Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-23 / 34. szám

nak. Ebben leend, szükség esetében, a mesterlegény-egylet I gyülhelye, mely iránt az e. tanács, jul. 3-án tartatott gyűlésében, a körülményekhez képest előlegesen intézkedett. e) Az elemi főiskola, középtanoda s vasárnapi iskola jelen évi october kezdetével egyszersmind megnyittatnak. f) Az igazgatást ezen tanintézetek felett, az isk. bizottmány közbejöttével, az egyháztanács gyakorolja, különösebben a középtauoda feletti ügyelés a. f. superintendentiát illeti. g) A közvetlen igazgatást a középtanodában és elemi főiskolában Gönczy Pál ur vezetendi, a ki szakértőségét, ernyedetlen munkásaágát, képesség- és ügyességét a haza előtt minden kételyen felül igazolta, mely ismeretes erényei f méltán bizalmat táplálnak személyéhez a szülék s növen- ! dékek szivében, s a ki az egyház szent ügye iránti lelke- j sültsége s az ifjúság iránti szereteténél fogva magán finöveldéje személyzetével, tanárai s növendékeivel a pesti ref. i egyház középtanodájába átkebelezetten, a dicső vállalat sikerét lehetségessé tette. Gönczy Pál ur azonban , bár a magánintézeti tanítást közoktatásira alakította át, nem szűnik meg továbbra is növelő házat tartani, melybe vidéki szülék gyermekeit felfogadja, s a nevelés mindazon ágában, miket a köziskola meg nem adhat, ezentúl is buzgón fogja vezérleni. Magán finöveldéje tehát annyiban alakul át, hogy növendékei, vele, mint a középtanoda igazgatójával, együtt jönek át a pesti paplakban levő középtanoda termeibe közoktatási leckékre, — mi annyival kedvezőbben eshetik meg, hogy növelö-intézete részére szállást a paplak szomszédságában fogadott, a paplakkal csaknem átellenben. E módosítás kedvező a szülékre nézve is annyiban, hogy Gönczy ur finöveldéjében ezentúl nem kelletvén a tanítók díjazására számított pénzilletéket fizetni: csekélyebb vagyonú szülék is képesek leendnek növelőintézetébe adni fiaikat, s annálfogva ezeket legbiztosb helyre szállásolni, legűgyesb vezérkezekre bízni. h) A középtanoda szerkezetét s tantervét illetőleg, melyekkel a f. t. superintendentia, ismét a pesti ref. egyház részéről kinevezett vegyes isk. bizottmány már foglalkozott, annyit mondhatok előre, hogy az a nevezett két erkölcsi testület befolyásával fog megállapíttatni, — hogy abban az egyház elvei s érdekei valóban képviselve lesznek, az egyházi szellem és irány megtartatnak,—hogy méltó tekin tet leend a m. kormány tantervére s egy is azon tantárgyak közül ki nem marad, melyeket a m. kormány kijelölt gymnásiumi tantervében, — hogy mind a mellett a reáliákra épen oly gond és szorgalom fog fordíttatni mint a reáliskolákban,—hogy a komoly tanulmányok mellett ideje korán mód és alkalom nyujtatik a növendékeknek magukat a szépirás- és rajzban, zene- és éneklésben, a gymnásiumi kötelezett latin, görög s német nyelveken kivül, a francia és angolban gyakorolni s tökéletesíteni, — hogy a tanterv, valamint a m. kormány elé fölterjesztetik, a nagy közönség számára is közzé fog tétetni. Ezen intézkedéseket tette a közelebb lefolyt félévben, s ezeket készül tenni jövőben a pesti ref. egyház. Adja a kegyelem Istene áldását a szent munkásságra, mely által a fővárosba évenként egybeseregleni szokott mindenrendü reí. ifjak java és üdve, értelmi s erkölcsi képzése s megóvása céloztatik ! Ugy vélem, a pesti ref. egyház ereje felett mert kezdeményezni az iskolaügy gyarapítására nézve, az egyetemes magyarhoni ref. egyház érdekében : de részemről nyugodt vagyok, bízva a jó Isten segedelmében, a ki az önzéstelen jócselekedetet megáldja s megsegíti, — s azon hiedelemben, miszerint hitsorsosink hazaszerte megiamerendik, hogy