Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-06-21 / 25. szám

már az első szó az irófüzetbe beíratott, azonnal kérdezze a tanító növendékeit : „ki volna köztetek, a ki hibát követett el a helyesírás (orthographia) szabályai ellen ?! Mindazon hibákat, melyeket a tanítványok így és ilyenkor vagy könnyelműségből, vagy elhamarkodásból követtek el, szükség, hogy azt ők magok jelentsék be. — Ugyanezt kell tenniök, ha a soron túl irtak, vagyha a szót nem jó helyen szakították meg. Evégett a növendékek ugy szoktatandók, hogy a nevezett esetek alkalmával a hibázok kezöket feltartsák, s maguk legyenek maguknak biráivá, Az ekként önaguk által bejelentett hibákért a növendékek a tanitó által sohase legyenek megbüntetve; szép szóval, s intőleg figyelmeztessenek hibáik pontos elkerülésére. Kalligráfiai hibákat is lehet ekképen maguk a tanítványok által bejelentetni. 7) Tegye a tanító tanítványait egymásnak ellenőrzőivé és korrektoraivá. Ha ezen önkorrektura kellő sikert nem eredményez, a miről a tanító könnyen meggyőződhetik, ugyanis, mihelyt a betű vagy szó és mondat leíratott, átfutja azonnal az íróasztalok sorait, (már csak ezen egy igen fontos ok miatt sem kell az Íróasztaloknak egy iskolában is oly sűrűen állniok, hogy a tanító azok között tanítványaihoz : minden irányban kényelmesen el juthasson) , megnézi növendékeinek irását, és így szól : „nézzen mindenitek szomszédjának irókönyvébe, s jelentse be azon, az összetett betűk és egyes szavak begyakorlásánál ejtett kalligráfiai hibákat, melyeket az tett". — Azon tanítványokra nézve, kik ezen foglalkozást legnagyobb kedvvel és buzgalommal vállalják, ez igen sikerdús gyakorlat. — Az ilyen tanítványok ugyanis mindent elkövetnek, hogy szomszédjaik hibáját feltalálják , már csak azért is , hogy szellemi túlsúlyukat felettök érvényesítsék. De a leglelkiisméretesebb korrektura dacára is, még mindig lesznek jó számmal oly tanítványok, kik a bevégzett tanfolyam után is a bettialakokat vagy idomokat nem eléggé helyesen, jól és szépen fogják irni, — hanem ellenkezőleg ép oly hibásan, mint azelőtt. — Mit kell máiilyenkor tenni ? Önmagától értetik, hogy a tanítványok Írásának korrektúráját nem kell igen szélesen kiterjeszteni, — nem kell jelesen oly modorban, hogy már kezdőknél is, — vagy teszem például esztendős irástanulóknál, kalligráfiai finomságokat, finom árnyalatot, férfias szilárdságot és határozott irásjellemet akarnánk elérni, — vagy talán oly modorban, hogy egyik betűről ne történnék átmenetel addig, míg azt kivétel nélkül minden tanítvány a legkisebb részében is helyesen és szépen nem irja. Ilyen eljárás mellett hetek szükségeltetnének egy betűre és esztendők egy alfabétre, míg azokat a tanítványok ily módon betanulnák, s még sem éretnék el a főcél, tudniillik a folyékony és tetszős kézírás. Mint egyéb tanokban , ugy itt is ezt kell tartani főalaptételül: „a legroszabb tanítványokat kell különösen tekintetbe venni; de sohasemörólok kell venni a tanítás sikerének egyen-zsinórját és mértékét; hogy tudniillik e szerint a tanító egy lépést sem tehetne előbbre, inig a legroszabb tanítvány is egészen és öntudatteljesen fel nem fogta a megtanulandó vagy begyakorlandó tárgyat". Ezen állításnak, ha akadnának ellenei : azoknak azt válaszoljuk, hogy megfordítva ez mind igen szép eszme, s lehet mondani eszmény : de a valódiságban annak színpadra hozatalát ezer meg ezer akadályok gátolják, melylyeknek elhárítása a legkitűnőbb belátásnak s a legerélyesebb türelemnek és kitartásnak sem fog sikerülni. — Ezenfelül nem lehet tagadni azt sem, hogy gyakran kevés