Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-09-06 / 36. szám

mint gymnásiumaink; sőt mivel emezeknek elég bőviben, amazoknak pedig kiáltó szükiben vagynnk , azt hiszem, hogy jól rendezett kisdedóvodák és reáliskolák felállítása által épen valóságos korszükséget s napról napra jobban érezhető hiányt fedeznénk. Megtekintettem a templomot is. Szép, derék és nagyszerű épület az, melyben az Urat minden vasárnap több ezer hívek szokták magasztalni. Hogy alig lehet lélekemelőbb látvány, mint egy óriás térfogatú templomot tömött közönséggel szemlélni, ezt aligha fogja tagadni az, kinek ily magasztos látványban szerencséje volt részesülni. Azonban mint már többen megjegyezték, lehetetlen nekem is meg nem jegyeznem, miszerint kívánatos volna, hogy a népesebb gyülekezetek a helyett, hogy egyetlen s szónoki hanggal többnyire be sem járható roppant térfogatú templomot építtetnek, inkább két kisebbet építtetnének. Mert igaz, hogy Spurgeon ama hires angol baptista pap 10 és több ezerek előtt is szokott szónokolni, s nekünk is lehetnek és vannak Spurgeonhoz hasonló átható hangú szónokaink : de váljon az ily nagy templomok rendesen nem nagyobb mérvben veszik e a beszélő lelkész testi erejét igénybe, mintsem hogy szónoki képességeinek és tehetségeinek használata közben az egyházi művészet korlátain ne kellene keresztül rontania? Egyébiránt jól tudom, hogy e bajon mily nehéz segíteni s általában, hogy az e tekintetben! újítás mennyi sok más módosításokat is feltételez ! — A szentesi nagy templomnak eléggé csinos belső felszerelése megtekintésénél feltűnt előttem, hogy abban orgona nincs, a mely felséges zenemüszer pedig különösen a nagyobb térfogatú s boltozatos templomokban szokott magasztosan hangzani... Az orgonával olyanformán vagyok, mint a lelkésziktatási ünnepélyességgel. Egyiket sem tartom kultusunk lényeges alkatrészének vagy nélkiilözhetlen segédeszközének, mind a kettő nélkül ellehetünk, s ha általok és bennök valamely cerimonialis, annálinkább dogmai fontosság és symbolisáló jelentőség céloztatnék, akkor egyenesen el is kellene nálok nélkül lennünk: de szerencsére egyikre nézve sem így áll a dolog. Valamint a lelkésziktatási ünnepélyesség, ugy az orgona templomi használata is bár a vallási és egyházi s istenitiszteleti élet körében nem lényeges mozzanatok; de kultus-elveinkkel s symbolice megállapított tanfogalmainkkal összeütközésben sem állanak; sőt a nélkül, hogy a heterodoxia rosz birébe jöhetéstől kellene tartanom, ki merem mondani, hogy bizonyos módon alkalmazva azok a kultus hatásának emelésére is szolgálnak. Tisztelem én az ősidőkből fenmaradt 8 annyi viharok közt is híven megőrzött protestáns, vagy ha ugy tetszik, reformátusi egyszerűséget; tisztelem én azon kegyeletes érzelmet, mely a buzgó elődöktől átörökölt intézmények legcsekélyebb vonásának módosításához is ovakodó kezekkel kiván nyúlni: de az ősapák és ősidők iránti legkegyeletesebb tisztelet sem kötelezhet arra, hogy az azóta bekövetkezett ujabb igényeket, szükségeket és fejleményeket, valamint több túlságig feszitett nézeteknek azóta lett mérsékeltebb álláspontra jutását ignoráljuk s az ősök által kitapodott nyomból akár purítanisticus feltétel, akár némi kisszerű félénkség s aggodalom miatt, teljességgel még előre is ki ne lépjünk.Hisz ekkor nézetem szerintépen annyira tisztelt őseink törekvése ellen vétenénk,kik midőn azt akarták, hogy a prot. egyháznak hagyjanak hátra maguk után élő tagokat: ugyanakkor azt akarták,hogy utódaik az egyház fenmaradását s virágzását ne valamely az ő auctoritásukra fektetett stabilisrnus, hanem a bibliából merítendő, s a haladó kor lelke által folytonosan táplálandó perfectibilitas elve szerint kívánják eszközölni. És ha e szempontból indulunk ki, nehezen tarthatunk azokkal, kik erős tűzök és buzgalmuk által annyira ragadtatnak, hogy midőn p. o. csak azt akarnák s akarhatnák állítani, miszerint éneklésünk orgona használata nélkül is kedves áldozat lehet Isten előtt, csaknem azt láttatnak állítani, mintha éneklésünk legkisebb orgonahang közbevegyülésével azonnal megszűnnék Istent dicsérő s református szellemű zengedezés lenni.Különben ily gondolkozású emberekkel ma már minél gyérebben találkozunk, s ha találkozunk is ilyen egyes példányokkal, azoknak, mint a kik még hajthatatlan merevségükben, tulszigoru nézeteikben is, csak az általunk annyira tisztelt régi ősök képét látszanak visszatükröztetni, szivünkből örvendhetünk , ugy I tekintvén a tisztes múlthoz szilárdul, s még a tán kissé tul a rendjén is ragaszkodó jelesebbjeinket, mint olyan kerékakasztó horgokat, melyek egyházunk sebesen haladó kocsiját, főleg a magaslatokról lefelé vonultában a rohamos alázuhanás ellen biztosítják. — Csakhogy aztán ezen kerékakasztó horgok akkor ne akarják ugyanezen szolgálatot tenni, midőn egyházunk gépezete sík országúton halad vagy tán épen valamely kapaszkodó felé tart és mozog! Visszatérve azonban tárgyamhoz, csak annyit kivá! nok mondani, hogy a szentesi ref. nagy templomba egy velőket és sziveket reszkettető nagy orgona igen méltó helyet találna.— (Folytatás.) -r. _ ISKOLAÜGY. Nagytiszteletű szerkesztő ur! Olvastam a „Prot. Egyh. s Isk. lap" 33-ik számában egy „a gyönki iskolai ügyu

