Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-09-13 / 37. szám

mondandó, szerdán a mondatok könyve kérdések és fele- j letekkel taglalva, és pénteken irat-olvasásbani gyakorlás az első osztálylyal együtt, felváltva egyszer-egygyel, midőn az első osztálybeliek énekelnek. Harmadik osztály. I. A hét hat napján délelőtt 8—10. a) Olvassanak a gyermekek a mondatok könyvéből, vagy más leckéből illő értelmességgel s megszaggatásokkal. b) Mondják fel a kis kátét apró feleletekkel s kérdésekkel taglalva. II. Délután mind a négy iskolanapon 1—3. a) Olvassanak ugy mint délelőtt, b) Mondják fel a mondatok köny- ; vét, ismételjék az evangyeliomot mint uj leckét, kérdések és feleletek által taglalva. Negyedik osztály. I. Délelőtt a hét minden napján 8—10. a) Némelyek tanulják az A, B, C-t, mások betűzzenek mind ugyanazon | feladatot szavukra, sőt szótagokra szaggatva a pontosság s világosság okáért kerülve minden hadarást, b) A kis kátéból kell előttök beszélni, taglalva, magyarázva. II. Délután a hét négy iskolanapján 1—3. a) Az A, B, C, és betüzés folytattatik, mint délelőtt, b) A közmondások könyvéből beszéljen nekik a tanító taglalva és magyarázva. Mindezen rendeletek, tantervek végrehajtása azonban csak akkor lett lehetővé, midőn az iskolák arra már képesíttettek. Ezért az országkormány főgondja 1757. óta folytonosan oda volt irányozva, hogy oly intézkedések tétessenek, melyek által ügyes és képes tanítóosztály állittathassék elő. Az első úgynevezett „Tanító-jelölteket illető rendelet" következtében a ieendő iskolatanítók tartoztak a karlsrubei gymnásiumba menni, ott a betüzéstanítást, olvasást, irást, nagy kátét, a káté magyarázását, tagolását, éneklést, orgonálást, számolást, mértan és diák nyelv ele- ( meit, feltevények készítését, a gépészet, építészet alapelveit s természettant tanulni. A gymnásiumi folyam végzése után tartoztak a tanító-jelöltek az egyházi tanács által magukat megvizsgáltatni, s azután ügyes iskola , ester mellett az oktatásban gyakorlatot szerezni. Azonban csakhamar ezen intézkedés sem volt kielégítő. Olyan tanítókat kivántak, kik mesterileg kiképeztetvén mintegy savanyu kovász működnének a többi tanítók közt, s kiknek hatása s befolyása által a földmives és polgár jóléte is előmozdíttatnék. Iíogy e cél elérethessék, képezde állítását határozta el a nemesszivü Őrgróf, melybe a jelesebb tanító-jelöltek közül, kik a vallástan, olvasás, szép és helyes irás, számolás, nevelés, valamint zenészet, mértan, természettudomány, gépészetben kellő képzettséggel birnak, évenként kettő felvétessék. Ezek ott a szép és helyes irásra, számolás, könyvvezetés, levelek s feltevéuyek készítésére, a diák nyelv elemei, mértan, gépészet, természettan , viz-építészetre, földleírás, történettan, ének, orgonálásra, kézmütan, rajzra, fatenyésztés, oltás, nemesítés, selyembogártenyésztésre oktattassanak. Ezen képezdöterv a fejedelem által 1768-ban elfogadtatott s kihirdettetett. Ezen intézet célja az volt, hogy 1) minél ügyesebb tanítók képeztessenek; 2) ezek mint müszerszámok alkalmaztassanak, kik az iskolai tanításon kivül is képesek a közéletnek hasznos szolgálatot tenni. 1769. húsvétján megnyittatott az első képezde, mely csupán háromszáz forint kiadásba került az államnak, mert száz forint adatott a két jelöltnek, kétszáz pedig selyemfatenyésztésbeni oktatásra stb. fordíttatott. Hogy a tanítójelöltek kellő előmenetelét meglehessen bírálni, a gymnásiumi tanárokból bizottmány neveztetett ki, mely a kijelölteket felvételük s kilépésük alkalmával szigorúan megvizsgálja. Megjegyzendő, hogy ezen intézetben több tanítójelölt is képezhette magát saját költségén, ugy hogy 1780-ig több mint 70 néptanitó-képeztetett ki. (Folyt, következik.) Boross Mihály. KÖNYVISMERTETÉS. Templomi és halotti Karénekes könyv. Magyarországi reformátusok számára, szerzé és alkalmazá szotyori Nagy Károly; debreceni ref. kántor és organista, stb. Öt részben. Szerkesztötulajdona. — Nyomatott Debrecenben, Okolicsányi és társa könyvnyomdájában. 