Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-06-07 / 23. szám

is, mely beszél az északi népekről, s végiil ezt mondja : „továbbá az izlandiak, finnek, tungusok és más népek, melyek Svéciához és Oroszországhoz tartoznak— Hogy a finnek Svéciához tartoztak régebben, jól tudjuk; de bogy a tungusok és izlandiak is hozzátartoztak volna, s tartoznának ma is, tagadjuk, mert e két nép közül egy fiók sem tartozik oda, következésképen, ez tévedésbe hozza a jóhiszemű tanítót, s utána a gyermeket. — Ugyan mint értsük az 50 lapon eme kifejezést : „őszszel és tavaszszal a nap és éj egyenlő. Mi elgondoljuk ugyan, hogy mint kell ezt érteni, de bezzeg a gyermek, kinek feladata a betanulás majd szóról szóra fogja venni a dolgot, s tudatlanságban marad.—Furcsáknak találjuk az ilyforma nevezetes mondatokat is, ugyanis a 48-ik lapon ilyet mond : „a háborított vidékeken sötétzöld erdők emelkednek." — Az 51-ik lapon : „Nemsokára lesznek oly népes tájak, melyeken egeren és patkányon kivül alig lesz más vad állat." — Az 53-dik lapon ily értelmetlen leirás van : „Itt élnek a púpos ökrök, vadmarhák, vállaik közt púppal, nyakukon és szügyeiken serénynyel, rettenetes állatok, zergék, a legszebb lovak, hasznos tevék." — Hasonló magyarázat van ebez az 54-ik lapon : „A hüllők közül itt él az ázsiai krokodil, (az afrikai mindenünnen ki van feledve) valamint a kisebb amerikai, az aligátor s több gyíkfaj." — Amabban nem tudja a járatlan ember elhatározni, hogy váljon a púpos ökrök, vadmarhák és a rettenetes állatok alatt egy vagy több állatot értsen-e az ember; emebben meg azt hinné valaki, hogy a kisebb amerikai valami különös állat, s az aligátor megint egy más teremtés, ha nem tudnók, hogy az amerikai krokodilokat nevezik aligatoroknak. A forró földöv leírásánál oly fák s virágok neveivel kell megismerkedni a gyermeknek, melyeknek tudása nem hogy hasznot hajtana reánk, annyival inkább egy szántóvető embernek készülő gyermekre nézve; de sőt soha még héjjának sem fogja látni egyetlen forgácsát sem. — Van a könyvbe említve baobabfa, bambusnád, batate, kenyérfa, vanília és az óriás virágzatu raflesia. — Ugyan kérdjük, mikor veszi használatba népünk ezeket, vagy talán csak azért tanulják meg, hogy egy pár csodanévvel többet tudjanak? No ebben épen nem látunk semmi hasznot. — Az állatok közül is megemlítünk egy párt, ugyanis a déli mérsékleti földövön lakik, a szamár nagyságú gnu-zerge, a quagga, a kenguru, a tengeri oroszlány (máskép oroszlánfóka), a csörönd, a flamingó, a diomed. Mind oly nevek s oly állatok, melyek hazánk egyetlen földmívelőjére sem hoznak semmiféle nyereséget, ismereteik e nevek tudásával pedig nem hogy tágulna, de csodaképeket teremt a képzelődésben, a mit pedig el kellene kerültetnünk; és a melyek félrevezethetik az embert.—Ugyan kérdjük, hát a tanítónak mindezekről a dolgokról kimerítő ismerettel kell-e bírni ? Mert hiszen ha nem bír ezzel, ha majd az olvasó gyermek vagy tudvágyból, vagy tanítójának mindentudóságát próbára teendő; vagy egyiknek, vagy másiknak milyenségéről, hasznáról, vagy gyümölcséről talál kérdést tenni, mit fog csinálni a tanító ? Lehuritani csak nem lehet a kérdezőt, de valamiféle magyarázatot kell adni, de ugyan honnan? Vagy nagyszerűen hallgatni kell, s a gyermekek egy tolvaj mosoly mellett legalább is ennyit gondolnak : „lám ezt sem tudja tanító uram." A harmadik cikknél bucsut veszüuk a nagyvilágtól s kóborlásainktól, melyből bizony elég is volt ennyi, s viszszatérünk oda, honnan még ugyan el sem is indultunk, s csakis most érünk hozzá, és ez saját országunk. Hazánkról is elébb általánosságba kell beszélni természetesen, hogy itt is majd rövidítésekkel, majd bővítésekkel Scherr Tamáshoz, a mennyire csak lehet hűvek maradjanak. E könyv Scherr után elmondja a határos országokat, a hegyeket, folyókat, melyek száma a Dunán és Tiszán kivül 600-ra megy; elmondja