Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1859-01-08 / 2. szám
Nevezett iskolára fizet az egyházmegyebeli 1. minden lélek'2% ujkrt. 2. Lelkészek s tanítók telki állományok minőségéhez képest, egy egész telek után 8, 6, 4, ujforintot. Ugyanezek : a) párbérül nyert minden '/4 pozs. mérő búzától 2 ujkr. b) » . n » » » rozstól 1 Vt „ c) „ „ „ „ „ tavaszitól l'/t „ d) „ „ „ mázsa szénától 1% o) f) e) h) akó pénzen vett bortól . . 8% „ „ eolleeta bortól . . . . 41 /, „ darab sonka v. sódertől . 1 ,, ezüst forintokat, mely összeg dec. 20-kán 1858. a károsultak közt kiosztatott, s kilátásban van még innen 200 pfrt. jövedelem. Mely összeg, minthogy még — néhány forinton kivül — hátrányban van: annak az illető helyrőli elküldetését esdve kérem. Benedek Lajos, lelkipásztor. „ „ „ forint készpénztől .... 1 „ Oly egyházmegye már, mely a kimutatott kulcs szerinti önadóztatást jelen szűk pénzviszonyok közt is ez évről nagy részben be is fizeté, s mely ezzel együtt egyházkerületi főiskola, Agentiale, Presbyteriale, Seniorale, Deficientiale stb. címek alatt oly mérvben adakozik, hogy például, egy csak 175 párbért fizető tagot számláló kis gyülekezetnek, nevezett közcélokra tett évi kiadása 12,13pfrtot meghaladja. — Oly egyházmegye, hol az egyháziak részéről is 300 pfrtra sem rugó díjösszeg után, nevezett közcélokra 8—10 pfrt. fizettetik, s ezen aránylag többtől több; s hol találkozott családos lelkész t. Sarkadi Károly ur alsoki, ki önként kötelemé magát haláláig évenkéöti 100 pfrt. fizetésére csurgói középtanodánk részére: oly egyházmegye talán megérdemli a közméltánylást, sőt azok figyelmét s gyámolítását is, kik az egyházi domestica cím alatt begyült s gyűlendő összeg kiosztása felett fognak rendelkezni. Folyó évi nov. 6-kán N.-Bajonban tartott consistoriumunk az egyházi személyek dijlapilag kötelezett pénzfizetésüknek, az úgynevezett lélekpénz és stolárcknak, melyek eddigelé — botrányos csekélységök mellett is — váltóban fizettettek, f. évi nov. 1. napjától kezdve, uj ausztriai értékű forint s krajcárokbani fizetését rendelé el, addig is, míg a főtiszt, superintendentia mint competens bíróság ez ügyben végérvényileg intézkedhet. Végül Ha meg nem elözteténk , a rokoni kebel igaz belső bánatával juttatjuk köztudomásra, immár csak néh. nt. t. id. Matolcsi Sándor, kadarkuti lelkész urnák folyó dec. hó 15-én szélhűdés következtében, 68 éves korában történt halálát. — A dicsőültről, mint egykor egyházkerület ülnöki, egyházmegyei jegyzői, majd alesperesi hivatalokat a jóknak teljes megelégedésére viselt közügy emberéről, hosszú necrolog helyett, a megcáfoltathatás legkisebb félelme néikül merjük állítani — a mennyiben t. i. az puszta emberről is állítható: „ez az ember igaz vala." — Vajha mint egyik gyász szónoka hő imájában kéré, szilárd erkölcsi jelleme, rendületlen igazságszeretete maradt volna ránk ez. örökségül! „Az igaznak emlékezete áldott" legyen! Kovács József, magyarujfalusi ref. lelkész H -Böszörmény, január 3. 1859. — Fogadják hálás köszönetemet buzgó részvétökért a kegyes jóltevők és ügybarátok, kik értesülve a H. Böszörményben múltévapr. 22-én pusztított tűzvészről, az e miatt Ínségre jutott lakosok keserű könnyeit törölgetni sietnek. S az általam e lap 1858. 18. sz. a. emelt kérő szózatot, majd a gyásznap után tartott egyházi beszédimnek a károsultak némi segélése tekintetéböli kiadását méltányolva vették. Az ezen beszédekre e lap 1858. 