Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-15 / 3. szám

kisebbségben megálltak a válságos napokat; s méltányolva az ellentábor jobb részétől, mely őseitől öröklött józansága és nemeslelküsége szerint, mit a pbariseismusnak ki gyósziszegése még egészen meg nem ronthatott, átlátta, hogy Isten parancsolatja szerint csak az tehet, ki a lelket békóba nem veri, s ellenfelétől sem tagadhatja meg azt, a mi igaz, — az uj egyháznak hívei — mondom — méltányolva az ellentábor jobbjaitól, sok évi küzdelmek között, sok elfolyt nemes vérnek árán törvényül is kinyerték a jogot, hogy az egy szent testvérséggé egyesült népelem alapján saját hatóságaik által kormányoztassanak, s pénztáraikba idegen kéznek avatkozása ne legyen. Józanul ez nem is lehetett különben. Állam és egyház két oszlop, melyen a társadalom épülete nyugoszik; sem egyiket, sem másikat gyöngítni, vagy egymással elcserélni nem szabad; mert akkor az egyen süly megzavartatik ; akkor az épület legkisebb rázkódásra összedűl. Párhuzamosan kell államnak, egyháznak haladni egymás mellett, mint két kocsikeréknek, hogy egyik a másik segítségével közös tengelyükön, a mi az emberiség, a társadalmat a haladás pályáján előbbre biztosan vigyék; ha közegyenesen nem mén a csapás, akkor egyik vagy másik kerék beteg, akkor a szekér lassankint elakad. Mert ellentétesen különbözik egymástól az államnak, egyháznak feladata, természete, mint különbözik a testnek és léleknek viszonylagos élete, mik folytonos hatással vannak egymásra, mintagalvanicus oszlop különböző rétegei, de egymást paralysálniok nem szabad, mert akkor megszűnik az élet. Az állam, mint a test, a jelen szükségeiről gondoskodik, keresi a gyakorlatit, felhasználja a létező erőket, s vezeti a társadalmat, hogy biztosíttassék az egyéni lét. Az egyház, mint a lélek, a jövő szükségeiről gondoskodik, s keresvén az eszményit, a tökélyt, uj erőket teremt s vezeti az egyéneket, hogy fentartsa a társadalmat, az emberiséget. Annak jelleme a változás; ezé az állandóság. Aunál a főszempont az érdek és a cselekvés; ennél azigaz»ág és a lélek érzelme. Amannál vezér az akarat; ennél vezér a lélek. Skell, hogy az akarat a lélek szerint járjon; mert a szellemnek akarva meghódol az anyag. Nézzetek végik a világon, a történeten. A mai Európa nem a keresztyénségből fejlődött-e ki; és bár közéletileg a keresztyénségnek még esak a-b-c-jén állunk, mégis tagadui nem lehet, hogy ha a mai civilisatio a régi világhoz, vagy a jelenkor nem keresztyén államaihoz képest előnyben vagyon, ez legnagyobb részben a keresztyénségnek, az egyháznak érdeme. Az eszme az első, az alkalmazás csak következik. De az eszmét korlátozni nem szabad; mert az eszme a lélekből ered, az eszme a lélek élete; s ha sértetik , előbb utóbb megboszulja magát zsarnokain. A kik a haladásnak akarják útját állani, ugy tesznek, mint játszó gyermekek, kik elfogni kívánván, gátot vetnek a kis bérci csörgeteg eleibe; és míg a gátnak hézagait tömögotik, egyre nő az ár, egyszer csak azon veszik észre magukat, miclőn elcsapva a gát felett, nyakukba szakad a víz. Ne bizalmatlankodjék azért az állam az egyház iránt, ha ez a szentért, az igazért erősebben hevül; mert ha az egyház buzgólkodik, csak az államnak egyengeti az utat, a mely lehető; minthogy az életben haladni, boldogulni csak előre lehet, a mi hátrafelé van, az romlás és sötétség. És az egyház is ne essék kétségbe, ha az államban nem látja testesülve mindazt, a mit szentnek hisz; mert eszme és gyakorlat között még hosszú köz esik, mit csak a következetesség képes megjárni diadalmasan. A makkban ben vagyou a fa; de a százados tölgyet izmos ágaival semmi varázs nem, csak a lassú évek következetessége idézheti elő. Elég, ha az állam biztosan haladván, az egyház ültetvényeiből megmenté azt, a mi kivihető; egyszerre minden mag nem kelhet; a mi nem kelt ki nekünk, nem lesz azért veszteLt munka és ábrándozás, ha kikel utódainknak." Az államé a feladat építeni falat, mely oltalmunk legyen a támadások ellen, s