Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-15 / 3. szám

felelni akarnék, hosszas cáfolattal kellene, érdektelen ügyben az olvasó közönség becses figyelmét fárasztanom, mit az illető tanár ur kedveért, bár magát annak nem sokárai meghallandásával kecsegteti, — tíem tehetek. — A győzelmet itt azon tanár urnái hagyom fel, „k i a T i s z á t ó 1 a M o z e 1 i g, s a SpreétölaR honéig, a népnevelés terén legkitűnőbb pontok érintésével a gyakorlatban célszerűnek, s 30—40 év óta működő képezdei tanárok munkáiban, s Ítélete szerint legjobbnak talált, összegyűjtött, s a magyar olvasó közönség elébe juttatott." *) Igen! a népnevelés terén már sok érdemet szerzett t. urnák engedem át a győzelmet, nehogy „a most szerepleni kezdők, —**) azaz^ujra megujrafejét emelő iaj párt," — mely csak A. ur dicsőségtől már is elkáprázott fejében létezik, — a borostyánt az ö koszorúzott fejéről valamiképen letépje. Azonban, ha A. tanár ur arra felelt volna be egyenesen s kielégítő okokkal támogatva, mely tárgyban én az ő becses nevét felemlítém , — t. i. a jegyzőkönyv mi okbóli magánál tartására — mely őt oly oroszláni haragra ingerelte, — haragjával azonban nekem még sem felelt be kellőleg: ha mon- ! dom ez egyetlen szálkát, mit A. ur szemembe vetett, kivette volna, — válaszát, viszonválaszra érdemesítettem volna. De miután mindazokból, melyeket válaszában irányomban elmond, —- ugy a mint elmondta, — egy betű sem igaz, — én annyira helyzetemen alulinak tartom azokra felelni, — hogy ha csak a felelet szükségességét érzeném is, én magam iránti szerény önbecsülésemet kellene elvesztenem, mit pedig, bocsásson meg Á. ur! kedveért, ha bár a népnevelés ügyében nem 5—6 hónapig — de annyi évig s nem a Mozel, Spreé, s Rhone környékét , de az egész világot beutazta volna is, — mégsem tehetek. Azonban hagyjuk ezt abban! inkább egypár szót még más tárgyról. — Téjékozás végett t. szerkesztő úrhoz egypár kérdést bátor leszek intézni. 1. Ha valamely hivatalos okiratot felolvasnak a köz*) Épen az a baj, hogy a t. tanár ur csak a mások munkáiból szedte ki, oly munkákból t. i., minőt Debrecenben fejéhez is csaptak: saját tűzhelyünkön pedig a népnevelés terén szerzett tapasztalataival munkáját nem füszérezte meg, s tette életrevalóvá. **) Ezen szerepleni most kezdők, — ha vannak ilyenek, — azok, kik már akkor, mikor még A. ur leckéit tanulta S.-Patakon , már gyakorlatilag működtek a népnevelés terén, — csakhogy nem trombita szóval, mint A. ur. gyűlésben, be kell-e annak eredetiben s azonnal menni a gyűlés actái közé, hogy hitelességét megtartsa ? vagy künn maradhat 3—4 hónapig is — s akkor tetszés szerint lemásolva adattathatik be V 2. Nem támadhat-e kétely az oly okirat hitelessége iránt, melyet a gyülésbení felolvasás és tárgyalás után a gyűlés jegyzője csak annyi időre sem kaphat kezéhez, míg annak alapján jegyzökönyvét megírná. Sőt 2 hó múlva is az acta beadását sürgető levelekre ezt írják: hogy az mégsem adat hátik be, mert most is azon ziláltságban van, a mint azt Tályán hirtelen összeütötte. 3. Rendes eljárás-e az, mikor a választmány által megbízott jegyző felteszi a jegyzőkönyvet, s az, egypár egyénnek — habár elnöknek is nem tetszvén, — hitelesítés alá nem mehet, hanem valaki, — de nem a választmány megbízásából,— más bizatik meg hevenyében ugy, hogy a jegyzőkönyv 2 hónap múlva is ziláltságban van , — uj jegyzököi^vnek szerkesztésével? 4. Képzeli-e szerkesztő ur , hogy azon jegyzőkönyv, melyre a közgyűlés azt határozta, — hogy a helyett más és szelídebb modorban szerkesztessék, s az küldessék az értekezletre , — szükség lett volna Debrecenben ? De ha szükség lett volna is, nem másolatlan kelle-e annak kiadattatnia a jegyzők által? Ezek kérdéseim • feleljen meg sz. ur ezekre magának, — mert ezek miatt törte be A. ur igazmondásomért, oly oroszláni s iistökberzesztö haraggal szegény árva fejemet. De én ezt zsebre teszem ; zsebre teszem részemről szerkesztőséged fúlánkos észrevételeit is, s jó órában találván azok felhívása, hogy vonjak fátyolt a történtekre, s vigasztaljam magam azzal, hogy nem mindig van annak igaza, kié az utolsó szó; de engedve hozzám irt barátságos magánlevelének is, leteszem a fegyvert, s nemcsak fegyvernyugvást kötök , hanem igérem , hogy bármiként fognék is jövőben félreértetni, s méltatlan megtámadásokkal ingereltetni, soha többé oly célból tollat nem fogok, hogy a közügyre nézve káros polémiába bocsátkozzam. Most is azoknak megnyugtatására, — kik tudnának örülni az ily téren vásárlott drága győzelemnek, —• nyilvánítom, hogy jelen vitából is több fájdalmam, mint örömöm származott ; azért ily téreni győzelemre valamint most, ugy soha nem vágyom. — Tisztelettel vagyok Miskolcon szerkesztő urnák őszinte barátja K u n Bertalan, miskolci lelkész. Pest 1G59. Nyomatott Woűianer F.-nil