Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-07-26 / 30. szám

Azonban Jézus, idézett szavaiban, nemcsak kimondta minden időkre az egyházi autonómia alapelvét : de a jóllehet sok tagokat magában foglaló, de mégis egy testet képező *) anyaszentegyházakat annyiban külsőleg is szervezte , hogy abban a szükséges hivatalokat, a szenteknek egy testbe való kötöztetésekre, a szolgálatnak munkájára, s a Krisztus testének építtetésére**) létesítette, s el?kép az egy erkölcsi testet képező, egy kormányzat alatt levő egyháztagokat — ha szabad e kifejezést használnunk— külön osztályokra osztotta, következő szavaiban : j Némelyeket rendelt Isten az anyaszentegyházban, először apostolokat; azután prófétákat, lelkészeket; hm -madszor doctorokat, iskolatanítókat. Azután rendelt hatalmasságokat, világi méltóságban levőket, a lelkészekkel együtt kormányzókat; azután gyógyításnak ajándékit,, betegápolókat; diaconusokat; szegényeknek segéllöit, közpénztárok kezelőit, egyházi gondnokokat; községnek igazgatóit, presbytereket; , nyelveknek különböző nemeit***), azaz mindezeket j ugy, hogy az egyházközségek nyelvét értsék, attól megértessenek. Mert ha idegen nyelven könyörgök a gyülekezetben, az Isten lelke által való indulatom könyörög, de az én könyörgésemnek értelme haszontalan a gyülekezetnek; a tudatlan ember mimódon mond a te hálaadásodra áment $ mert nem tudja mit mondasz****). Gondolatától is távol vagyunk azonban, azon, a prot. egyházban különben is idegen tannak, mintha Jézus az uj egyháztagok ilyképeni rendezése, osztályozása által, az egyház hivatalnokai — p. lelkészek — közt rangfokozatot alkotni, s azok, mint ilyenek számára, világi méltóságot akart volna biztosítni : Jézus szelíd, alázatos, s minden fényt, pompát mindig nagy óvatossággal kerülni szokott magaviselete, s azon folytonos igyekezet, melynél fogva a Messiás országában majdan nyerendett magas állás s kitűnő hatalom felőli ábrándjaikat a tanítványoknak, lehangolni, megtörni törekedett, ellenkezőt bizonvítanak. Nem ugy lészen ti köztetek — szól az idvezíto — mint a pogányok közt, hanem a ki ti köztetek nagy akar lenni, legyen ti szolgátok; és valaki ti köztetek első akar lenni, legyen ti szolgátok, azaz olyan legyen, mint a ki legkisebb, legutolsó**'**). Sem többet, sem kevesebbet nem akart Jézus az egyháztagok említett osztályozásával, mint életet adni az ál tala alapúi letett egyházkormányzati elvnek, t. i., hogy az evangyéliomi egyházkormányzatban, minden hatalmaskodás s rettegtető tekintély nélkül, ékesen és szép renddel legyenek mindenek. Azon eleitől fogva sok tudós főt foglalkodtatott kérdés fejtegetését, hogy „váljon Jézus uj egyházat akart-e alkotni ? vagy a betűhözi ragaszkodás miatt, — mely megöl — a kiilsííertartások özönébe mélyen alásiilyesztett zsidó egyházat tűzte ki magának célul reformálni?" mint feladatunkhoz nem tartozót, ezut«) 1. Kor. XII. 12. **) Eféz. IV. 12. ***) 1. Kor. XII. 28. ****) 1. Kor. XIV. 14. 16. *****) Máté XX. 26. 27. — Luk. XXII. 26. tal annyival inkább mellőzni kivánván; mert a kér-, dést, azáltal, hogy az uj egyházbaavatás jelvényeül Jézus a köriilmetélkedés helyett, a sz. keresztséget rendelte,teljesen megoldottul tekintjük,csak azt említjük, hogy mihelyt valamely helyen, az uj vallás üclviis elvei s tanai pártolása s elfogadásával, az uj tagok száma szaporodván , uj egyházközség alakíttathatott : azt a többször idézett egyház kormányzati alapelv szellemében, vagy magok az apostolok, vagy utasításaikkal ellátott szent buzgalmu s próbált hűségű munkatársak, segédek által, — milyenek voltak p. Timotheus, Titus , — az ékes és szép rend szükségelte hivatalok létesítése, s választás általi betöltése által szervezték, hogy a ki tanító a tanításban, a ki intő az intésben, a ki alamizsna-osztogató szelídségben; a elöljáró — presbyter -— szorgalmatossággal járjon*).^ az így választottak közül a tanítókat — lelkészeket — ama régi idők óta minden nevezetesb s magasztosb irány s feladatú pályárai kibocsátás , hivatalbai bevezetéskor gyakorlatban volt ünnepélyes cselekvény, a kéznek, böjtölés és imádság közbeni företevése által **)• az egyházközségi elöljárókat, vagy presbytereket — seniorokat — pedig szinte imádsággal s böjtoléssel ugyan, — mert az ó-egyliázban beszítt minden előitéletes véleményt nem lehetett mindjárt az első pillanatban levetkezniük, de nem egyszersmind a kéznek e fejre-tevése által ajánlák az Urnák, a kiben hittek, azaz egyházi hivatalaikba beigtatták. Nem vitatjuk, hogy a plánta-egyházakban, az alakulás első stadiumában, kivált lielybeni, kellő képességű egyén hiányában, nem alkalmaztak az apostolok, a szervezési legelső munkák teljesítésére, előttük teljes hitelben állott atyafiakat, munkatársakat, segédeket, de arról, hogy a gyülekezet tetszése, akarata ellenére, az egyházi, bár legalsóbb hivatalra, állomásra, az egyházközségre valaha, valakit erőszakoltak s ráparancsoltak volna, nincs tudomásunk. Ezt az apostolok nem tették, s bátran kimondani merjük, nem is tehették. — Mert tudták, hogy csak ott történnek mindenek ékesen és szép renddel; csak ott virágozhat áldásosán a béke s nyugalom az Ur egyházában; csak ott van biztosítva a lelkiismeret szabadsága, az értelmi, erkölcsi fejlődés s haladás ; ott van élet adva az Isten előtti egyenlőség kimondott magasztos eszméjének : hol az egyház legszentebb kincsei mikénti kezelése feletti ellenőrkodés, az egyházi közügyek kormányrudjának mily kezekrei bízása, a választási jog birása s élvezése által, az egyháztagoktól függ s hatalmukban áll. Ez okáért hagytalak téged krétában, — mond a nagy apostol, Titusnak utasításul, -- hogy a mi hátra vagyon helyreállítsad, — az általam félbenhagyott szervezési munkát befejezd, és rendelj— választás által — állíts városonként seniorokat — elöljárókat — miképen én tenéked elődbe rendeltem***). így történtek az *) Kóm. XII. 7. 8. **) Csel. XIV. 23. ***) Tit. I. 5.