Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-07-12 / 28. szám

ság, hanem ugy magyarázva e tételt, hogy minden petének egy kész állat a nemzője, már nem kifogás nélküli, ugyanis ugy venni a természetet, hogy az a teremtésre nézve már kimerült volna, azaz nem hozhatna többé elő eredetileg petét, elhamarkodott állítás. Ugyanis a teremtés csak bizonyos természeti tényezők összejötte közben történhetvén ; és a Teremtő ezen tényezők működésének irányát végetlen bölcsesége szerint örök idők óta határozván meg: mihelyt a természeti tényezők öszjötte akármikor adva van; azoanal meg kell a peteképzésnek kezdődni. Ezt a példát mutatják a földtani kutatások annyiban, mennyiben a természeti erők nagybani működéséről tesznek tanúbizonyságot. Ezt a példát mutatják kicsinyben az erjedés vagy zejlés mai nap is. j Az állatoknak petefészkében a peték kifejlése, ezen peték- ; bői az állati testek idomulása csak folytatványai az eredetben öszjött természeti öserők működésének, folytatványai a folytonos teremtésnek. Ha azon tényezők, melyek az állati testben jelenek, az állati testen kivül is öszsorakoznak : peteképzés az állati testen kivül is történhető; nemcsak, hanem történnie is kell. E munkának többi fejezetei is a tudomány jelen állásához és méltóságához képest vannak tartva, azért a további idézéseket abban kell hagynunk, nehogy az egész könyvet kiírni akarni láttassunk; megjegyezvén, hogy az idézett helyeket nem ugy kivánjuk felmutatni, mint legszebb helyeket; mert csupán a könyv tudományos irányát kivánók constatirozni. A fordítás érdemét tekintve, erre fordító ur előszavában elegendő felvilágítást ád. Nyelvünk a természettudományokban, kifejezéseire nézve még megállapodva nincs. Oka e ténynek az, hogy, mint más helyütt is, már több Ízben elmondtam, azok, kik a természettudományokban dolgoznak előre, mint kellene, nem dolgozzák ki maguk számára az egész természettudományi nyelvet, mint például én tettem, mielőtt nagyobb természettudományi munkám kidolgozásához kezdék vala. Második ok, hogy más munkáit nem eléggé ismerjük még, tehát az azokban található műszókat nem fordíthatjuk hasznunkra. Harmadik ok, hogy a göröglatin műszókat nem fordítjuk mindég híven. Negyedik ok, hogy kérkedni szeretünk hanyagságunkkal nyelvünket illetőleg, mint az impurismus mellett harcolók teszik, sőt ebből még érdemi részt is tulajdonítunk magunknak, stb. stb. Hanem mindezen bajoknak azon jó oldaluk is van, hogy minden munkában akadunk uj provinciális szavakra, vagy uj sikerült műszavakra, melyeknek hasznukat vehetjük. Azért én igen engedékeny szeretek lenni e tekintetben, csak ez egyben nem, midőn látom, hogy azon törvényeket, melyeket, mint megállapítottakat a műszavak képzésében követni tartozunk, ignoráljuk oly nyelvben, mely ezen törvényeknek eleget tenni képes, mint saját nyelvünk, és a németről varrnak hímet, mely arra képtelen. Csak egy példát mondok. Az adjectivumok terminatioinak saját jelentésök van ; nem szabad radiatus helyett radiosust mondani, mert radiatus oly testet jelent, melynek altaljában sugara van, radiosus pedig, mely különösen nagy sugarakkal bír. Nyelvünkben tehát a sugarait és sugaras; gerinceit és gerinces, ízeit és ízes egészen különböző fogalmakat adandnak, mihelyt a szóképzési törvényekre hallgatunk. Nem azért mondám mindezeket, hogy a fordító úrra alkalmazni kívánnám, mivel a németnyelvvel bevelt