Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-02 / 31. szám

küldjék fel főt. h. püspök úrhoz; ki az általános kimutatást azok alapjául megkészitendi. Mi aztán hirlapilag is közöltetni fog. 89. sz. Van erdélyi anyaszentegyházunkban 18 egyházmegye, ezek közül tizben az árvaözvegyi intézet már életben van léptetve, a többiekben is az intézkedés megtétetett árvaözvegyi intézet felállitására. Lelkészeinknek saját érdeke is megkivánja az ilyen intézetek életbeléptetését, melyből haláluk után, rendszerint szegénységben elmaradott özvegyek és árváik némi felsegélést vesznek éven kint. A törvénykezési tárgyakra vonatkozólag annyit ki vánok tudatni: hogy ezen cím alatt váló-perek és hibázott papjaink és iskolatanítóink elleni keresetek számittatnak. Váló-perek vég ellátás végett hozatnak fel az egyházmegyei gyűlésről (részletes zsinat) a közzsinatra, s csak miután a közzsinat is a válótigyeket megvizsgálta és helyben hagyta, végződik be az elválás. Váló-perek most is felesen hozattak fel a rész-zsinatokról a közzsinatra; de azokból többek visszavettettek, mivel közzsinatunk tagjai jól tudván azon hivatásukat, hogy ők a házassági szövetség szentségének őrjei, nagyon megrostálják a részletes zsinatok váló-perekbeni eljárását, s főleg főt. h. püspök ur mindig éber figyelmét a legkisebb perbeli hiány is ki nem kerülheti. Végül fájdalommal kell tudatnom azon kedvetlen kötelesség teljesítését is a közzsinatnak, miszerint egy papot — részegességéből folyt botrányos élete miatt — hivatalviteltől elzárt. Legyen szabad utólagosan megjegyeznem azt: hogy közzsinati gyűlésünk tanácskozása komoly és higgadt volt, mint illett épen ilyen testülethez; — hogy főt. h. püspök ur most is a legnagyobb erélylyel, és bölcs tapintattal vezette tanácskozásainkat, hogy a főegyházi tanácsi biztos urak ís anyaszentegyházunk java előmozdítására kész szívvel együttmunkáltanak. M.-Vásárhely, julius 13. 18Ö9. B. KÜLFÖLD, Dél-Amerika. Protestantismus terjedése. Egy hajdani spanyol kapucinus, Rámond Montsalvage áttérvén Genuában a protestantismusra, mint felszentelt pap hittérítői minőségben Amerikába ment. Már 1855-ben sikerült neki Karthagenában egy protestáns gyülekezetet alakítani a katholikus papság ellenzése dacára. Ez a gyülekezet vett temetőt, van vasárnapi és köznapi iskolája. A biblia szaporán kel s olvastatik. Kevéssel ezelőtt Barangaillába hivatott, hol hatezer római katholikus kivonta magát a karthagenai püspök hatósága alól, mivel nem akart más papot adni papjok helyett, ki érdemetlen volt hivatalára. Hasonló dolog történt Tulában uj Granadában. — (Nouvelle Gasette evangelique). rJT Á. JR, C? jSL. Nyilt levél. A „Prot. Egyh. s Isk. lapok" f. é. 29-dik száma egy cikkében értesíttetik az összes magyar prot. közönség a dunántúli i főtiszt, reform, egyházkerület mult junius hó 27-dik s következő | napjain R.-Komáromban —• kettős elnöklet alatt —• tartatott I gyűléséről. T. értesítő ur egy kis észrevételt tesz cikkében, mely szerint a főtiszt, egyházkerületi gyűlésen nekünk is, — mint a K. J. és Sz. G. névbetíík élőtulajdonosinak, — lett volna egy kis szerepünk. De hogy szerepünk mi volt V arról értosítő ur nem szól semmit. Csak általánosságban mondja azt, hogy ott oly lépést tettünk, melyért a közvélemény legközelebb az egészet terheli ; értvén itt az egész alatt az összes tanári kart. T. értesítő urnák ez észrevételére mi, ez alkalommal, csak ; ezt válaszoljuk : lépésünket, melyet a főtiszt, egyházkerületi gyűlés előtt tettünk, rögtön megitélé egy prot. közvélemény, s e közvéleményt a főtiszt, egyházkerület közvéleményének