remélhető bármely nagyobb fizetésnek is elébe tegye: szükségesnek vélem azt, hogy a kerületi hivatalok bármely átalakítás következtében is prot. egyházi jellemükből s egyszerüséyökből ki ne fetkeztessenek. Nézzenek bár mások büszkeséggel saját gazdag s fényben éSLuoglfláiMg^lüVbüszkeséget, s nem íogom kívánni, vajha a pot. egyház lelkészei és superintendensei hasonló boldog állapotban lehetnének! Maradjunk meg egyszerűségünkben. Egyházunk tiszteletes íérüainak csarnokába jóbban beillik a régi módon egyszerű superintendeus , kinek halántéka körül a gyülekezetek kegyeletes tisztelete és lelkésztársainak szeretetteljes tartással körül ragyogtatott episcopus, de a kit a gyülekezetek és a lelkésztársak szivétől a hideg tartózkodás év gyanakodó bizalmatlanság chinai fala választana el. — A mennyire lehet egyházigazgatásunk is legyen egyszerű. A politikai igazgatás mesterséges szerkezetét, hajszálfinomságu alkatrészekből összeállított gépezetét ne akarjuk re producálni; azaz, más szóval, a mennyiben rajtunk állhat, a superintendensi s egyéb egyházi hivatalokat, ne tegyük olyan bureau-kká, melyekben a folytonos lajstromozással foglalkozó hivatalnok alakjában alig lehetne a prot. lelkész bútalan képét felismerni. Még azt is bevallani merem, miszerint a superintendensi régi jó tulajdonok közé a főleg mostanában egyházi életünk terén is szerepelni kezdő diplomaticai ügyességet sem kivánom oda számítani, — vegyék ennek hasznát a világi társaságok, — egy házunkat, ha egyéb fen nem tartja, a diplomaticai ügyesség bizonyosan fentartani nem fogja! ugyanazért én a superintendensben, s bármely egyházi férfiúban egy csepp apostoli hitbuzgalmat többre becsülök, mint egy tenger diplomatai ügyességet... — Ezt itt nagy részben csak azért láttam szükségesnek megemlíteni,nehogy egyházi férfiaink nagyságát és hasznavehetöségét a világi férfiak politikai nagyságának s hasznavehetőségének mértéke után akarjuk megitélni. — Az eddig mondottakból ugy hiszem eléggé kitűnik, miszerint nem látnám tanácsosnak a superintendensi hivatalt oly módon dotáltatni, hogy az aztán minden egyéb egyházi foglalkozástói elkülönített hivatalként létezzék és létezhessék. Volt idő, midőn magam is ugy vélekedtem, legjobb volna a superintendensi mindent gytilekekezeti lelkészség alól feloldozni, hogy így idejét annál jobban és minden helyi érdekektől függetlenül szentelhetné az egyházkerület kormányzási teendőinek. És most belátom, mily helytelen volt e nézetem. A nélkül, hogy a tárgy bővebb kifejtésébe bebocsátkozni akarnék, itt röviden csak annyit mondok, hogy azon superinlendens, ki sajátképen egy gyülekezetnek sem lelkipásztora, hanem egy bizonyos hivatali helyhez kötött csupa kormányzó tiszt, inkább hasonlitna egy németországi egyháztanácsoshoz, mind eddigi superintencienseink bármelyikéhez. És midőn láttam, hogy a tiszántúli egyházkerület hivatalnokai fizetésének fölebb emeléséről akként kiván intézkedni és akként intézkedett, hogy midőn egy részről az idők sürgető követelésének eleget tett, más részről a kerületi hivatalokat prot. egyházi jellemökben, s egyszerüségökben továbbra is meghagyta, — ezen intézkedésen szivem mélyéből csak örvendeni tudtam. A debreceni gyűlés köréből két dolgot nem hagyhatok még legalább futólagos megjegyzés nélkül. Egyik a debreceni egyháztanácsnak a mélt. Zsombori Imre ur főgondnokul lett megválasztatásáról szóló jelentése. E választás kétségkívül a legszerencsésebbek egyike, s csak örülni lehet, ha a közügyeknek élire oly tiszteletre méltó Nestort leket megnyerni, minőt a fencimzett férfiúbau mindnyájan tisztelünk. De váljon a tett jelentésnek a legapróbb részletekre kiereszkedő, egészen a régi patronátusi időkre visszaemlékeztető s általában a prot. egyszerűségtől merőben elütő rendkívüli érzelemáradozása s ünnepélyeskedő modora helyett az egyszerűség és rövidség nem lett volna-e a jegyzői toll előtt magis observanda regula? ezt azoknak Ítéletére bízom, kik e jelentést felolvastatni hallották. Másik, hallgatással el nem mellőzhető megjegyzésem pedig az, hogy valóban nem lehet eléggé sainálni. ha — • - 'íiuumaoumirt juioic — oly íerfiak, mint Révész Bálint és Imre, kik tagadhatlanul az egyház hajójának kormányrudjára vannak teremve, az egyházi ügyek teréről visszavonului akarnak. Azonban azt hiszem, hogy most midőn egyházunk életének mondhatni legkomolyabb pillanatai következtek be; most, midőn egyházunknak hajóját 1 a műí*nfl am Iam w. L. 11 „ ... _. J J1

• i » jteeveieTM Aa *a • , egy isuaeretl

en tenger mélyire kell az eddigi csendes part biroSf Sn rl ítn . lelkesztarsainak szeretetteljes , nyugvó öléből ereszteni s bizonytalan, valjoS nem fog-e az birodalma fen dicskoszorút, in.nt a netalán fényes ^var-f óitokról kemény hullámhánykódásoknak 8

felülről aláf- PÁPA