Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1859-09-13 / 37. szám
kodás igen sokba keriil. E szerint csak kevesen vehetik igénybe ezen szabadságot s a bécsi tanintézet meghatározott s szoros censura alá vetett tanaira vannak szorítva, mely bajt már az ország bensejében is elég sajnosan kezdik érezni. A német, holland s angol egyetemek jelentékeny alapítványai használatlanul hevernek. 6. Az újra esketés. Semmiféle törvényen nem alapnló azon szokás uralkodik, hogy oly házaspárakat, kik közül egyik katholikus s szükségből, elnézésből, vagy meggondolt lépés után evangélikus lelkész által adattak össze, katholikus lelkésznek újra meg kell esketni, következéskép a protestáns lelkész esketése érvénytelennek tartatik. 7, Evangélikus diák-iskolák állításának akadályozása. Az 179°/, 26-ik t. c. 5. §-sa megengedi a protestánsoknak, diák-iskoláknak minden előleges engedély nélküli állítását, melyeket természetesen, mint egyéb tanintézeteiket saját költségeiken tartoznak fentartani. Ez oldalról is gyakran beavatkozások s gátlások történtek, melyek azonban ujabb időben egészen megszűntek. 8. Protestáns consistorium állításának halogatása. Az 179% 26. t. c. 4. §-sa megengedi a protestánsoknak consistoriumok állítását és zsinat tartását. Azonban 1792. óta az alakítandó consistoriumot illető okiratok feleletadás nélkül hevernek Bécsben, ugy hogy Magyarországon egyházi hatóság s egyházi jog ez ideig sincs. Az ágostai és helvétiai hitvallású négy egyházkerület tart ugyan kerületi s közös gyűlést, de nincs végrehajtó hatalmuk, a politikai hatóságok pedig nem köteleztetnek azt szolgáltatni, s mindig a helytartóságra történik hivatkozás, mely e szerint a protestánsoknak vallási ügyekben egyedüli kormányuk. 9. Vegyes házasságban élt protestánsoknak elválás utáni újra házasodásuk eltiltása. Mivel az 189°/, 26. t. c. a vegyes házassági pereket katholikus consistoriumokhoz utasítja, könnyű ezen tilalmat megmagyarázni. 10. A protestánsok a katholika egyház jentartásához járulásra való kényszerítése. Az 179% 26. t. c. 6. §-sa világosan felmenti a protestánsokat ezen kötelezettség alól; de azért sok helyen ennek dacára megadóztatnak. És itt épen nem a tizedről van szó, melyet a protestánsok egész Magyarországon — hol szokásban van — a katholikusokkal közösen teljesítenek. Ezen sérelem is most már ritkább. 11. A protestánsoknak sok királyi városban a hivatalokból való kizárása. Az 179% 26. t. c. 8. §-sa rendeli, hogy az alsó s felső hivatalok betöltésénél vallásra való tekintet nélkül kell eljárni; és mégis ezen mellőzés különösen szabad királyi városokban mai napig is igen nagyon alapos sérelem. A tisztujitások részint maga a tanács, részint királyi biztos által hajtatnak végre. | 12. A protestánsoknak némely helyen birtok vételtől s mesterségüzéstöl való eltiltása. Ezen sérelem is ritkulni kezd. De Horvát- és Tótországban ezen eltiltás törvényes. (Lásd a tizenötödik sérelmet). j?3. A protestánsok kötelezése sok helyen, hogy az ujonj nan vásárolt paraszttelektöl katholikus elődük egyházi j tartozásait teljesítsék. Mint a tizedik sérelemnél felhozatott a 26. t. c. 6. §-sa ellen vét. 14. A protestánsoknak katholikus temetőkbe való temetésének eltiltása. Különösen tiszta katholikus községben gyakran van erre eset és az ott meghalt protestáns holt teste a temetőn kivül, vagy az ut mellett temettej tik el. 15. A protestánsoknak horvát- és tótországbani polgárjogtól való eltiltása. Ez az eltiltás az 179% 26. t.c. 14. §-sán alapszik. Azért ezt a pontot inkább kérelem, mint sérelemnek kell tekinteni. 16. Protestáns lelkészeknek a hadseregnél való nélkülözése. Mivel semmi tulaj donképi törvény nem létezik, mely protestáns lelkészeknek a hadseregnél való alkalmazását rendelné, azért ezen pont is kérelmül tekintendő. De a szükségesség nagyon szembeötlő. Mik történtek azóta, mindenki előtt tudva vannak, s nem szükséges azokat részleteznünk. Elég ha megmondjuk, hogy az 1836-ban a nemzet által registrált vallásügyi bajok közül gyökeresen orvosolva alig van egy-kettő. — A mit az 1844-ki és 1848-ki országgyűlések megállapítottak, többnyire a papiroson maradt. Sem a reversalisok ügyében, sem a vegyes házasságokból született gyermekek neveltetése dolgában nem történt semmi, mi az 1848-ban megállapított viszonyossági elv foganatbavételét legtávolabbról is sejtetné. Ezeken felül eltiltatott a protestánsoknak közös temetőkön való temettetése, a katholikus ifjúknak protestáns iskolákba járhatása és az áttért katholikus papoknak házasodhatása. A prot. községi iskoláktól a közteherviselésből önként folyó községi pénztárakból való segélyeztetés, az 1799-ki helytartósági intézvény ellenére is többnyire megtagadtatik. Ezek fenforgó bajaink más hitfelekezetüekkel szemben. Mit mondjunk az egyházalkotmányozás mulasztásából eredt benső bajainkról ? De ezekről máskor. Most maradjunk a különböző hitfelekezetek közt megállapítandó viszonynál. A magas kormánynak az eszközlésbe veendő