évek múlva az élet és a gyermek fejlődése önmagától tárja fel előtte azon dolgok értemenyét, melyeket, hogy neki megfoghatókká és világosakká tegyen, az iskola-éveken át hasztalan fáradozott Még sokkal inkább igaznak bizo- j nyul pedig ezen tapasztalat az Írástanításban, hol a tanítvány csak évek múlva nyeri meg azon kellékeket és feltételeket, melyek a jó kézírás megszerzését lehetővé teszik; névszerint : a jó szemmértéket s a kéznek és a többi irótagoknak fejlődését és erősödését. Ha azonban a fölebbiek szerinti korrekturávali Írástanítás sem mehetne még annyira, hogy az a legroszabb tanítványt is épen ugy képesítse a betanulandó betűnek szintoly szép, jó és helyes leírására, mint a legjobb tanítványt : semmi más kisegítő eszközt nem látunk itt ajánlat tosbnak, mint azt, hogy miután a legroszabb tanítványokat a mennyire csak lehetett, tekintetbe vettük és előbb vittük — tovább menjünk, s azok számára, a kik hátramaradtak, még a tanfolyam bevégzése előtt egy igazítási osztályt (Corrections Abtheilung) állítsunk fel. (Vége következik.) Szűcs István, sárospataki főiskolai rajz és szépirászat tanár. Ifjúsági könyvtárak. Azon kérdés: „Allítandók-e ifjúsági könyvtárak, s ha igen, váljon mikép rendezendők, s kezelendők azok" véglegesen el nem döntött kérdés. A mint azt a német paedagogikus lapok elegendőképen bizonyítják, a tanítói kar e tekintetben két pártra oszlik. Ugyanis az egyik párt az ifjúsági könyvtárak felállítása ellen épen oly kitartással küzd, a mily következetességei a második párt szükséges voltu kat bebizonyítani igyekszik. — A második párt bír szavazattöbbséggel. Hazánkban ily könyvtárak az iíjuság számára itt-ott már régóta léteztek, mindazáltal csak az utóbbi idők érdemének, vagy ha valaki ugy akarja, bűnének köszönhetni, hogy szakavatott és avatlan, érett megfontolással vagy komoly gondolkodás nélkül ily könyvtárak feliállítását fenbangon hirdeti s pártolja. — Nem emlékezem, hogy ujabb időben a magyar iskolai irodalom terén valaki megvitatta volna e tárgyat, nézeteit okokkal támogatván. Azért is legyen szabad a két harezoló párt nézeteit előterjeszteni azon óhajtással, hogy soraim az ez űgybeni tájékozást elősegítsék. Az ifjúsági könyvtárak rendkívüli haszna mellett következő okok szólanak. Az ifjúsági könyvtárak : 1) Az erkölcsiséget előmozdítják, a mennyiben a követésre méltó példák hü, a gyermek felfogásához mért leírása által a jóra serkentenek, s a rosz példák szerencsétlen következményeinek élénk rajzolása által a rosztól visszataszítanak. 2) A széphezi vonzalmat s érzelmet felköltik s szilárdítják, a mennyiben a folyó s kötött beszéd remekdarabjait nyújtják a gyermeknek olvasás végett. 3) Az olvasásnál mindazon tárgyak, melyeket a gyermek az iskolában megismert egy részről ismételtetnek, más részről pedig mindazon hiányok s hézagok, melyek egyes tantárgyak tanításánál a tanitó legjobb akarata dacára támadtak, kipótoltatnak. 4) Ehhez járul, hogy a gyermek szellemi látkörét jóval szélesbítik, s olyan vidékekre is kiterjesztik, melyeknek megtekintésére a korlátolt tanítási idő alkalmat nem szolgáltathatott. 5) Az unalom s az ennek folytán eredő pajzánságok, söt az ifjúsági bűnök ellen is óvszerül szolgálnak. 6) A nyelvre különös képző erővel birnak, mi onnan is kiviláglik, hogy számtalan egyén nemcsak beszélő, hanem irályi képzettségét is nagyobb részint remek művek olvasásának köszönheti. Az ifjúsági könyvtárak ellen szól: A könyvolvasás. 1) Az ifjúságnál olvasási dühöt szül s az izlést tökélyesen, megrontó féktelen francia regény az, mihez az olvasó növendék leghamarább kap.