Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-05-24 / 21. szám

jelenetre, egy gyönyörű képre találunk Arnoldban, a rugbyi iskolamesterében. Szükséges lesz ezt megszemlélnünk, mintegy pótolgatásául annak, ••-> mit már az angol nevelési rendszerről a Sárospataki füzetekből olvastunk. Szükséges pedig az angol nevelési rendszerrel minél részletesebben megismerkednünk, bogy azt a porosz-német rendszert tudományi nagy előnyei mellett is nevelési tekintetben egyedül üdvezítönek ne tartsuk; s így midőn iskola-rendezésről van nálunk is szó merjünk ezen ügyben távolabb is tekinteni; — s magunk helyzetét is tekintetbe venni. II. Arnold Tamás — mond Lübker Fr. az Encyclopaedie für Erziehung und Unterricht, 260. s köv. 1. — szépen tündöklő csillag, vonzó fénypont az ujabbkori angol nevelésügy egén. Kevés ideig munkálkodhatott (1827—1842) és ennélfogva természetes, hogy kitűnő paedagogiai tulajdonai inkább jól átgondolt tervekben, s iskolaujítási eszmékben, mint teljes sikerre juttatott ragyogó eredményekben mutatkoznak; nem tagadható az sem, hogy liivatalkodásának kitűnő eredményei túlayomólag személyéhez köttetvék, személyiségének tulajdonítandók. Annyi mégis tagadhatlan, hogy ha szinte iskolát nem alapított is, s mély tudományosság sem volt főcélja : törekvése volt főképen nemes szabad, benső és keresztyéni igazságra s erkölcsiségre alapított, minden valódi ismerettartalmat tisztán, életteljesen, öszbangzatosan elsajátító lelki fejlődést alapítani meg; —• s e célját tanítványi közül igen sokkal el is érte. Ezek midőn az ő tanodájából (public school, gymnasiumféle intézet) egyetemi college-ekre léptek is, gondolkozó, férfias értelmű, kötelességüket, hivatásukat komolyan vevő férfiak lőnek. Ez volt az ő célja; mivel nem is annyira keresztyén ifjakat mint keresztyén embereket akart vala képezni; ezért a keresztyénség igényeit az ifjúi jellemek irányában túlzón nem alkalmazni, túlszigoruság által le nem verni, a keresztyéni hitet gyakorlatban, a jog és igazság érzetének, szeretetének fellebb fokozása által tevékenyíteni. A következés igazolta törekvését; növendékeiből férfias jellemű ifjak, komolyak és kötélességhez hivek váltak. Emlékezete még ma is —• Angliában az emlékek tartósabbak és kegyeltebbek —• áldásban van, s egy-némely nem hízelgő, de szabad és őszinte tisztelő szó, milyen például a most elmúlt év folytában megjelent, s Franciaországban is figyelmet nyert Tom Brown's Schooldays lapjain nyilatkozott, még jő ideig fön fogja tartani a nemes férfiú áldott emlékezetét. Arnold 1795-ben született Wight sziget egy helységében. Korán elmaradva szüleitől egy nagynénjénél neveltetett, s utóbb Winchesterben iskoláztatott. Gyermekkora- ' ban elzárkozott, kissé feszes és modoros volt; mely tulajdona nem engedé gyaníttatni sem ama természetességet és I vidorságot, mely éltesb korában felötlő jellemvonása volt. | De különösen kitűnt már akkor bámulatos emlékező tehetsége, mely élte fogytáig sajátja maradt, tanítói pályáján nagy használatú tulajdona, mely képessé tette a bármikor olvasottakat, tapasztaltakat akármely időben is, részletesen és alkalomszerűen idézni. Különös volt benne az is, hogy ifjabb korában kevésbé vonzotta a költészet; csak későbbi éveiben kezdé a költök becsét érezni, a költészetijén élvet lelni. Kedvenc írói örökké Aristotelesz és Thuky- j didesz voltak. — Tanulmányait az oxfordi egyetemen vé- ; gezve felszenteltetett, mindazáltal magános életbe lépett, s abban maradt kilenc évig, ifjakat oktatván, készítvén a középtanodai ismeretekre, fel az egyetembe lépésig. Ezen idő alatt vetette meg alapját utóbbi nyilvános működésének, sajátságos és nagyszerű paedagogiai képződésének, általános és sokoldalú tudományos ismereteinek; mire nézve j sokat tettek, élet- és irodalom-ismeretét még inkább szélesítvén, fejlesztvén, három évre terjedő utazásai