25. sz. a. tett észrevételek , azok irója iránti Őszinte tiszteletemet csak szilárdították. Ugy hiszem szabad, sőt hálakötelesség ezennel köztudomásra hoznom: miként ama beszédek szabad királyi Debrecen város könyvnyomdájában, a tekintetes nemes ta nács kegyes határozata folytán, díjmentesen és a nyomda papírján jővén ki, a s i r al o m és vigasztalás szavai ugyan 4000, ajótctelrőli beszéd pedig 2000 példányokban ezzel a nyomtatási egész költség nagylelküleg a károsultak javaira adományoztatott. így eredményezett a példányok ára eddigelé 500 KÜLFÖLD. Agenda-villongás Németországban Nekünk magyarországi reformált protánsoknak nem lehet, nem szabad a külföldet szem elöl tévesztenünk s annak mozgalmait, előrehaladását vagy hátraesését folytonos figyelemmel kell kisérnünk ; hogy a vallási mozgalmak terén tájékozhassuk magunkat s a körülünk mutatkozó körülményekből iránytűt alkotva, biztosan vezethessük szent vallásunk hányatott hajóját a kikötőbe. Nekem, ki a külföldi vallási izgalmakat folytonos éber figyelemmel szoktam kisérni, legfeltűnőbb most a badeni agenda-villongás, mely a badeni Pfalznak sajátságos alakot kölcsönzött, és mely előttünk sem lehet közönös. Egy szertartásos istcnitisztelettel összekötött agenda bevitelére való kilátás meglehetős izgatottságot idézett elő a népesség reformált része közt, mi annál jelentékenyebb, mivel oly férfiak is, kik csekély tevékeny részt szoktak venni az egyházi ügyekben, most komolyan foglalkoznak ezen kérdéssel. Ez első tekintetre feltűnőnek tetszhetik, de a dolog és ország állását ismerve, minden különösség azonnal eltűnik. A pfalzi féltűnöleg egyházias, vagy hogy magyarosan s érthetően fejezzem ki magamat, vastag nyakú kálvinista; meglehet hogy néha hangosabban beszél s olyat is mond, a mit szivében nem ugy érez ; de viszont van ,egy kényes oldala, melyen teljességgel nem érti a tréfát. És ez az, hogy a szó teljes értelmében buzgó refolmált. Elődeik sok szenvedést kiállottak vallásukért és ebben nagy büszkeséget helyeztetnek, azért a sok szenvedéssel nyert és sok küzdéssel megtartott valláshozi ragaszkodás vérük és csontjukba ment át. I Nem üres hírlapi zaj s cifrabeszéd az, ha azt állítjuk, hogy a synodus által határozott és fő egyházi tanács által kiadott agendát egész Pfalz, csekély kivétellel — mert hiszen a galambhordta búzában is lehet szemét — hangos ellenzéssel: de egyszersmind méltó aggodalommal vette. Azonban, hogy a lapok minden olvasója előtt világosan álljon az agendavillongás, jó lesz visszatekinteni a" történetbe. Délnyugoti Németországban, a mai vürttembergi királyságban, badeni nagyhercegségben, bajor rénusi Pfalzban, porosz rénusi birtokokbau létező evangelikus egyház a hitújítás korszakában nem fogadta el a Luther által alkotott, de más egyházra rá nem tukmált és nem „nélkülözhetlen szükséges dolognak" nyilvánított istenitisztelet formát; hanem egész lényegében a reformált istenitiszteleti alakot vette fel. Gyülekezeti közös éneklés, imádkozás és egyházi beszéd — ez utóbbi a leglényegesebb része az istenitiszteletnek — alkotják az egyszerű reformált istenitiszteletet és ezen módon imádta Istenét több mint háromszáz év óta a badeni nagyhercegségben jelenleg is létező evangelikus egyház. És ezen háromszáz év lefolyása alatt csak egyetlen egyszer — 1830-ban — kisértette meg a kormány a porosz istenitisztcletnek az udvari és katonai templomokba való bevitelét. Ezen erőszakolt istenitisztelet csak tizennégy hónapig tarthatta fen magát, mert a közvélemény oly határozottan nyilatkozott ellene, hogy Lajos nagyherceg kimúlása után kénytelen volt a kormány újra eltörölni. Ez idő óta nagyobbszerti istenitiszteleti változtatást senkisem merészelt indítványozni s mindenki azt hitte, hogy ezen kényes téren való kisériettételnek örökre vége szakadt. Annyival nagyobb volt tehát minden józan gondolkodású meglepetése, illetőleg megdöbbenése, midőn az 1855-ben