Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-09-13 / 37. szám

PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ES KIADÓ HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 42, egész évre 8 fr. 83 ujkr. Vidéken, póstán szétküldéssel félévre 3 fr. 68 kr., egész évre 7 fr. 35 ujkr. Előfizethetni minden cs. kir. póstahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK J)íJA: 4 hasábos petit sor többseöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Vallásügyi országos teendők. Megkívánhatják a törvények a különbféle valásfelekezetektöl, hogy nemcsak az országot, hanem egymást se háborgassák. Montesquieu Esprit des lois. (B. M.) A bécsi hivatalos lap szerint a magas kormány legközelebb első teendői közé sorozta, liogy „a törvényesen elismert nemkatholíkus vallásjeleknek önkormányzat és szabad vallásgyakorlat legyen biztosítva. Könnyű feladat, ha a magas kormány az ország érdekeinek egyetemleges magasságára emeli akaratát és szabad elhatározással ama két elvet minden törvényesen bevett vallásfelekezetekre egyformán alkalmaztatja; nehéz feladat, ha ezt nem birja tenni s egy fél kedvéért maga késleltetné foganatbavételét annak, a mit elvben megengedett. Közel negyedfél század, mióta a protestántismus mint társadalmi elv constítuálta magát; azóta sokat küzdött létezhetéseért s az ellenfél váltig megtanulhatta, hogy a protestántismus az ujabb európai civilisatioban oly világnézet képviselője, melyet ha — mint igen sokan állítják — a miveltség sine qua non-jának nem mondja is valaki, de minden esetre jogosultsága a társadalomban minden kérdésen felül áll. — Vakbuzgók, kik a szükséget erénynek, a kényszert jognak keresztelik és a hatalom tényeit sziikségképenieknek állítják, ám tartsák a gondviselés művének, hogy a középkori vadság közepett a keresztyénség a „compelle intraré-t" vallásos feladatának ismervén, ez uton lett az örök igazságoknak terjesztőjévé; de kiknek az erkölcsi világrend nem puszta agyrém, a protestántismus által nemcsak hirdetett de gyakorlatba is vett lélekszabadságot minden idők és viszonyok közt sérthetleniil megtartandó társadalmi szent elvnek vallandják, legalább senki kétségbe nem vonandja, hogy a jelen keresztyén europában a lélekszabadság elvét minden társas viszonyok felforgatása nélkül megtámadni nem lehet. A mi különösen a magyar embert illeti, ez valamint soha semmiféle vallásos fanatismus túlzásaira hajlamot nem mutatott, ugy a lélekszabadság szent ügyének mindég lelkes bajnoka volt. E nemzeti geniuson elkövetett erőszak szülte a 16 ikésl7-ik század véres harcait és Bocskay és Rákóczy győzelmeit, melyeknek eredményei lettek a bécsi 1606 és a linci békekötés 1645-ről. E békekötésekben a magyar és erdélyországi protestánsok teljes vallásszabadsága megállapíttatván, azok országgyiilésileg a törvénykönyvbe igtattattak. — Azonban a kor meg nem tagadta jellemét. A fegyveres kézzel kicsikart engedmények , melyek a józan észnek és a humanitásnak tétettek, csak addig tartattak meg, míg az ellenfél elég erősnek érezte magát, liogy ármánykodásait újból megkezdhesse s azért csakhamar beállott I. Lipót alatt a százhúsz esztendeig tartott üldözés, melynek első évtizedéről (1670—81) Hocker kancellár 1681 Sep. 24-ikén a protestánsoknak ama nevezetes szókat mondá: „Hogy azt tiz napig elviselhettétek, bámulandó; de hogy tiz esztendeig tűrtétek megfoghatlan." Nem szándékom régi sebeket felszaggatva a kedélyeket felháborítani: hallgatok tehát a judicium delegatum eljárásairól, az eperjesi dolgokról, az explanatiókról és egyébb alakoskodásokról, melyekkel az embertelenségnek törvényes szint adni iparkodtak és átmegyek ama derültebb időpontra midőn, a halhatatlan emlékezetű II. József császár a. képmutatókkal épen ellenkezőleg törvényt mellőzött (mert a tolerantiale edictum a bécsi és linci békekötések után mindenesetre törvénymellőzés volt), hogy az emberiség ügyének szolgálatot tegyen. Ugyan is III. Károly és Mária Therezia alatt sikerült volt a protestánsok elleneinek a protestáns vallásügyet az országgyiilési tárgyalások szőnyegéről elvonatni s a fejedelmi kegyelemhez utasítani. II. Ji^'e/használván az alkalmat kiadta türelmi parancsát, melyet az ultramontan párt annyira ellenzett. II. Lipót, bár általában az egyház és status közötti viszonyokra nézve Jósef elveit vallotta, még is jobbnak látta a vallás ügyét a törvény útjára visszavinni azért királyi előadásai közt az 1790-ik országgyülf