Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-30 / 35. szám

csillag, melynek fénysugára > mintegy érezhetőleg ösztönzi a tétlenségben levőket a munkásságra. Nem közlök én tudományos tárgyakat, egyedül csak a sasi helv. hitv. egyháztagjaiuak vallásához buzgólkodva ragaszkodó loyális érzelmeinek szándékozom tolmácsolója lenni; —- csak egy búzgó lelkész elnöklete alatt tartott egyszerű falusi népgyűlésnek, hogy és mikénti létét szándékozom híven ecsetelni. Nevezetesen ; évek hosszú során, az idő vasfoga megrongálta templomunk tetejét, s az 1855-ik év junius 19-én történt rendkívüli szélvész, — e pusztító elem — tornyunk tetejét földre döntó, s azóta az, azelőtt díszes tornyunk csak ideiglenesen, csekély fedéllel lévén ellátva, ezen bajok orvoslására egyházunk pénztárában lévő pénzösszeg, elegendő nem lévén, szükség volt arról tanácskozni, honnan teremt•ük elé azon pénzt, melylyel templomunk-és tornyunkat újra felépíthessük. Egyházunk érdemteljes lelkésze, tiszt. Szilágyi János az ur szőlejében már 37 éven által fáradhatlan szorgalommal működő lelkiatyánk egy vasárnapon, reggeli istenitisztelet alkalmával felhiva az egész gyülekezet figyelmét, kijelenté, hogy több egyházi ügyeink eldöntése tárgyában kelletvén értekezni, tisztelettel felhív, minden egyháza javát, s boldogságát szívén hordozó ifjat és öreget, istenitisztelet elmúltával a lelkészlakoni megjelenésre. Miután lelkészünk vezérlete alatt a kijelelt helyre élénk, az ősz atya szeretetteljes, hangos, érthető velős szavakban előadá egyházunk állapotát, s elmondá, miszerint szíve fáj , szíve vérez, látván templomunk és tornyunk romlott állapotát, s hogy az utókor átka, az unokák kárhoztatása fog reánk nehezedni, ha, mi gyávák , gondatlanságunk miatt engedjük a szent házat elpusztulni, melyet őseink oly szép díszben adának által minekünk, s ha ők ez épületet újból építeni vallásos buzgóságoknál fogva képesek valának, avagy mi annyira megfeledkeznénk-e, annyira meghidegednék-e vallásos buzgóságunk, annyira elmulasztanánk-e tartozó keresztyéni kötelességünket, hogy mi ennek elpusztulását hidegen s megindulás nélkül nézhetnők ? az volt tehát legelső és legfőbb célja e népgyűlésnek, hol vegyünk pénzt V miből fogjunk e nagy munkához, a vallásbuzgók kegyes adakozásából-e, vagy birtok aránylagos egyházi adó kivetésből ? Midőn e tárgyról, ki egy, ki más véleményt adna, községünk érdemteljes birása, ifjú M. S. áldozatkészség nyilvánítása mellett indítványozá, hogy ezelőtt mintegy 10 évvel rendezetlen községünk némely szükségtelen zugai közei , némely közlakosoknak becsár szerint eladattak, ez a község minden egyes lakosait illeti, ha a nép mint illetőleg sajátját a fenemlített üdvös célra fordítaná, ezen csak örömét jelentené-A nép ez indítványt általános helyesléssel elfogadván, egyházunk részére ajánltatott ezennel a mintegy 500 pft. összeg. Második tárgy volt a tiszteletes férfiú által félemlítve az, hogy az , ezelőtt maga magát kiegészítő presbyterium a népválasztásából újból szerveztessék, mi megtörtént, és pedig ugy, hogy mindazon presbyterek kik eddig vallásos buzgalommal működtek egyházi íigyeink felett, a nép általános helyeslésével három évre ismét megválasztattak. Harmadik tárgy volt, az egyházi adó birtokaránylagos kivetésének életbeléptetése, mely már több rendezett egyházakban, mint p. o. a szentesi, békési és több helyeken megtörtént, ezen javaslatot a nép általános lelkesedéssel látszott elfogadni, de ez, a jelen egyházi évről még elmaradt, mert tökéletes hit s meggyőződés táplál bennünket, hogy az annyira óhajtva várt zsinat nem fogja figyelmét e kívánatos tárgyról elfordítani — „Birtok aránylagos egyházi adó, jöjjön el a te országod /" így fohászkodnak, és méltán is azon vagyoni tehetségeknél fogva gyengélkedő hitrokonaink, kik számtalan egyházakban viselik a rendezetlen egyházi adónak súlyos igáját. Több ily tárgyakról volt célja e népgyűlésnek értekezni, s valóba több tárgy felemlítésénél a nép , vallásához hív, tánto ritlan buzgó ragaszkodását tanúsítá, a nép előkelőbbjei ugy mint, az anyagi tehetségben gyengén lévők öszhangzó