Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1859-08-02 / 31. szám
vonása e gyűlésnek, hogy annak hivatalos személyzetét a presbyteriumok szép számmal megjelent képviselői egészítették ki. A tanácskozási tárgyakra térvén. Mint e lapok f. é. 17. számában közölve volt, a bihari egyike azon egyházmegyéknek , melyekre a 23. számban, mint*a superintendens díjazását az egyházkerületi gyűlésen indítványozókra történik hivatkozás. Most azért, kezdeményezéséhez híven, egyházmegyénk a kerületi hivatalnokok díjazását, azon nevek alatt és mennyiségben, mint az utóbb felhívott számban olvashatólag, az egyházkerületi gyűlésen javaslatba tétetett, elfogadta, t. i. az ugyanabban kifejezett óvással : miszerint e dotatiók csak — maga az egyházkerület által választott vagy helyettesített hivatalnokoknak ajánltatnak fel; avagy míg egy felsőbb autonomicus protestáns hatóság felettök másképen nem intézkedik. Alapul e végzés a presbyteriumoknak képviselőik általi szavazatán vagy irott végzésén, s így a mint egyfelől presbyterialszerü és biztos, ugy másfelöl arról tesz örvendetes bizonyságot, mikép hitfeleink többségénél — a kor szükségét felfogó értelmiség, a méltányosság érzete, s az egyházias közszellem nem hiányzanak. — Egyébiránt, hogy minemű forrásokból teljesítsék ki az egyes gyülekezetek — a tőlük minden lélek után J /4 uj krajcárig pótlandó illetményét, a fentebbi kiadásokat viselendő agentialis pénztárnak, az e körüli intézkedés magukra a gyülekezetekre hagyatott, Helyeslé és végzés erejére emelé a gyűlés az egyházkerületi választmány javaslatának azon pontját is, mikép : esperes urak, Kik az egyházmegyei pénzkezelés felügyelői s utalványozói, egyszersmind magával a pénzkezeléssel is jövőre ne terheltessenek , hanem azt a segédlátogatók, s azok által az illető e. m. pénztárnokok teljesítsék ; így lehetvén a számadások minél tisztább vezetése kellőleg ellenőrizve, s az esperesek meg nem osztott figyelme, hatása annál üdvösebb az egyház szellemi életében. És az így kezelt mindennemű egyházi pénzekről ugyancsak a pénztárnokok, az illető egyházakkal, ezeknek megnyugtatása tekintetéből, évenkinti táblás kimutatásukat közlendők lesznek. Magán-egyházak , s részint viszályos és panaszos ügyei foglalkodtatták ezután a gyűlést, melyek közül azonban hallgatással nem mellőzhető : a n.-váradi egyház folytonosan teljes függetlenséget — independentismust — negélyző magatartása az egyházmegyei gyűlés irányában; hová egy ujabb iskolájába beállított tanítója iránt, nem jóváhagyás nyerése, de egyszerűen tudomásra juttatás végett tétet lelkészhivatala által jelentést. Mely semmibevevése egyházi rendszerünknek egyfelől a választott tanító meg nem erősíttetését, másfelől az egyháztanács jegyzőkönyvi, kivonatban hozzá megküldendő, megrovatását vonta maga után. Tesz-e ennek folytán az egyháztanács, és minemű lépéseket, a íelőli értesítetés biztosítása iránt, az egyház egyik lelkészét tette e gyűlés felelőssé. Öszi rendes gyűlésünk, miként a tavaszi gyűlés — magának fentartott jogát gyakorolva — meghatározá, de az arróli megrövidített közlés e lapban fel nem említé, september 6-án leend. Szabó Zsigmond, egyházmegyei jegyző. (Az erdélyi ref. anyaszentegyház közzsinata). — 1859-dik évben julius 3-dik napján — a XCIII-dik canon által kiszabott időben —kezdődött az erdélyi reformata anyaszentegyház közzsinata — (egyházkerületi gyűlés) Maros-Vásárhely sz.-királyi városban és "bevégződött julius 12-dik napján. — Érdekesb tárgyai a következők voltak : 1. Julius 3-kán a közzsinati egész testület a harangozás bevégeztével ünnepélyesen templomba ment, hol főtiszteletű b. püspök Zagóni Bodola Sámuel ur buzgó imájával megnyitotta a közzsinatot, és megkezdette az istenitiszteletet ; hálákat adván Istennek honunk és anyaszentegyházunk békéjeért, áldást esedezvén az uralkodó Felségre, anyaszentegyházunkra, s ennek vallásos életére. Utána szónokolt n.