Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-16 / 33. szám

8, 9). „Szegénységet nagy gazdagságot ne adj nekem; táplálj engem hozzám illő eledellel". Mert mi ugy fizettetünk szellemileg, mint anyagilag ! — De nézzük a bajnak másik oldalát, nézzünk be egy másik ajtón is. A most emiitett gyűlési végzés a fizetés-levonást alkalmazni akarja, csak azon tanárokra, kik káplánsági idejők helyett tanárkodnak, vagy helyesebben : kik lelkész-tanárok, most például kérdem, hogy egyik társam, ki mint 9 éves káplán, illetőleg helyettes lelkész, választatott el tanárrá, — folyvást káplánsági évei helyett tanárkodik ?! A fizetésleszállitás határozata alól tehát itt kivétel tétetik. —• Ennek csak ugy van értelme, ha elmondom, hogy a négy rendes tanár közül 3 lelkész, s egy nem lelkész. Természetes, olyas valamire nézve sohasem történik rendelkezés, mi nem létezik. No de itt ép azt bizonyítgatni felesleges. Tehát különbség tétetik a lelkész és nem lelkésztanárok között az előbbiek hátrányára. Miért? Nem indokoltalik. Abban kell tehát ezt keresnünk : kik káplán éveik helyett tanárkodnak. — Hogyan értsük ezt az előbbiek utáu ? — Másként nem érthetem, mint ugy, hogy a gyakorló lelkészekül — más egyházmegyékkel együtt — Somogy is alkalmazni szokta a gymnásium lelkész-tanárait. Csakhogy — kérem alásan — az annyira természetes és szükséges, hogy ez érdemet minden egyes lelkésztanárral 100 pfrtig fizettetni meg, sehogysem lehet. Természetes, mert ép a külsősomogyi egyh. megyében, s gyakran tisztán lelkészi ügyekkel foglalkoznak ; természetes és szükséges egyszersmind, mert a tractus csak saját tanügyének tesz jó szolgálatot, ha szakjokat betöltött tanárokat választ el lelkészekül (ha nem ilyenek, ne válassza el őket) s szükséges, mert e nélkül 500 frtra nem igen válogathatna tanár-választásnál oly férfiak között, kik önmagukkal s a pályaválasztással tisztában lévén, számolhatnak lelkészi hivatalra. De talán e személyre vonatkozó kivételt személye* előnyök indokoljak ?! — Én ugyan nem láttam a jegyzőkönyvet, hanem sok okom van hinni, hogy nem létezhetik ilynemű indokolás. Vagy talán a lelkész tanárok szerződvényeiknél fogva nem követelhetnek többet 400 forintnál, s a nem lelkész-tanár ezt teheti?! Még az a nevezetesség is van a dologban, hogy míg a lélkészek közül kettő határozottan 500 frtos állomásra, egy — magán igéretileg — még többre : addig a nem lelkész világosan 400 frtra választatott, s illetőleg hivatott meg. Szorultságában az ember (Uram bocsásdj ugy is gondolkodhatnék, hogy talán az irott gyűlés, lelkész és nem lelkész tagjai egymás ellenében érvényesíteni akarták magukat, s ez a tanárok díjjazása körüli kérdésben — talán ez utóbbiak nagyobb száma miatt — ezek részére végződött győzelemmel. Mert hiszen azt megint bajos feltenni, hogy a papság önmagát alázza le! Pedig e gyűlésen csak egy világinak jelen léte eiég volt az ismeretes végzés meghozására. — Hátha e végzést ugy kell tekintenünk, mint kezesztyéni szeretetből származott számbavételét annak, hogy 400 forintból családos embernek megélni nem lehet? — de hiszen ily szeretetnek egy lelkész-tanár is tárgya, s az lehet, ki akarja. És utoljára is mi akadályozza a lelkész-tanárt, hogy mikor a fizetésre kerül a sor , ugy lépjen elő