Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-09-06 / 36. szám

Iáinak; más részről pedig megemlítvén az intézetnek anyagi szükségekkel való folytonos küzdelmeit, felhivá a kerület figyelmét, hogy a selmeci ker. főgymnasiamnak, mint a protestantismus egyik védbástyájának ügyét felkarolni se végre egy részről a megkívántató anyagi gyámolítás, más részről pedig az a feletti felügyelői joggyakorlatot illetőleg intézkedjék. A közgyűlés az előadottakat méltatván, tekintve azt, hogy a pesti theologiai intézet is nagyobb mértékű pártolást és segélyezést igényel, azonfelül a választandó superintendens illő ellátásáról és minden szükségek fedezése után egy tartalék tőkének lassankinti képzéséről is gondoskodni kellvén, ujabb jövedelmi források megnyitása elmaradkatlan szükségtinek mutatkozott, az egyházkerület mindenekelőtt és főképen a hivők vallásos lelkesedéséhez fordulni jónak látta, ehhezképest esperességenként segélygyüjtő bizottmányokat nevezett ki, mely bizottmányok tagjai kineveztetésükről értesíttetvén, haladék nélkül összeülendnek s maguk közt az ev. egyházközségeket felosztván minden tag az elvállalandó helyekre egy magyar, tót és német nyelven szerkesztendő felszólítással ellátandó aláírási ívvel személyesen menend ki s ugy a vagyonosabbakat mint a told népét személyesen és házanként szólítandja fel akadozásra. Az így begyülendő pénzekből a selmeci iskola évenkinti 3000, a pesti theol. intézet 2000 frttal lesz segélyezendő. Megnyittatván a hely szinénegy ív 11,000 ft összeg azonnal aláíratott. 5. A pesti ev. ref. theol. tanintézet ügyében működő választmány jelentéséből értesülvén a gyűlés, miszerint az intézetbe rendes tanárul megválasztott Haberern Jonathan, valamint Hunfalvy Pál és Podhracky József rendkívüli tanárok a cs. k. helytartóság által azért nem erősítettek meg, mivelhogy a dunamelléki helv. hitv. egyházkerület részére engedélyezett emez intézet irányában a bányai ev. egyházkerület külön engedélylyel a magas kormánytól ellátva nincsen : erre nézve ugy intézkedett a gyűlés, hogy miután a dunamelléki helv. hitv. egyházkerület engedély iránti kérvényében már eleve kijelentetett, miszerint a theol., intézet a két prot. felekezet által tervezett főiskola lényeges alkatrészét teendi, s jelenleg csak egyszerű csatlakozásról van szó, egy ily értelemben engedélyezett intézethez, különben is a temesvári, losonci, rimaszombati, söt a bécsi vegyes tanintézetek példája után a theol. intézetnél célzott egyesülés semmi ujat magában nem foglal, sőt gyakorlati és történelmi alapon nyugszik: a magas kormány felírás utján megkeresendő legyen, miszerint a pesti ev. ref. theol. tanintézetet a bányai ev. egyházkerület részére is engedélyezettnek és jogosan fenállónak kijelenteni méltóztassék. Egyszersmind b. Prónay Gábor és Székács József urak megbizattak, hogy a felírást az egyházk. nevében átnyújtván, annak sikert eszközölni ügyekezzenek. 6. A papi hivatalra készülő iíjak vizsgálását illető tervkészítésre Kubinyi Ágoston Ő mga elnöklete alatt ujabb bizottmány küldetett ki s annak tagjaivá Székács József pesti, Bauhofer Gy. budai lelkész, továbbá a szarvasi és selmeci f ogymnasiumok igazgató és Haberern Jonathan theol. intézetbeli tanár urak neveztetvén, e bizottmánynak utasításul adatott, hogy az 1856-ki határozatnál fogva kívánt tervet elkészítse és a jövő [közgyűlésnek bemutassa, addig is azonban a papságra készülő ifjak vizsgálatát gyakorlatba vegye s további intézkedésig bizottmányilag folytassa. 7. Azon óhajtás nyilvánulván, hogy az időnként megjelenő népiskolai könyvek bővebb választékosság tekintetéből minél terjedtebb körben ismertessenek: e célból a kerület helybeli könyvárus Osterlamm urat megkerestetni rendelte, hogy az ily könyveket időnként szétküldendő hirdetésekben ismertesse s a népiskoláink által szükséglendő készlettel folytonoson ellátva magát az e részben való bizományok kerületi központjává tegye. 