1859. — Magyar ref. egyházi életünkben alig van nagyobb probléma, mint a századok hosszú során át vétkes gondatlanságból sülyedésnek indult egyházi éneklés módot ujjá teremteni; azaz , minden salaktól s egyéb oldal kinövéseitől megtisztítva eredeti állapotjára visszavinni és tökélyesíteni. — E probléma megoldása körül felekezetünkben igen kevesen fáradoznak. Nem csuda! mert vannak egyének, kik azon balhiedelemben vannak, miszerint a magyar ref. énekügy vezetésére a sorstól kizárólagosan csak ők nyertek privilégiumot; s ha akad valaki széles e hazában, ki az énekügy mellett, jó lélekkel szeret szólani, — vagy ha őket az énekügy érdekében, mint nyakra före előre törő vezetőket, a valódi utat kimutatva lassúbb és meggondoltabb menésre figyelmezteti, gyermekies felsivalkodással panaszolkodnak, hogy őket, mennyire akadályozák szent célúk kivitelében. Annak, ki ügyvezető akar lenni, az avatottságon kivül a józanész törvénye folytán is elébb társakat kellene szerezni, azután a körülmények figyelembe vételével alkalmas kivitel eszközökről gondoskodni, — különösen az énekügynél, mely felekezeti közös ügy, s nem tartozik korlátlanul senki egyéni hatás köréhez; —a kezdetnél pedig, nem romboló ár módjára rohanva s mások háttérbe szorításával, hanem méltóságos lejtésű hajózható folyamként, s a cselekvés terén mindenkinek szabad tért engedve kellene azt fokozatosan előre vinni. Százados hanyagságból eredt hibát egy-két évi szorgalom és munkásság még nem tesz jóvá, s a szerény orvos ismeretlen vagy szokatlan nyavavalyáknál, ha nem tudományosabb, de gyakorlottabb és tapasztaltabb tiszti társaitól is utasítást kér, hogy működése annál sikeresebb, eljárása annál biztosabb és dicséretre méltóbb legyen. így kell tenni minden ügyvezetőnek is, ha azt akarja, hogy működési terén senkitől ne akadályoztassék, ha azt kívánja, hogy szorgalma elismert és áldásos legyen. A fencimzett munka szerzője is, mint előszavából kitetszik, az énekügy vezetését illetőleg, külföldön szerzett zenekészültségénél fogva egyedül önmagát kívánja a közönség előtt avatottnak s az éneklés átalakítására hivatottnak felismertetni, s mégis a helyett, hogy khoraláink zenejét eredeti kutforrásánál keresné fel, mint hűséges uszályhordozója a külföldi nem református zenevilágnak , azon erőlködik, hogy a divatozó világi zene hangegyezményi rendszerét alkalmazza a khoráloknál, ez által azt tekintelyesbé tévén; hogy így ős egyházi hangegyezményinket a hangegyetemből is kiszorítsa és megsemmisítse ; minthogy pedig ez nem sikerül sajátszerű modor mellett sem, oly chemiai vegyületü hangegyezményi rendszert állít fel, melyet csak ö, mint létrehozó hangvegyész képes önalkotta szabályok szerint szétbontani és ismét egybe rakni. Ilynemű eljárásnak lettünk tanúivá a címzett könyv áttekintése után. — Az egész dolgozat öt részre van felosztva, eddigelé már négyrész megjelent, és csak azon rész maradt el, melynek a fokozatos tan és vezetési rendszer szerint ezelőtt legalább tíz évvel kellett volna megjelenni, t. i. az ötödik rész; — megkísértjük ezek rövid ismertetését a nyilvánosság terére bocsátani. Az I. rész magában foglalja az elő utójátékokat és záradékukat. E rész előszavában a szerző felemlíti: „miszerint ! támadtak koronként egyének, kik őtet, szerinte az ének-