-enyedi egyházmegye esperese Basa Mihály ! hí* Máté VI. R. 10. verse szerint, hogy Isten országa nem külsőségekhez, hanem erkölcsi megjobbuláshoz van kötve, és így az egész emberi nemzetnek általános közöröksége, — Isteu országa a szellemi világosodással szélesebben terjed, az erkölcs nemesedéssel emelkedik, s az emberi szellemi munkásság és buzgóság által feltételeztetik, — Isten országa időben kezdődik, és átnyúlik örökkévalóságba. — Utána főt. h. püspök ur ismét szónokszékbe lépvén, Jézus. nak tanítványaihoz intézett köszöntő szavaiból: „béke legyen veletek" —• kiindulva, elősorolta azon feltételeket, melyektől függ a béke megalapítása a családi körben, a polgári társaságban és az anyaszentegyház kebelében. — Végül a papi hivatalrai szokásos megvizsgálásra megjelent 12 számból álló ifjakat egyenkint előszólította, s azoknak megvizsgálásokra felszólította a maros-vásárhelyi főiskola bölcseleti tanárát, t. Molnár János urat, ki a vizsgálatot meg is kezdette. Megjegyzésül azokra nézve,— kik ezen vizsgálat mikénti folytatásáról talán elégséges ismerettel nem bírnának — tudatom : hogy a szóbeli vizsgálat nyilvánosan a templomban szokott folyni hétfőn délelőtt és délután, és kedden délelőtt a vallástanokból, kedden délután pedig , zárt helyen az Írásbeli vizsgálat folytattatok, a püspükség által előlegesen kinevezett tanács elnöklete alatt, a közzsinat részéről kinevezett vizsgálati tagok jelenlétökben. 2. Julius 6 ik napján — csakugyan a XCIII-ik canon értelmében a megvizsgált ifjú lelkészek kibocsáttatása, felszenteltetése következőleg történt : Behivatván a közzsinati gyűlésbe a vizsgáló elnök, tőle örömmel értette a közzsinat, hogy a vizsgáitatásra kibocsátott ifjak közül négyen a többiek felett kitűnő, — a többiek is mindnyájan elégséges jeleit mutatták készültségüknek mind feleletjcikben, mind Írásbeli dolgozataikban, s azért mint érdemeseket a felszentelésre kivétel nélkül fel is ajánlja. — Erre behivattak a közzsinat elébe a felszentelendő ifjú atyafiak, kik előtt méltánylólag említvén fel a főt. h. püspöklet a késziiltségökröli tudomásvételt, szívökre kötötte ezutánra is a tanulást, főleg a szentírás tanulmányozását, a népszerű tanítást, népiskolák lelkes felügyeletét, az erényes életet, és hallgatóikkali eszélyes bánást — kimondotta, hogy az ifjú atyafiak a felszenteltetésre mind fel fognak bocsáttatni, a vizsgáló elnök-tanár úrral együtt. Ezzel a vizsgáló elnök az ifjú atyafiakkal együtt a templomba visszamentenek, és a vizsgálat tovább folytattatott. Ezután a harangok zúgása között a közzsinati egész testület ünnepélyesen templomba menvén, főt. h. püspök ur szón^.ozékbe lépett, és a sz.-léleknek segítségül hivásával buzgó hálákat mondott Istennek anyaszentegyházunk ezen magasztos ünnepéért, melyen a vallásnak őrjeit és pásztorait 13 al szaporodni engedte anyasz.egyházunkban; a sz.-lélek kegyelmének áldását esdvén a felszentelendő ifjú atyafiakra, s azoknak az anyaszentegyház javára célozó minden munkájukra, — Ezután egyházi beszédében, kiiadulva Jézusnak tanítványait felhatalmazó ezen szavaiból. „Mennyetek el, tanítsatok minden népeket, megkeresztelvén őket az atyának, a fiúnak, és a sz.-léleknek nevében" — főpásztori méltósággal szólott arról : hogy a lelkésznek kötelessége a tanítás lévén, annak alapjául a szent irást és okosságot kell használni; továbbá a keresztyén pap hivatásának főcélja lévén hallgatóinak erkölcsi jobbítása, azt igyekezzenek Istennek lélekben és igazságban való imádása és prédikálás által eszközölni, — s hogy hivatásuknak annál sikeresebben megfelelhessenek, igyekezzenek feddhetetlen élet és társalgási eszélylyel is elöpéldául lenni hallgatóiknak. — Beszéde bevégeztével kiszóllítván a felszentelendő atyafiakat és az esperes- és jegyzőket a templom terére, az esküt a felszentelendő ifjú atyafiakkal