az összes honból a fővárosban egybegyűl helv. hitv^ifjuság szellemi s erkölcsi képzéseért áldozni — még pedig ereje felett áldozni — nem egyedül a pesti ref. egyház maroknyi népének tiszte és hivatása. Pest, aug. 18-án, 1859. Török Pál. -KÖNYVISMERTETÉS. Különféle papi dolgozatok. (Vége). Oly hosszura terjedt eddigelé ismertetésem, hogy ideje már elvalahára végezni. —- Mellőzve tehát az eredetiben elismert jelességü Colani és Ahlfeld beszédeinek bővebb taglalását, a mi azoknak fordítását illeti, csak azt mondom , hogy ha a gondolatok menetén , a monda tok fordulatán, azoknak idegen voltát meg nem érzed, a nyelvezetről Ítélve bizonyára tös gyökeres magyarnak mondanád. Egyébiránt kétséget nem szenved, hogy midőn ilyen prédikációknak egyházi irodalmunkba való átültetése eszmekörünket lényegesen tágítja, azoknak termékenyítő hatása az uj eszmék közlésén túl is terjed, a mennyiben uj formákkal is ismertetnek. S habár sem Colani értekező modorát, sem Ahlfeld örökös allegorizálását feltétlenül nem helyeselhetjük, de okkal móddal mind a kettő változatosság kedveért néha alkalmazható. Általában tökéletesen igazat adok szerkesztő urnák, midőn Colani beszéde végén így nyilatkozik: „Midőn e beszédet közöljük, szükségesnek találjuk megjegyezni, hogy ez nem azért foglal e gyűjteményben helyet, mintha vagy minden benne mondottakat feltétlenül helyeselnénk, vagy általában nálunk, egyházi gyülekezeteinkben felmondásra volna szánva. Közöljük egyszerűen azért: mivel kimért és számtalanszor elmondott beszédeink közé egy kis nj kovászt dobni nem felesleges, s megérdemli a fáradságot, hogy a szomszédba is elmenjünk érette. E beszéd gondolkodási anyagul van most az illetők elébe adva; nem a hallgatók, hanem magunk tanulhatunk, épülhetünk helőle ; a nem kétkedünk, hogy az uj hang viszhangot is fog ébreszteni, ott a hol kell s lehet." Az eredeti beszédek közül még csak egynéhányat I akarok szemügyre venni. 14. A pünkösti lélek. Filó Lajos, pesti theologiai intézet r. tanárától. Alapige: Csel. 2, 1—4. Mikor pedig a pünköst napja eljött volna stb. Határozottan formulázott thema, helyes felosztás, magából a sz. Írásból merített mélyebb valláanézetek a kivitelben, e mellett kerülése minden henye fejtegetésnek és célra nem vezető ömledezéseknek, — ezek elvitázhatlan előnyei e jól dolgozott, szabályszerű műnek, és ha szerző kicsit több pünkösti lelket, nagyobb melegséget önt a dictióba, minden tekintetben utánzandó munkává válik. — A mint most előttünk vau, azt a benyomást teszi, mintha szerző nagy segédeszközeit, melyekkel rendelkezhetik, célra és eredményre felhasználni nem akarná, vagy nem birná. E kifogás nem illeti a minden tekintetben gyönyörű bevezetést, melyet Ízelítőül ide iktatok: „Pünköstöt ünneplő keresztyén gyülekezet! Egy magasztos, lelket felemelő csodatörténet szent emléke újul meg ma a keresztyén világban, — egy magasztos, lelket felemelő csodatörténet emlékezetére szenteli a keresztyén világ a szenteljük mi is, e mai dicső hála- és örömünnepet. Azon mennyei kegyelemigéret, melyet az üdvözítö Jézus halála előtti búcsúbeszédében (Ján. XVI. 7.) s mennybemenete előtti utolsó szavaiban (Csel. I. 8.) csüggeteg tanítványainak megvigasztalására nyújtott, s melyhez a keresztyén vallás egész jövőjének reménye volt köttetve, az első keresztyén pünköstkor a legmagasztosabb uj testamenlomi értelemben beteljesedett. Ama megígért vigasztaló, a szentlélek erejének teljességében ezen napon a tanítványokra kitöltetett. Dicső munkája a kegyelem országának 1 legyen e nap emlékezetednek szentelve; lelkünk minden gondolatával, , szivünk minden érzelmével, ma e dicső kegyelmi munka, a