mulató helyünk a béke idején, I De hogy a fal évről évre szilárdabbá legyen, az egyháznak I kell készítni az összekötő ragacsot, mi nem más, mint Is ; tennek félelme és felebarátink szeretete, vagy polgárílag szólván, polgárerény és honszeretet. Ha e működésben az egyház gátoltatik, akkor elporlik a legóriásibb faltömeg az épület nyakunkba szakad, s az államot ezernyi ezer serge sem menti meg. Az államé a feladat testünkhöz szabni, varrni a ruhát, hogy az menedéket adjon az idő viszontagságai ellen ; de az egyházé a feladat megkészíteni a jó szövetet; s ha e műveletbe más kontárkodik, akkor silány lesz a szövet, s i silányt

szövetböl rongy lesz a ruha. Államnak, egyháznak e kölcsönhatásban megvan mindeniknek saját köre, mit kár nélkül feladni nem lehet. Lásson hozzá maga dolgához mindenik, a máséba ne ártsa magát. A ki hivatás nélkül szorgoskodik, magának, másnak kárt teszen. Az egyháznak hatósága megvagyon ; saját ügyében intézkedhetik. Az állam tartsa tiszteletben az egyház jogát s az egyház ne kivánja az államra bízni saját teendőit; mert ugy járhat könunyen, mint az elaggott apa, ki nyugalomra vágyva, fiának kezére adta vagyonát, s a fiu, bár * szeretni látszott apját, magához mégis csak jobban húzott, é3 így koplalás lett utóbb az apának sorsa ; a szeretet háborúságra változott; s vesztes lön a fiu is , mert a szerep-I cserélés miatt a szép örökség megfogyott. S miért is bizná az egyház az államra saját ügyeit. Több-e az állam, s nagyobb-e benne a garantia? Mi az állam '? és mi az egyház ? Mindenik egy eszme, és egy sereg ember, ki arra vállalkozott, hogy az eszmének életet szerez. Az államnak eszméje az igazság, hogy megtartván a törvényt, egymásnak kárt ne tegyünk. Az egyháznak eszméje a szeretet, hogy keresvén a tökéletességet, egymás boldogításában keressük boldogságunkat. Mindenik eszme szent és sérthetetlen, de magasztosabb ez. És az emberek ? 1 Az emberek, emberek. Egyik jó, másik rosz; ma ilyen, , holnap amolyan. Emberekben általában sokat nem bizlia tunk. De ha mégis bizuunk kell, ne bizzunk-e legszentebb érdekeinkre nézve inkább azokban, kik mieink, s kik önkint a magasztosabb eszmének akartak lenni hívei. Mint a fa a gyökeréről, ugy nőtt az állam az egyházból. Egyházi volt az első kormányzási forma. Gyökérzet, lombozat közös célra működnek, de egymást helyettesítniök nem lehet. Az egyház mint a gyökérzet égi harmatok, ból merítve rejtett működéssel tápot, életet és erőt ád a fának, hogy az kilevelezzék, virágozzék az állam képében, i S az állam feladata a közélet napsugárival gyümölcsösé érlelni a vallás által szerzett életnedveket. Do valamint a i fának élete veszélyben leginkább akkor forog, midőn a meleg napsugár csalogatására minden nedv élvezni a szép nyári napokat: a lombozatba felkivánkozik, s a gyökérzet a melegség szaporodtával lassankint kiaszik: ugy a társadalom élete is akkor gyengül el, midőn kedvező napokban az egyház felejtve saját életét, a megzsendült államélettől ragadtatva elvilágiasodik, s általa a rendszer, minek feladata folytonosan gyűjteni a tápot és lelket a közélet számára , cselekvőségéből lassankint kifogy ; a midőn aztán csak az ad vigasztalást, hogy raegjő az ősz, elhull a levél, az életnedv ismét a gyökérzetbe száll, s megerősíti azt, azonban míg Isten a kedvetlen téllel látogat, hogy megjővén a tavasz, uj életlombbal diszítse a meredt ágakat. A társadalom testében a szív az állam, mely erő teljesen és rendszeresen gyakorlott hatalma által munkára hajtja az életnedveket fentartani a testnek erejét; a tüdő az egyház, melybe a kimerült életnedvek ismét visszatérnek uj életet nyerni az égi lehellet ihletén; s e kölcsönhatásnak rendes menetén mennyi gyönyör, mennyi erő, mennyi áldás ömlik el az életen. De ha a túlhatalmaskodó szívnek aránytalan lüktetése által a vér a tüdőre mértéken túl lövell, akkor szorul a lélekzet; megbénul a tüdő; eláll az ' élet; akkor szív, vér és minden rothadásba megy. Azért állam és egyház, mint jó szomszédok, mint érö