Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-06-07 / 23. szám

déseit figyelemmel kisérvén, ha mind későn is, jónak látja a hiányos és ferde tudósítást a következőkben kipótolni és kiigazítani. Elsőben is meg kell jegyeznem, hogy a felsőbb rendeletek nem azért nem lettek tanácskozás tárgyai, mert már elnökileg ugy is elintéztettek, hanem maga ezen gyűlés által, — mint a mely különben is csak a fellebbezett és a legsürgetőbb egyházi és iskolai ügyek tárgyalása végett volt összehíva, — csupán csak elhalasztattak a jövő gyűlésre, minthogy magok ezen halaszthatatlan ügyek is egy egész hetet foglaltak el. — Több egyházmegye indítványának következtében azon korszerű és egyházkerületünk méltósága által igényelt határozat hozatott, hogy a h. superintendensnek, lakbérül 300 pft., s eddigi fizetéséhez 600 pfrt adassék évenként, mely összeg addig is, míg ennek fedezése iránt az egyes egyházvidékek véleménye is bekéretik, a népiskolai kézikönyvek pénztárából vétetik kölcsön. Egyszersmind, minthogy eddig szállást a debreceni egyház adott, s a most megajánlott 600 pfrt. fizetési pótlékot is nemes áldozati készséggel teljesítette, annak irányába legőszintébb köszönet jegyzőkönyvbe igtattatott, s arról a tisztelt egyházi tanács e jegyzőkönyvi cikk megküldése mellett tisztelettel értesíttetni rendeltetett. — Ennek folytán az egyházkerület hivatalnokainak halaszthatatlanná vált méltó díjjazása tárgyában egy javaslat is készíttetett, mely az egyházmegyékhez is előleges tárgyalás és megállapodás végett megküldetni rendeltetett, hogy így a jövő aug. közgyűlés ezen tárgyban végleges határozatot hozhasson. A díjjazások következőleg javasoltattak : 1. Superintendensi hivatalnak . . 1500 frt. 2. Főjegyzői hivatalnak .... 400 „ 3. Aljegyzői hivatalnak .... 300 „ 4. Esperesi napi díjjal .... 3 „ 5. A superintendensi iroda vezetőjének 400 „ 6. A superintendensi Írnoknak . . 350 „ 7. Pénztárnoknak 200 „ 8. Egyházkerületi irodai költségekre 300 „ Egyszersmind egyh. k. iroda vezetőnek K. Tóth Mihály ur közakarattal megválasztatott. Továbbá a kisújszállási népes egyház folyamodása olvastatott fel, melyben az előadá : hogy azon egyház presbyteriuma és városi elöljárósága a magyar protestáns iskolákra bekövetkezett válságos időkben a legnagyobb buzgósággal és áldozatkészséggel igyekezett gymnasiumát, a kor szükségeinek s a körülmények követeléseinek kellő határig engedve, de a magyar protestáns egyházi és iskolai törvényes önkormányzat, s a nemzeti nyelv iránti hűséget folyvást és állhatatosan megtartva, átalakítani, s e végre, miután az egyház már két gymnasialis tanszéket díjjazott, azok mellé a községi elöljáróság 1855-ben még négy tanszéket alapított, s a budai cs. kir. nagyméltóságú helytartósághoz a nyilvánosság megnyeréséért több izben folyamodott; de az önkormányzatnak és tannyelvül egyedül a nemzeti nyelv használhatásának kikötése miatt onnan nemcsak kedvező választ nem kapott, sőt folyamodásának a magas minisztérium elibe lehető felterjesztésének megengedését sem eszközölhette ki. — Ezalatt a múlt 1858-ban két tanszék megürült, a presbyterium pedig ezeket betölteni feleslegesnek látta, mivelhogy algymnasiumában a szakrendszer helyett túlnyomólag az osztályrendszer életbe léptetését látta célszerűnek, mely mellett a különben sem nagy népességű gymnasiumban a tanítást négy tanár is sikerrel végezheti; így tehát az egyház által alapított két tanszék jövedelmének egyikéből a múlt év sept. havában az elemi fi-iskola tanitók csekély fizetései javítását rendelte el, s a másikéból részint egy felsőbb leányiskolának alapját vetette meg, részint a gymnasiumra vetett több mint 200 pfrtnyi jövedelmi adót fizette, s mindezeket helybenhagyás és felsőbb helyre tudomásul juttatás végett az egyházkerületi okt. közgyűléssel közlötte. A budai cs. k. n. m. helytartósági osztály azonban a kisújszállási magán-algymnasium alaptőkéi közül azon részt, mely a két tanszék fizetésére szokott