rónáját, melyet Scherr a Duna és Tisza közé helyez 1000 • mérföldnyi területben, — a fordító tágított rajta, mert a folyók partjain túl is viszi. — Az általános leirás után keriiletenkint veszi fel, s a megyéket versben, mint a kistükör, kivánja megtanultatni. A versek ellen csak annyi kifogásunk van, hogy olyszerü változtatások vannak rajta téve, melyek sem nem könnyítenek, sem nem nevezetesitik egyik vagy másik megyét, hogy többet ne említsünk, miért van kihagyva Pozsonymegyéböl Nagy-Szombat városa? Egyébiránt a megyék leírása és versben való tanultatása már céljának megfelel, s mint ilyen a népiskolában helyet foglalhat, s kívánjuk, hogy az egyetlen iskolából se maradjon el. — Mindezeknek elmondása után, minthogy a könyvben sehol sincs a könyv tárgyainak mikénti tanításáról szó, azt vagyunk bátrak ajánlani tanító társainknak, hogy a könyvet megfordítva vegyék használatba, elébb is Magyarországot, azután Európát, Ázsiát, majd a földöveket, ha tetszik, s azután menjenek, ha épen kedvök van az égbe, a napba, holdba, csillagokba stb. A fordító vagy épen a kiadó uraknak jobban kellett volna szétnézni Scherr munkái között, s legalább Magyarországot illető dolgokat nem kellett volna oly egyén munkájából fordítani, ki a magyar népről ilyen ismertetést bocsát a világ elébe; III. könyv 2-dik füzet, 927 lapj án : „a köznép nyomásban, piszokban és tudatlanságban szenved; a ne-messég gazdagságban dobzódik." (Aber das gemeine Volk schmachtet in Druck, Schmutz und Unwissenheit; der Adel schwelgt in Besitz von Reichthümern. Gewerbe, Aekerbau, Handel und Verkehr sind noch weit zurück). Ki hogy mily nagy geographus, kitűnik ezen egy idézetből, melyet találni I. könyv 168-ik lapján, — hol a Comenius életrajzát mondja, mondván : „Elment Lissába és onnan Rákóczy fejedelemtől Erdélybehivatott,hogy ott Patakon egy iskolát szervezzen.u (Er ging nach Lissa, und wurde von dem Fürsten Rákóczy nach Siebenbürgen berufen, um dort in Patak eine Schule einzurichten). Tehát Scherr szerint Patak Erdélyben van. — Ki oly derék ember, hogy Budát teszi Magyarország fővárosává, s Pestről csupán annyit tart érdemesnek említeni, hogy legnagyobb, legszebb és legelső kereskedő városa Magyarországnak, pompás épületekkel. Köszönjük szépen az ilyféle ismertetéseket, és valóban csodáljuk , bogy találkozott egyén, ki e könyvet mint legjobbat méltónak tartotta lefordítani. Mi csupán ezekért sem fogtunk volna fordításához, annyival inkább, ha láttuk volna, hogy kivált e földrajzot annyira viszszás módszerben állítá össze. Végül csak annyit mondunk még, hogy a tanitó urak e könyv használatánál ovakodva bánjanak az első és második cikkeknél, s ha tanítják azokat, csak akkor tanítsák, midőn már a haza földét megtanították, mert mindenek között elsőnek kell tartanunk a hazát. Kerekes József és Vámossy Mihály. Egyházi beszédek. . Irta Tompa Mihály stb. I. Füzet. Ara 1 frt, 65 kr. uj pénzben. Minél ritkább dolog, hogy valamely könyvet, — kivált ha nagy igényekkel s jó reményekkel vettük kezünkbe,— elégülten tehessük le s elmondhassuk , hogy föltaláltuk benne azt, a mit kerestünk : annál nagyobb örömmel jegyezzük föl az ily — ritkán bár, de hála Istennek mégis csak előforduló esetet. Sőt ha letettük is, újra vissza-visszatérünk hozzá, s szívesen mulatunk a lapokon, melyekből gyönyört vagy tanúságot (vagy mindkettőt) meríténk. Fölteszem, hogy a ki Tompa nevét az irodalom más terén ismeri s tiszteli — e kettő egy — az nem csekély igényekkel veendi kezébe jelen könyvét is. A költészet nem ellensége a vallásnak, sőt igen érintkeznek. Nem mondhatjuk, hogy fedeznék egymást, mert a költészet (a nélkül, hogy az lenni megszűnnék) oly tájakon is csapong, melyek a vallástól (a szó szoros értelmében) oly távol állanak, mint föld az égtől; — s viszont a vallás oly eszméket tartalmaz, oly törekvéseket kelt, oly végcélokat tüz ki, melyeket a