határozatai mind arra mutatnak, hogy a tiszasasi helv. hitv. egyház minden tagjának kebelében a Jézus vallásához tántoríthatatlan hit s buzgalom , egyháza javát s boldogságát előmozdítani törekvő szív dobog. Tisza-Sas, jul. 12-én 1859. Zih Károly, néptanító. Pesti evangélikus árvaház. Említve volt lapunkban, hogy Pesten evangélikus árvaház alapíttatott. Az ige testté lőn, s említett árvaház e hó 20 dikán délelőtt 9 órakor ünnepélyesen megnyittatott. Az árva-intézet, mely ekkorig is 3000 forint évi jövedelemmel rendelkezik, ideiglenesen a nagymező utcában lévő 47. számú házban szerveztetett. A tágas udvar ünnepiesen vala díszesítve , közepén virágkoszorúkkal ékesített szószék emelkedett, mely mögött ültek a lelki atyák, jobbra az intézeti bizottmány, balra az éneklő kar, előtte az árvák atyja, Feischner ur két leányával s az eddig felvett 5 fiu és 1 leány összesen 6 árvával. Az ünnepre készített ének elzengése után, mely számos példányban osztatott szét, szószékre lépett budai lelkész Bauhofer György ur s német nyelven , utána Bihari Imre pesti theologiai segéd-tanár magyar nyelven tartott alkalmi beszédet, az^ ünnepélyt Lang esperes ur zárta be alkalmi ünnepi imával." Ali az árva ház, emlékezzetek meg Idvezitőnk szavairól: a ki egygyel az én kicsinyeim közül jót tesz, én velem tesz jót! B. Könyvjelentés, Beküldetett szerkesztőségünkhöz ily cimit könyv „Templomi és halotti karénekes könyv" magyarországi reformátusok számára szerzé és alkalmazta, Szotyori Nagy Károly debreceni ref. kántor-orgonista és főiskolai zenetanár stb. Nem vagyunk azon kedvező helyzetben, hogy mint műértők szólhatnánk a dologhoz, de ha a munka előszavában felhozott szaktudósok kedvező, sőt dicsérő nyilatkozataira kell támaszkodnunk , bizton merjük a ft. egyházkerületek, egyházmegyék, egyes egyházak, iskolák és tehetősebb egyesek figyelmébe ajánlani. Minthogy a már eddig megjelent négy rész 5 ft. 25 kr., s így a szegényebb sorsú tanítók , kántorok és orgonisták által vagy épen nem, vagy csak nagy megerőltetéssel lenne megszerezhető, figyelmeztetjük a gyülekezeteket, hogy azokat közköltségen szerezzék meg a helybeli iskolák számára. E munka, mint tudjuk, egyetlen eddig a maga nemében, de mint kijelenténk szakértőleg nem szólhatván róla, tért nyitunk lapunkban, hogy ennek célszerűsége vagy célszerütlensége szaktudósok által pro et contra megvitattathassék, előre kijelentvén , hogy hozzá szólok mindig, csak a tárgy és soha ne a személy körül forogjanak. Jövő számunk már egy bírálót hoz and. B. Egy rémes éjszaka Máramaros-Szigeten. Leáldozott a nap nyugat bércei mögé. Felteríté az éj bar na sátorát. A nap fáradalmaiban erőt vesztett emberek nyugodni dőltek vánkosaikra. Mély csend vonult el városunk felett; mígnem éjfélutáni egy órakor , emberek lármája , puskák ropogása, harangok szokatlan kougása verek lábra a városi lakosokat, intve hogy siessen mindenki magát védeni, másokat — ha lehet — oltalmazni. Kevés idő múlva már sirás, ordítás tölté be az utcákat mindenütt. Vitte a vész torkából mindenki holmiját, hova tudta, — mentett, mit menthetett. A vész, a borzasztó tűzvész , melyet a süvöltő szél miatt fékezni lehetlen vala ref. tanodánk , templomunk közelében támadott. A rombolni iszoyuan megindult tűz, szél szárnyára ülve oda csapta magát több pontokon tanodánk fedelzetére, s bár mentésére többen sieténk , szemünk láttára leégett az, s fél óra múlva a megfosztott falak s befeketült kémények maradtanak. Aggodalmunkra aggodalom nőtt, hogy mi leend az emeleten lévő szép könyvtárból, s a mult évben csinosan felszerelt s rendezett muzeumból: — ah ! de az isteni gondviselés csapása mellé áldást ragasztott, meghagy ván nekünk a pótolhatlan kincset. A lefekvő üszköket a padolatról gyorsan leszórtuk , őröket hagytunk, s mentünk segíteni másfelé. A templom körüli épületek már mind lángba valának burkolva, és még az óságában magasztosan fenséges, századokat átdacolt szent épület büszkén; de mégis rémesen néze le a kavargó lánghullámokra. A remény, mely szerint e helyről a vész eltávozand, oly jól esett lelkünknek, —• féltünk; de hittünk. —Megrepedt a