Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-09 / 32. szám

PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ES KIADÓ HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELOFIZETESI DIJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 42, egész évre 6 fr. 83 ujkr. Vidéken, póstán szétküldéssel félévre 3 fr. 68 kr., egész évre 7 fr. 35 ujkr. Előfizethetni minden cs. kir. póstakivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Helyes és nem helyes értelemben vett egyházi autonomia. (Vége.) Értekezésünk körén kivül esőnek véljük az ev. egyházkormányzat felől, a reformátio elsőbb éveiben keletkezett, s később, az alapelvekre nézve tisztán formulázott presbyter! rendszer dacára mutatkozott, sőt korunkban is mutatkozó különféle nézeteket, — mint emlegettek p. némelyek, megvetve minden földi kormányzatot, a prot. egyházban pusztán tlieocratiát; mint akarták némely világi fejedelmek magukat egyszersmind egyház-főnökül, prot. püspökök ül tartani s tekintetni; mint vergődött túlsúlyra az ev. presbyteri kormányrendszer felett, itt a küríarchia, ott a consistoriumi rendszer; mint ejtetett érzékeny csorba az ev. egyháztagok választási jogaiban, egyházi hivatalnokok kinevezése által : ezek mellőzése mellett, bátran kimondhatni véljük, mikép az ev. prot. egyházban, az evangyéliomban, egyházkormányzati alapul letett elv, az ékes és szép rendhez rendfthetlenül hű, — minden mellékes cél- s törekvésfői üres, — s az ev. prot. egyház anyagi s szellemi felvirágzását, a haladó idővéli erősbülését szívből óhajtó, mind lelkészek, mind világi tagok, a választást feltételező, a választást feltételező, a választáson, mint örök alapkovön nyugvó képviseleti presbyteri kormányrendszert, — mélyet ezen egyszerű, de magasztos jelentésű szóban : önkormányzat, vagy autonomia tartunk kellően kifejezve, — pártolták, s ma is pártolják. Ezen elven, mint alapon épült fel s nyugszik ma is, a Zivincjli halála után, ennek nézetétől némileg eltérőleg a sweici; a történelemben Confessio Gallicana név alatt ismeretes franc-honi; az ebből tökélyesb alakban kifejlett skót prot. egyházi kormányreMszer, •— mely, bárha nincs minden hiány s fogyatkozás nélkül, mint eddigelő legtökélyesb autonomicus kormányrendszer tartható, tekinthető. Magyarhon láthatára, a reformátio után századokon át borús s kétlenné változván, azon, hogy sok viharos napokat, h'arcias éveket átélt prot. hitfeleink közt, a valódi értelemben vett egyh. autonomia, evangyéliomszerü alakjában, nemcsak ki nem fejlődhetett, de meg sem szülemlietett, nincs mit csudálkoznunk; de igenis van sokszoros okunk kegyeletes tisztelettel hajolni meg prot. őseink önfentartási bátor s erélyes küzdelmeik emlékezete felett. Es ez Önfentartási küzdelemben, melynek felülről gát, még a legkétesb napokban sem vettetett, látjuk mi a magyar prot. egyh. autonomia magvait rejleni, melyek a legfőbb hatalom védszárnyai alatt 179°/, évben oly reményteljes alakban kicsírádztak ugyan; de fájdalom a növésnek indult nemes csírák közül, hogy valamikép gyümölcsöző plántaszálakká fel ne nevekedhessenek, némelyeket, a budai zsinaton, kiméletlen kezekkel, enmagunk téptünk ki; másokat, említett zsinat után, a tovább fejlődésben elő nem segélvén, önkényt engedtünk az elcsenevészedés- s hervadásnak esni martalékul. Nem tagadjuk, hogy említett helyzet s körülmények közt, magyar hazánkban teljesen ismeretlenek lettek volna a józanul értelmezett egyh. autonomia elvével merőben ellentétes, egyházkormányzati nézetek; nem vonjuk kétségbe azt sem, hogy ne mutatkoztak volna itt s ott még prot. hierarcliicus törekvések is : de a történelmi adatok, mint leghitelesb tanúbizonyságok mellettünk lévén, azt is állítjuk, hogy az ily, nem protestáns eszmék, az evangyéliomszerü kormányzathoz hü tagok, ha ugy tetszik ellenpárt, feljajdulása, olykor keserű elszántsággal vitt tusái miatt, a magyarhoni prot. egyházban soha érvényre nem vergődhettek; s annyira híveknek hisszük hitfeleinket a protestantismus elvéhez, mikép jóslói tehetség nélkül állítni merjük, hogy ugyanazon törekvések, a prot. egyházban, soha érvényre emelkedni nem fognak. Ne piruljunk tehát bevallani, hogy a prot. egyházi autonomiát, melynek conditio sine qua non-ja, a képviseleti kormányrendszer, elvileg igenis értjük, eszményileg ismerjük, de a gyakorlati életbeni üdvös hatását s áldásait, mennyiben az ránk nézve folyvást életnélküli intézvény, máig sem élvezzi nem élvezhetjük.