Francia-, j Olasz- és Németországban. Végre 32 éves korában 1827 ben lépett nyilvános hivatalba, megtétetvén a rugbyi public school \ (középtanoda) igazgatójának (head master). Itt folytatá áldott munkálkodását 15 éven át folytonos és kitartó de nem mohó igyekezettel, (mint Lübker mondja: mit Fleisz ohne Hast und ohne Rast). Majd 1841-ben az oxfordi egyetemhez történet-tanárságra hivatott meg, hol azonban alig végezhette be leckéinek egyetlen-egy körét, folyamát, a midőn családja és tisztelői egész környezete és a vidék rémületére a véletlen halál meglepte egy nappal 47-dik születésnapja előtt! Arnold ily rövidre terjedő életében is nagy érdemeket | szerzett a tudomán/ és nevelés ügye iránt. Munkái 12 kötetben jelentek meg, melyeknek fele egyházi beszéd, másik fele Thukydidesz fordítása, kiadása srómai történelem; ez utóbbi befejezetlen. Nevelésügyről nem irt. Erről az angolok általán keveset is szeretnek elmélkedni, épen ellenkezőleg német szomszédinkkal. Gyakorlati dolognak nézik, olyannak, melyre nézve az életnek kell az elméletet, a gyakorlatnak a szabályokat vezetni, tényezni. *) És főkép vallási dolognak is nézik ; ugy vélvén, hogy a legjobb ne; veléstan a szentirat, a Krisztus, —• legfőbb nevelési elv : a szeretet, az Istennek lélekben és igazságban imádása, az idösbek tisztelete egy részről, példája más részről Nem tartozik ide, nem férne képünknek e szűk keretébe Arnoldot, mint történészt vagy theologust jellemezni; elég lesz itt vele, mint nevelővel és a mi ahhoz nagyon közel áll, mint emberrel foglalkozni. — A. testestől lelkestől keresztyén és angol volt. Egész nemes valója nemzeti érzületen alapult, melybe azonban egyoldalúság, elfogultság ncin elegyült. Oly férfi, kinek minden működésében mindenkor hona, nemzete állt előtte, ki mindig mindent a hazára irányozva tett, és mégis személyisége- s munkájának áldásai az összes emberiségéi lőnek. — Gyönyörű képét lehetne kiállítani, nemrég kiadott levelezéseiből a tanítónak, a mint ő azt képzeli, felteszi, előmutatja tükörül más ügyfeleknek, s a melyen ő maga volt, lenni tigyekezett. — Első ily tulajdonul mindenesetre a keresztyénséget találjuk, azt, hogy a tanár elhatározott, testben lélekben, minden gondolatában és mozdulatában meggyőződött , tettleges keresztyén legyen. Ö maga megbizonyította, hogy ezen tulajdonnal bírhatni. 0 benne a vallásosság nem valami oda vegyült niechanicailag együttlevő, alkalmi jellemtulajdon volt ; hanem az ö minden hajlama, indulata szellemi életmozzanata mind dynamice volt ama föérzelemtől áthatva. (Folyt, követk.) I. S. *) A mi időnknek egy nevezetes ábrándja van, hogy t. i. az iskola az erkölcsök átalakításának, újjászületésének eszköze lehet. Eszköze igenis , de tökélyre vivője nem. — Hogy esik, mond Montesquieu valaliol a törvények szellemében, hogy Athénben a család az iskola és élet, mind a három azonos elvű nevelőintézet vala, s ma nem ugy van ? — Az iskola megállhat a keresztyénség alapján, hiszen naponként néhány órán vallásosnak mutatkozni nem nehéz dolog. De ha az életet nem tisztítjuk, ebben az erkölcsi érzetet és erőt nem gyarapítjuk, mivel ez adja a példákat, melyek vonzanak, ez igér és oszt örömeket, melyekkel az iskola nem szolgálhat : csak a kettő közti elleutét, csak az ebből fejlődő színlés emelkedik mindég magasabb fokra . . Mi következik ebből '? Az, hogy az angolok erőteljes s keresztyénies élete nagy jótékonysággal liat vissza az iskolákra, s emeli ezek képző hatását, —• az, hogy a mi iskoláinkban is életnek keli lennie, mely elfoglalja az ifjúnak lehetőleg minden hajlamát, kielégítse minden nemesb vágyát, és ezeket vezérelje, irányozza , — az, hogy nekünk, hol az élet nem oly erélyes mint az angoloknál, különös gonddal kell a nevelési első és főkötelességet teljesítenünk, a legkeserűbb munkára vállalkoznunk, hogy — önmagunkat neveljük !