határozatlanság csak idővel forrandhatja ki magát nyelvünkből, csak általános figyelmeztetés kivántak az imént mondottak lenni. Fordító ur műszavaiban csak egy lepett meg, s ez az eocene, miocéné és pliocene műszavaknak idősb túlholt, ujabb túlholt és tálélőveli átfordítása. Az idézett görögszavak Lyell uj műszavai. A cene xaivog = uj; az eo tjcog = hajnal; a mio fieiov = kevesebb; a plio itkuov — több. Ezen műszavak alatt azt akarja Lyell értetni, hogy az állatokra nézve egy uj korszak hajnalodik, s ezen állatokból a következő korszakban kevesebb, a tovább következőben pedig több találtatik. Azért lepettem meg, mert ezen egyszerű eszméket fordító ur műszavaiban nem találám kifejezve. Minél több munkatársát üdvözölhetem a természettudományoknak, szívem annál nagyobb örömmel telik meg ; fogadja tehát fordító ur szives kézszorításomat azon éldeletért, melyet munkája olvasásánál éreztem. Dr. Pólya József. BELFÖLD. A nyíregyházi tanító-képezde. Az ág. h. Tiszai kerület buzgalmának végre sikerült az 1849-ben mostoha körülmények miatt megszűnt tanítói képezdét Nyíregyházán újra életbe léptetni. — September elseje azon nap, melyen a tanítás újra kezdődik. Mindazon ifjak tehát, kik magokban elegendő képességet, s a tanitói pályára benső hajiamat éreznek, ezennel felszóllíttatnak, hogy magokat augusztushó végével Nyíregyházán, beiratás végett, alólirtnál jelentsék. Az intézet megismertetésein szolgáljanak következő pontok : 1. A tanpálpa (cursus) három évi. A két első év elméleti tanulmányokra fordíttatik, a harmadik főkép alkalmazó, hol a kellőleg tájékoztatott nevendék a nyíregyházi népiskolában , kellő ellenőrködés és kalauzolás mellett tanít. 2. Minden nevendék 3 évi tanfolyamra köteleztetik, különben a netalán reáfordított költség megtérítése követel tetik. 3. A tanítási nyelv a magyar, az anyanyelvekben az anyanyelv. A valláshoz tartozó sz.-Írásbeli helyek, énekek, pericopák és minden tudományban a műszók a tanuló-anya nyelvén adatnak. 4. Anevendékek kellékei : 1. ép testalkat, 2. a 16 éves életkor, 3. az algymnasiumi vagy alreáltanodai pálya bevégeztéröli hiteles bizonyítványok, s 4. a zene elemeibeni jártasság. 5. A nevendékek magányosoknál fogadnak szállást. Gond fog arra is fordíttatni, hogy a város polgárainál mint correpetitorok nyerjenek állomást? Az igazgató s a tanárok tartoznak a nevendékek szállásaira is figyelemmel lenni. Egyes igen szegény nevendékek ellátásáról a nyíregyházi egyház, bizonyos feltételek mellett fog gondoskodni. 6. Tandíjj nem fizettetik, a nevendék azonban beiratásakor muzeum- és könyvtárra 2 pfrtot fizet. 7. Állíttatik az intézetben, ugy mint más tanodáinkban tápintézet, még pedig közadakozás, supplicationalis gyűjtögetés, alapítványok, s a nevendékek részbeli fizetései alapján. Noszág János, a képezde igazgató-tanára. Jegyzetek. A 19-dik század egyik érdeme, hogy azon öntudatot felébresztette, vagy igazabban mondva megerősítette, miszerint a nemzet akkor emelkedik, nemesbíil, midőn a nép tanítói emelkednek, és megfordítva, hogyha a tanítókat csak káplároknak, vagy hajdúknak tekintik, s ez szerint míveltségiikre nincs gond, okvetlenül sülyedni fog a nép gyermeke is. Azért is a legtöbb mivelt államokban minden gond arra fordíttatott, s most is arra fordíttatik, hogy egy részről a tanító külső állapotja tűrhetővé váljék, míg más részről alkalmatos intézetek által oda képezte-