név alatt előforduló cikkben sok adiaphorát — olyanokat — melyek az annyira életre méltó gyönki gymnásium ügyeinek csak árnyékos oldalait festették, épen oly modorban, milyenben a sokat váró festész — egy kacér nőt — vagy egy — ifjúságának éveit visszavarázsolni kivánó lányt — ecsetelni szokott. Legyen kegyes nt. szerkesztő ur jelen soraimnak is kis tért engedni! hiszem: quod rectum uni, justum et alteri ; — és én semmi replikákba bocsátkozni nem akarok — legyen miattam betűről betűre igaz, mit az érintett cikk ; előhoz! — csak szeretném a t. közönség előtt érvényesíteni azon régi magyar közmondást: hogy az ördög nem oly fekete a milyennek festik — és hogy minden rosznak van jó oldala is; — szeretném — bogy a t. közönség lássa a gyönki iskolai ügynek azon oldalait is, melyek naponkint borúra kellemetesb derűt hajtanak, s melyek egyszersmind tanúsítják, hogy a regnum clivisumban is — habár mi magunk sok akadályt útba gördítünk — mennyire haladtunk mult 185%-ik iskolai évben ! A tanuló ifjúság száma 89-rement — kilenccel többre — mint az 1857

/8

-iki tanévben. Eddig nem volt ifjúsági könyvtárunk;—jelenleg van az is, t, Boross Mihály ur adakozásából, s tiszt. Kálmán Ferenc tanár ur közreműködéséből. — Az 1858. october 14-én iskola javára adott táncvigalmi estély tiszta jövedelméből nyert az intézet vagy 10 darab értékes physikai szert. — Gymnásiumunk könyvtára, méltsgos Nagy István ur adakozásából 187, s még néhány ügyszerető jószívűségéből Összesen 216 kötettel szaporodott.— Természetrajzi szakunk t. Kálmán Ferenc tanár ur fáradhatlan buzgalmától nyert közel 500 állat-, növény-, s ásványminta-darabokat. — A nt. külső somogyi egyházmegye stb. gyönki compossessoratus auspiciuma alatt felállított convictus táplált tiz tanulót — szegényebb tanítók s özvegy papnők gyermekeire különös figyelemmel — ingyen; a többit mérsékelt díj lefizetése mellett. — Roskadozó iskolai épületünket egy nagyszerű emeletes, szép tágas tantermekkel, s négy tanári lakkal ellátott épület — jövő october hó 1-ső napján váltandja majd fel. Ezek hiszem érdekesebbek és hasznosabbak, mint némely nem kellő alappal biró Jeremiádák! melyekre csak azt mondhatom, hogy az Isten országa — az áldott béke — köztünk van; ha köztünk nincs — a felbomlott rend okait