fordíttatni, közigazgatási uton lezáraltatta, azon az okon, mivel e két tanszék jövedelme az alapítványi levelek ellenére, előleges bejelentés és államliatósági beleegyezés nélkül vonatott el a magas kormány értelmében szervezett gymnasiumtól; Hajdú Lajos helyettes vallástanárt pedig hivatalától felfüggesztette, s fizetésének kiszolgáltatását betiltotta, minthogy nincs többé ott azon igazgató, ki annak tanári működését folytonos figyelemmel kisérte; egyszersmind az egyház által választott igazgató helyett az igazgatói teendőkkel, s a kormány iránti felelősséggel Vári Gábor legidősebb tanárt bízta meg ; mindezen rendeletek végrehajtásáért végezetre a Karcag járási cs. k. kapitányi hivatal, Győri Lajos kisújszállási lelkipásztort s egyháztanácsi elnököt tette felelőssé. Ezen ügyet nemcsak a kisújszállási , hanem az egész magyar protestáns egyház ügyének találván a közgyűlés, — mint a mely nemcsak az 1971. XXVI. t. c. 10. pontjába, hanem az 1851. dec. 31. kelt legmagasabb császári nyilt parancsba is titközék : ennélfogva ő cs. s ap. kir. Felségéhez legalázatosabb folyamodványt terjesztett fel, jobbágyi hódolattal kérvén ennek és általában az ilynemű eljárásoknak megszüntetését, s Hajdú Lajosra nézve a legmagasabb kegyelemért esedezvén. Megtette jelentését a főiskolára felügyelő egyházkerületi bizottmány, mind a tanárok lelkiisméretes buzgóságáról, mind tanulók előmeneteléről csak örvendetest modhatván, s különösen kiemelvén azon kedvező jelenséget, hogy a gymn. tanulók száma 494, sőt a magántanulókkal együtt 507, és így sokkal több, mint bármikor is volt tiz év óta. A bizottmány tagjai főtiszt. Balog Péter ur h. superintendens, Daróczi Mihály ur esperes, gróf Degenfeld Imre és Tisza Kálmán urak segédgondnokok ; most jegyzőül választatott hozzájok Tisza Lajos ur. —- Olvastatott a debreceni egyháztanáesnak is egy átirata, melyben kijelenti, hogy a múlt évi okt. 1-sö s több napjain tartott egyházkerületi közgyűlésnek, alkalmazkodás végett hozzá megküldött, s a főiskolára való helybeli felügyeletét szabályozó határozatát s illetőleg utasítását el nem fogadhatja, minthogy azt az 1822-ki konvent végzéseivel s az egyházkerület által 1838-ban kiadott utasítással ellenkezőnek találja; de mivel a közgyűlés ezen utasítást, melyet az 1822-diki konvent határozatának alapján kibocsátani teljes jogában állott, ugyanazon konvent végzésének mind szószerinti értelmével, mind szellemével egyezőnek találta, s emellett nem látta be, miként lehetne az egyházkerületi közgyűlést, még akkor is, ha az 1838-iki utasítás valaha létrejött és életbe lépett volna azon egyedül öt illető jogtól elzárni, hogy a tisztelt egyházi tanács iskolai felügyeletére vonatkozólag a változott idők- és körülményekhez képest ujabb utasítást adjon, — ezeknél fogva a legjobb szándék mellett sem adhatott helyt az egyháztanács kérelmének, sőt inkább békességre törekvő atyafiúi indulattal felhívta a debreceni egyháztanácsot, hogy alkalmazkodván a jogszerűen kiadott utasításokhoz, az egyházkerülettel egyetértve munkálja főiskolánknak valódi javát. — Ugyanezen gyűlés két igen szép hagyományról tudósíttatott hivatalosan, mely mindkettő főiskolánk javára tétetett. Egyik szerint néhai Kanyó Mihály ur, porcsalmai születésű hazánkfia, egykor főiskolánk növendéke, későbben m.-óvári főhercegi mérnök s gazdasági intézeti tanár végrendeletileg 600 darab aranyat és 6000 pfrtot hagyott, oly feltétellel : hogy az első összegnek kamatja évenként felváltva a könyvtár-, természetrajzi gyűjtemény és vegytani eszközök gyarapí; tására fordíttassák; a második összeg kamatja pedig a debreceni főiskolában tanuló, valamely Kanyó nemzetségbeli ifjúnak adassék, s ilyenek nem létében jutalom-kérdések díjjazására, vagy szegény tanulók felsegéllésére fordíttassák. A másik végrendelet szerint, néhai mélt. llhedey László ur, adósságmentessé teendő vagyonának egy harmad ! részét a s.-pataki és debreceni főiskoláknak hagyja, az 23. 35!.