Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-30 / 35. szám

Lássunk a dologhoz! (Vége.) Vannak alespereseink, vannak egyházi és világi dékánaink, ezek között osztandók fel az esperességekben létező egyházak, és ott a hol a presbyterium újraszervezése hat év óta meg nem történt, ezen illetők azt végrehajtsák, eljárásuk eredményéről esperességüknek jelentésöket okvetetlenül tevén. Sőt szükséges az is, hogy azután az esperességek e presbyterium-választásokról a superintendentiát értesítsék. Valamint a dékánok kötelességei közé lenne sorozandó az is, hogy az esperességeket tudósítsák, hogy a dékanatusaikban levő egyházakban a presbyteriumok fen állanak-e, vagy csak némelyek által bitoroltatnak azon jogok, melyek minden egyháztaggal, vagy azok törvényesen választott megbízottjaikkal közösek. Lehetnek olyanok, kik azon ellenvetést tehetnék : mi módon eszközölhető a nagy népességű egyházakban az ily presbyteriumok megújítása. Ezen ellenvetést könnyű megcáfolnunk azon felelettel, hogy vagy olyan módon, mint eddig is szokásban volt, vagy pedig a mint az egyházakban a papok, tanítók, vagy felügyelők választatnak. Ha pedig az egyház mégis rendkivülibb népességű volna, fel kellene osztani az egyháztagokat utcánként, vagy ötszázanként, s mindenik csoportozat választó tagjai, — olyan időszakban, midőn a hívek a szabad ég alatt is összeseregelhetnek — magokkal hozhatnák már otthon eleve elkészítve azon lajstromot, melyen a választók által óhajtott egész presbyterium névsora foglaltatnék. Ezen egész eljárás csendes illendőséggel végbemehető. Az összes csoportozatok szavazat-többsége, beszedve az előre kinevezett bizottmány által, meghatározná a presbyteriumot. Ezen egész eljárási modor a lelkész urak által adathatnék a hívek tudomására. — Mi lenne, az így elrendezett egyházakban a presbyterium joga és kötelessége, fenálló coordmatióink adnak addig is utasítást, míg egy ujabb eoordinatió meg nem szülemlik, —• azt azonban okvetetlenül kötelességévé kell tenni a presbyteriumnak, a mit már feljebb is említénk, — hogy a presbyterium a hozott intézkedésekről a híveket értesítse, az ügyeket nyilvánosságban tartsa. — mert tett tapasztalás igazolja, hogy a közbizodalom és egyetértés az egyházban csak ily módon tartható fen. Az egyházakban sokszor azt is tapasztaljuk, hogy bár a presbyterium az egyházat és nevelőintézeteket illetőleg mindenkor üdvös végzéseket szokott hozni, — azok kellő buzgósággal és szorgalommal nem teljesíttetnek, mert azon egyének, kik végrehajtásukkal vannak megbízva, azokat csak mellékes tárgyaknak tekintik, miután munkájokat anyagi megjutalmazás nem követi. — Erre nézve megjegyezzük, hogy az egyházak olyan hivatalnokokat törekedjenek megválasztani, kik az egyház érdekeit szivökön hordozzák. A magyarhoni protestantismus kezdetétől a mai időkig, a mint azt minden igazi protestáns tudja, saját erejével és híveinek, kiváltképen pedig jobbjainak áldozatkészségével tartotta fen magát. Kivált a világiak minden jutalom nélkül iparkodtak egyházaink és nevelőintézeteink érdekeit felkarolni, vezetni. Ezen buzgóságot és hivatalaikban tanúsított szorgalmatos pontosságot az egyházak háladatos szívvel fogadják s magasztalják, s kik ily dicsőséget aratnak, valóban kellően megjutalmazva érezhetik magukat. Egyrészről azon öntudat vigasztalhatja őket. hogy hűségesen teljesített buzgó fáradozásaikkal az egyháznak használtak, más részről, miután a lelkiekben Isten előtt is érdemeket szereztek maguknak, az ég áldását méltán várhatják. Uraim ! a morális téren kifejtett buzgó működés mindenek felett magasztos lévén, iparkodjunk egyházainknak szives örömest annyi jót tenni, anyagi díjazás nélkül is, mennyi erőnktől és tehetségeinktől kitelik! Ezek volnának a legszükségesebb elintézendők az egyes egyházakban, lássuk most mit kellene kiváltképen az esperességekben szorgalmazni. — Es jtt a fenebbi soroknak ellenkezőjét kell felemlítenünk. Az egyes egyházakban a felügyelő, jegyző,gondnok, presbyter stb. működése csak helyhez, tulajdon egyházához van kötve, az egyház ügyeit tehát minden nagyobb kiadások nélkül, helyben elintézheti, s ezek már a morális jutalommal és irányukban az egyház által kitűntetett kiilönösb bizalommal és tisztelettel teljesen elégedettek lehetnek. De nem ugy áll ez az esperességeknél. Az esperességi hivatalnok, az esperességben létező összes egyházak érdekében működik, és hivatalos működése sokszor költséges kiadásokba kerül. Innen van azután, hogy némely hivatalnok a legjobb akarat mellett sem győzött költségek kiméletéből az esperesség ügyeit elhanya-i golni kényszerül. A kapocs ily módon az egyes egyházak és esperességek között tágul, és az egyes egyházakban nem lévén kellő esperességi felügyelet, nem csak ezen egyes egyházak, hanem az egész esperesség nagy kárára visszaélések s más rendetlenségek csúsznak be. Szerény véleményünknél fogva igen kivánatos lenne tehát, hogy az esperességnél különösen az egyházi hivatalnokok, kik különben is jól megérdemlett papi fizetéseikből anyagi áldozatokat csak megerőltetésükkel tehetnek, fizetéssel láttatnának el. Ezek számára okvetetlen évenkénti fizetést kellene megállapítani, ha kezdetben nem is oly nagyot, mint megérdemelnék, de mégis olyat, hogy hivatalaik szorgalmatos folytatását illetőleg anyagi költség tekintetében némikép könnyítve legyen rajtok. Ezen fizetésekre a szükséges és kivetett adót egy egyház sem tagadhatja meg, — mert azon hivatalnokok minden egyház érdekeiben fáradozván, az anyagi segélyző jutalmat meg is érdemlik. — így azután a hivatalnokoktól követelhetjük, hogy várakozásunknak meg! feleljenek, és az elvállalt kötelességeket pontosan teljesítsék, — mert a kik ezt tenni nem szándékoznának ' választásuk alkalmával inkább előre mondjanak le. Továbbá kivánatos terjedelmes esperességekben az is, hogy mivel a főesperes vagy felügyelő mindenütt minden tárgyat személyesen nem végezhetnek el, azért valamint az alesperesek, ugy a kijelö-