Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1859-05-17 / 20. szám
a) A régen fenállott agynevezett, v Chinesiche Stiftungu -ból. b) A Gützlaff által 1850-ben alakított „Hauptverein fúr Chinau címűből. c) Ugyancsak Gützlaff által életbeléptetett „Pommerischer Verein"-ból. 2-or A hermannsburgi egylet. Főmunkatere Déláfrika. Egyedüli ezen egylet a maga nemében. Alapítója a már ismert Harms ur, Hermannsburgban ; ki gyülekezetét anynyira meg tudta nyerni a missio eszméjének, hogy ezt ugy lehet nézni ma, mint egy missioiskolát, vagy missioközséget. Lankadatlan buzgalma oly sok résztvevőket szerzett az általa képviselt szent ügynek, hogy 1853-ban missiohajót (Candace) építtethetett, mely 1854-ben 8 missionariust 8 gyarmatossal szállított Keletáfrikába. Múlt évi jövedelme 15,000 tallér. Vajha Harms ur minél később történendő halálával ez egylet is a Jdnicke és Gossner-íé\e intézetek szomorú sorsára ne jutna! Végül : megérdemli figyelmünket a még 1824-ben alapított „párisi missiotársaságu , kezdetben missio-seminariuma vezetése bízatott a baseli egyetemen tanult tehetségdús Grandpierrere; kinek buzgó munkásságának eredménye lőn, hogy már 1829-ben 3 missionariusa utazhatott el Déláfrikába. Az ekként szép virágzásnak indult jeles intézet az 1848-dik évi zavarok miatt odajutott, hogy bezáratván, növendékei szétbocsáttattak. Azonban 1849-ben Déláfrikából hazatért jeles francia missionarius Casalis újra annyira felélesztette a francia protestánsokban a már hamvadni indult missio tüzét, hogy az intézet a múlt évben, a derék Casalis vezetése mellett ismét megnyílhatott; s azóta áldásdúsan működik. Jelenleg van e társaságnak 11 missionariusa. Ezek a főtársaságok és egyletek, melyek jelenleg a föld különböző részein, a missio szent ügye köriil működnek, s terjesztik az Isten országát. Ugyanis : 15 főtársaság —35 egylettel—tart összesen 1581 missionariust 862 központi állomáson; 1311 missiosegédet, 12,000 benszülött munkatársát. Az összes prot. missio évi költsége 5 millió tallér! Áldás a munkások és áldozókra! hogy fáradalmaik után minélelőbb jöhessen s jöjjön el az Isten országa !!! A kit olvasóim közül e szentügy érdekel, utasítom azon forráshoz, melyből én merítem, t. i. dr. Ostertag Albert ily című művéhez : „ Übersichtliche Geschichte der protestantischen Missionen, von der Reformation bis zur Gegenwart.u Stuttgart 1858. zu habén im Missions-Comptoir zu Basel. Ebből s más ebben említett kútfőkből bőven meríthet. Nem tehetem le kezemből e könyvet és tollat a nélkül, hogy ne kérdezzem : hát mi magyarhoni protestánsok mit tettünk e téren ? Pirulva kell betennem a könyvet és fájdalommal válaszolnom : semmit! Még annyit se sokan közülünk, hogy figyelmünkre méltatnánk, a mit mások tettek és tesznek. Mi ennek oka? Nem más, mint az : 1. hogy tanintézeteink igen hidegen hagyták növendékeiket ez ügy iránt. 2. Mert nem voltak Harms-szellemti lelkészeink. 3-or. Mert felekezetünket is nyomja nemzetünk közös átka, az egyenetlenség stb. stb. — így legyen-e ez ezutánra is ? ! Vétek nélkül így nem maradhat tovább ! — Van is reményem, hogy a derék Révész, ki kicsinyben megkezdte már e munkát, a moldovai hitfeleink ügye felkarolása által, tovább megy e szent ösvényen; s legalább is oda viszi a dolgot, hogy a szegény Márk Mózes társunk éhei meg íie haljon! Csak vajha mielőbb! —Mert: dum Roma deeernit—• Saguntum perit. E lapok tudós szerkesztőjét pedig szivesen kérem : nyisson lapja hasábjain egy kis tért a missio ügyének. Reménylem, egyházunk Peltzere, a múlt évi tudósításairól ismeretes B. Gy. ur, folytatni fogja jeles közléseit. És mi falusi lelkészek is abba a helyzetbe