mint világi ?! Hanem mindezek mellett az eltörölt vallás-tanárság terhe is megint csak a lelkész-tanárok vállaira tétetik át! Hol van bát a baj ? — Megengedi a t. közönség, hogy ne egészen egyenesen feleljek a kérdésre. Volt már nekem itt egy tanártársam, a kinek legtüzesebb jó akarója sem tud gyönki hivataloskodásából valami erkölcsi jót felmutatni, de egy bizonyos kedvességet megtudott magának szerezni, melylyel mi, nem dicsekedhettünk : s ugyan ily féle végzés akarta azt is fe libünk helyezni, sőt De hagyjuk! siralmas dolgokat lehetne elmondani, de hiszen, lesz okunk azokat elfelejteni. — A kedvezőtlen körülmények között bonyolult zavarok kibontására — ugy látszik — mind több jó akarat szövetkezik itthon, s a főtisztelendő egyházkerület hatályosan segéli azt elő. Hanem az igaz, hogy erős dolog a gyönki iskolának fatumával is megküzdeni; mert míg ez intézet érdekében a superintendentián is szép számú — üdvösnél ildvösb — határozatok hozattak : folytonosan több és többre vau szükség. Most csak e lapok hasábjain megjelent tudósításra adtam némi magyarázatot. — Hiszem, hogy nemsokára a — fontos intézetünk iránt bizonyosan érdekkel viseltető— t. közönség becses figyelmét kellemesebb magyarázatra kérhetem fel. Mindenesetre — jobbra vagy balra — koronként részrehajlatlan tudósításokkal tartozem. Csukás Benjámin, tanár. KÖNYVISMERTETÉS. Sztehlo Andr. losonci ev. lelkésztől Pesten megjelent s aluirtnál 20 a. ért. kron kapható : Húsvéthétfői B,eszéd : Miben hasonlít helyzetünk az Emausba menő tanítványok helyzetéhez? Szónok Luk. 24, 13—35 nyomán három pontra viszi vissza ama hasonlatot : 1. mi — mint azok — elvesztettük az Idvezítőt. 2. mi — mint azok — keresünk Idvezítöt, mert érezzük, miszerint rá nagy szükséglink van. 3. mi, ha az elvesztett Idvezítőt ismét megtaláltuk, oly kimondhatatlan boldogok vagyunk, mint amazok valának. Sokat találtam a beszédben, a mi nekem tetszett, az a nemes egyszerűség, az a könnyűt ég, meíylyel a gondolatok egymásból kifejtve és egymáshoz fűzve vannak az a hűség, mely a felosztás részeit a szöveghez csatolja, minden dicséretet érdemelnek. Részemről egyébiránt ohajtám vala, vajha szerző a második részben, annak szükségét, mért van nekünk üdvözítőre szükségünk, szentírási és dogmatikai szempontból is tárgyalta volna, kifejtvén azt, hogy nekünk magunktól üd, vözülnünk nem lehet, hanem hogy e részben Istennek Krisztusban megjelent, bűnbánat és hit által, elsajátítható kegyelme a főtényező. — Az irmodort illetőleg feltűnő a mij szerintnek a hogy helyetti keresett használata. Megköszönnők Hi nfalvy P. urnák, ha megfejtené a különbséget a kettő kö| zött, mert a synonimákat én nem hiszem általában, s ezen esetben legkevesebbé. Ha már a sok hogy elkerüléset, pótszók által óhajtjuk eszközölni, ezeket és ezeknek használatát szorosan meg kellene határoznunk. — Egyébiránt a súlyosan látogatott losonci egyház, lelkészének és liiveiuek j nemesen és folyvást nyilatkozó buzgalma, nagy mértékben i megérdemlik a pártolást. Ezen beszéd tiszta jövedelme egy ' keresztelökö megszerzésére fog fordíttatni. Kik 20 kr. fizetnek le, kettős célt érnek el, egy épületet beszédből merítí hető élvezetet és hitrokonik gyámolítását. Ajánlom az I ügyet. Székács József. -mfrf

tg

rto

m -