t. értesítő ur is elfogja ismerni. ítéletével mi teljesen meg vagyunk elégedve, s most utólagosan is kérjük a főtiszt, egyházkerületet, fogadja érte szíves köszönetünket. De alakulhatna egy más közvélemény is t. éstesítő ur cikke nyomán, s ez már az összes magyar protestantismus közvéleménye lenne. Óhajtjuk, hogy ismerjen s ítéljen rólunk ez is. Hanem, hogy helyesen ítélhessen, ezennel felszólíljuk t. értesítő urat; nevezze meg — legfölebb egy hónap alatt — e lapban azon lépésünket, melyért mi, vagy épen az egész t. c. tanári kar, a közvélemény terhelő ítéletét érdemelnénk. Ezzel tartozik t. értesítő ur azon keresztyéni őszinteségnek, mit cikkében emleget; tartozik a férfiasságnak és saját becsületének ; de tartozik a közvéleménynek is, melyet mystificálni soha sem szabad. Ezt most is megkellett volna tenni. Ezzel addig bezárjuk a t. értesítő ur cikke észrevétel részére reflexiónkat, csak e keveset jegyezvén meg még itt — mi tán felesleges is — hogy bárminek lássék is ön előtt lépésünk, bárminőnek fogja is azt, önnek revelatiója után találni a nagy közönség : az egész tanári kart ezért soha sem fogja terhelni véleménye; mert maga mondja t. értesítő ur, hogy arról, mikép mi nem az összes tanári " kar akaratából jelentünk meg a gyűlésen, már ott helyben, még pedig tanártól nyerének felvilágosítást. De ha szabad volt t. értesítő urnák a közönség figyelmét csekély személyünk felé fordítni — minek csak örülünk — : legyen szabad most már nekünk is szólni egy pár szót t. értesítő ur cikkének más részéről, jelesen a főiskolai pénztár ügyeire vonatkozó részről. — Ebben a többek között az mondatik, hogy „kívánatos volna, ha azon nagy részben helybeliek, és tanárok által szított vak gyanú egynémelyekéi oly kárörömmel nem terjesztetnék, mert utoljára is nascitur ridiculus mus". Ha személyesen lehetne szerencsém t. értesítő úrral beszélhetni, megkérdezném, kik ezen tanárok ? Hanem biztosíthatom a t. közönséget, hogy bízvást minket érthet ezek alatt, legalább ugy vagyunk meggyőződve, hogy t. értesítő ur minket ért is. De hát az a vak gyanú mi lehet ? Nemde értesítő ur, azt is csak nú tudjuk ? T. értesítő ur! régi példabeszéd, hogy nem jó az ördögöt még csak a falra is festeni; mert az ily idézésekre igen könnyen megteszi, hogy megjelenik. Lássa t. értesítő ur, a gyanú még most csak vak, s ha némelyek akarnák, tán alaposabbá lenne egy némely tanár urak ellenében. 8 hogy még most csak vak, tulajdonítsa értesítő ur azon kevesek férfiasságának, kiknek módjukban állana e vak gyanút egy kissé világosabbá tenni. Ezért kár e gyanút emlegetni. De hisz furcsa is vak gyanú ellen panaszkodni. Önnek, ki „merészlenek állítni" igen könnyű volna s lett volna egy vak gyanút — bár ez minden esetekben nem megy — eloszlatni mint szél szokta a polyvát, az által ha a főiskolai alapítványokat rendben, a számodásokat folytonosan evidentiában tartják, s évenként bemutatják a t. közönségnek. — Tegyék meg ezt, egy gyanú tüstént elfog enyészni. Továbbá azt is mondja t. értesítő ur, „hogy az mindenesetre hiba, akárki miatt van, hogy a főiskolai pénztárnokságot a pápai reform, gyülekezet érdemteljes tagjai közül, bizonyos emberek furdalódzásai miatt senki sem válalja el stb.". Ugyan kérjük t. értesítő urat, mire való ezen mystificatio ! miért nem mondja ki nevünket egyenesen ? hisz a t. közönség úgyis minket ért azok alatt a „bizonyos emberek" alatt. Már mi ez, hogy „bizonyos emberek" ? Mi nem vagyunk a sálon emberei, de mégis szeretjük, ha a szavak, helyeik s a kéuléses ügy természetéhez képest illendően választatnak. Volt itt egyszer egy tanár. Ezt az