jövünk, hogy legalább olvashatjuk, a mit mások tesznek!! — Közli: Soltra Alajos, ráckevi ref. lelkész. Nyilt fölhívás. Magyar protestáns egyházunk múltját nagyrészben homály fedi. Á mennyiben azt ismerjük, puszta felületesség. Hogy a nyomtatott művek, melyek e nemben eddigelé világot láttak, egy vagy más részben nem ütik meg a kellő mértéket, nemcsak én állítom. A helyett, hogy ennek okait elsorolni megkísérteném, csak annyit mondok, hogy míg a régi levél- és könyvtárak átkutatva, az ezekben talált hiteles, többnyire kéziratban lévő adatok napfényre hozva nem lesznek, a történetíró tökéletes müvet nem adhat. E nemben mindenkinek szent kötelessége lévén tenni, a mit tehet, közlő is vett magának fáradságot 2—3 külföldi könyvtárt, mennyire ideje s körülményei engedék átnézni. Addig is, míg fáradsága eredményét közzé tenné, egy nyílt kérdést és kérést bátor intézni honfitársaihoz, melyre ki vagy kik megfelel, illetőleg megfelelnek, a közügynek hasznos szolgálatot teendenek. A göttingai egyetem könyvtárában néhány — Magyarország múltjára vonatkozó — szép s becses példány kézirat van. Nyilatkozónak volt szerencséje azokat átnézni, de körülményei nem engedék, hogy lemásolásukhoz csak hozzá is fogjon. Nehogy azok, kik azt tenni rövid idő alatt akarják és fogják, felesleges munkát tegyenek, lehető rövid kivonatban vagy pusztán a cím megnevezésével elsoroltatnak azok, azon — mint említtetett — szives kéréssel, hogy ki azokat talán nyomtatásban ismeri, a t. szerkesztő ur engedelmével azt a „Prot. Egyh. s Isk. lapok" hasábjain jelentse ki, hogy a melyek még eddigelé kinyomva nem találtatnak, azok egyes vállalkozók által lemásoltatván, ismeretesekké tétetnének. — A kéziratok következők : 1. Wolfgangi comitis a Bethlen prioribus seculi XVII. annis cancellarii aulici Transylvaniae Historiarurn Pannonico Dacicarum Libri X. a clade Mohacsiensi MDXXVI. usque ad finem seculi. In arce Kreusch Transylvaniae typis et sumptibus, folio 832 1. nyomtatás. Elül ajánló levél a fejedelemhez 2 lap. Ad Lectorem 3 lap. Ez öt lap kézirat. Ennek folytatása szinte kézirat, 1098 lap, folio. Ezzel együve kötve : „Sententia consiliaria (Anonymi) in causa pacis cum Hungaris exeunte Februario anno CDDCVI.=:§. 56 ; lap 107. Az egész értekezés — az első §-ban föltett három kérdés körül forog : 1. Quid ad rem domus Austriacae reguum Hungáriáé conducat? 2. Qua ratione praesentes hungarici motus sint eonsopiendi ? 3. Utrum rationes et consilia ista ad imminuendam caesareae Majestatis existimationem redundent an minus ?" Az egész oly történeti és jogi mű, melynek tanulmányozása egyesekre nézve is nem lehet érdektelen. 2. Anmerkungen über sámmentliche in dem Königreich Ungarn befindliche Comitater cum annexis provineiis. Mit Vorstellung, wie weit ein jeder derselben, in der Lange und Breite sich erstreckt, daun was es mit eines jeden Ertriiglichkeiten, Naturalien, Politicis und Religion der Unterthanen vor (= fíir) eine Beschaffenheit habe. Beschrieben Ao I MDCCXLVI. S. 116 Folio. Mint címéből is látszik, statistikai tartalmú, német betűkkel irva. 1. Pressburger, 2. Bergstatter, 3. Oedenburger, 4. Ofner, 5. Eszéker, 6. Casehauer, 7. Grosswardeiner District. 8. Temeswarer Banat. Minden kerület a hozzá tartozó megyék megnevezésével s részletes leírásával. — Von dem Königreich Croatien, Dalmatien, Slavonien. Das Syrmien. 3. An die Allerdurchlauchtigste: Grossmáchtigste Römische Kaiserin : auch zu Hungarn und Böhmen Apostolische königliche Majestiit allerunterthanigstes fussfalliges Bitten i der gesammten in dem Königreich Hungarn der Augspurgischen Confession zugethanen Evangelischen. Folio S. 36.