8. Kubinyi Ágoston ur ő mga, mint a Roth Teleki-féle ösztöndíjt kezelő bizottmány elnökének indítványára határoztatott, hegy a pesti theol. intézet azon növendékei, kik a Roth Teleki ösztöndíjt már más iskolákban húzták, ettől a theol. intézetbe lépésük által meg ne fosztassanak és az ez iránt véglegesen intézkedhető egyetemes gyűlés Összeüléseig a többi egyházkerületeket az e határozatba adandó beleegyezésük iránt megkerestetni rendelte. Végezetre a bácsi egyházmegye esperese mint sérelmet hozott fel néhány esetet, hogy a Szerbvajdaságban az utóső újoncozás alkalmával oly népiskolatanítók , kik a törvényes hatóságok előtt vizsgát tettek le, jó bizonyítványt nyertek s már három söt öt év óta is mint megerősített tanítók működtek, besoroztattak s főtisztelendő administrátor ur folyamodása dacára mai napig sem bocsáttattak el. Ugyanazon esperes ur, sérelmül hozta fel azt is, hogy a cs. k. magas temesvári helytartóság rendeleteinél fogva az evangélika egyház organumai a katonai őrvidékeken lévő népiskolákra való befolyástól tökéletesen megfosztattak. Az egyházkerületi gyiilés ezen előterjesztés következtében határozta, hogy a néptanítóknak ő cs. k. Apostoli Felsége határozott rendelete ellenére történt besoroztatása ügyében alázatos folyamodás küldessék a magas ministeriumhoz a letartóztatott iskolatanitók szabadon bocsáttatása eszközlése végett. A dunántúli evang. egyházkerület közgyűlése 1859. Aug. 11. 12 és 13-án tartotta a dunántúli evang. egyházker. szokott évi közgyűlését Pápán, Wohlmuth L. adm és Radó Lajos esp. felügyelő elnöklete mellett, országfejedelmi biztos jelenlétében. — Míg mások ez időszerint panaszt emelnek e lapokban is, az egyházi közgyűlések néptelensége felett, főleg a világi urak ellenében; addig mi méltánylólag szólhatunk e tekintetben jelen gyűlésünkről is. Mert ámbár az, a kitűzött időn túl, szorgos munka időben hivatott össze ; mégis népesebb gyűléseink közé sorozható. — Jól esett találkoznunk nemcsak azon férfiakkal,, kiket hosszas idő óta megszoktunk már, mint egyházunk oszlopembereit gyűléseinken szemlélni és tisztelni; hanem, több másokkal; kikből mindmegannyi kormányférfiakat várhatunk — tényezökül egyházunk jelen válságos korszakában. — De nem egyedül a számra nézve kell méltánylólag szólanunk, hanem és még inkább azon munkás érdekeltségre, melylyel a szőnyegre hozatott tárgyak kisértettek, és azon néhol dicséretes és korszerű eszmékre, melyeket a vitatás közben felmerülni láttunk. Ilyennek mondhatjuk többek közt a főtanodai tanrendszer megvitatása közben tett azon indítványt, miszerint a gymnásialis osztályokban egyházunk törvényei, jogai, szerkezete és kormányzati rendszere is adatnának elé annak története mellett, hogy mindezekben ne csak belső, hanem külső embereink is avatottabbak legyenek, kikből valaha elöljárók, kormányférfiak válandván, több érdekkel és ügyismerettel róhassak le egyházuk iránti tartozó kötelességeiket. Ahol ily közkívánat nyilvánul a világi részről és épen azoktól, kiknek őseik ott ragyognak az egyháztörténetünk lapjain, — ott az egyház jövendője felett nem kell aggódnunk. — Emlékszem, midőn egyik néhai egyetemes gyűlésünkön egyházunk egy nevezetes embere áldást kívánt Istentől egy világi főrangú gyűlési tagra azon egy házias szellemért, miszerint a gyűlést imával kezdeni indítványozta — szabadjon nekünk is azokra, kik egyházunk jelen válságos korszakában, ily protestáns szellemtől vannak áthatva, Istennek áldását buzgón esdenünk. — De térjünk a gyűlésnek közérdekű tárgyaira. 1) A kormányi rendeletek kihirdetése után felolvastatott azon választmány jelentése, mely tavali gyűlésünkből megbízatott a végett, hogy a sopronyi főtanodának 1851. óta életbeléptetett tantervét átvizsgálván, a szükséges változtatások iránt adjon véleményt és szerkeszszen felirást. A választmány véleménye lényegben oda megy ki,