Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-05-10 / 19. szám

Én pedig, ki az egyház nemes egyszerűségének szabad meggyőződéssel vagyok és lészek hive mind végig; — tartván tőle, hogy az emberi szenvedély gyarlósága, épen azon elvnek védelmében ragad tulságra és tán illetetlenségre, melyet oly igazán szeretek, s meg akarván kimélni e becses lapok mezejét a személyes viták minden szemetjétől, — ezennel nyilvánítom, hogy az általam vizsgált és vitatott ügyben, e lapok hasábjain többé szólani nem fogok; külön Önálló füzettel azonban , valahányszor a szükség kivánandja, Isten segedelmével a csatasíkra ismét kiszállandok. írtam Debrecenben, ápril 19. 1869. Révész Imre. Egyházi domestica. Az egyház szükségei fedezéséhez járulni minden prot. ember kötelességének ismervén, mi alólirottak is tehetségünkhez képest évenként egy egy írt a. é. ajánlunk a domestica pénztárába olyformán, hogy míg ez ügy felett országos intézkedés nem történik, az a pesti prot. papnöveldére fordíttassék. Kijelentjük egyszersmind, hogy e mennyiséget, mihelyt rendes lelkészi állomásra jutunk, a körülmények szerint megkétszerezni, vagy háromszorosan fizetni akarjuk. — Pesten, május 3 ikáu 1859. Fábián Mihály, klliti S. lelkész. Szabó Lajos, pátkai s. lelkész. — —< ISKOLAÜGY. Közelebbi napokban több egyházvidékből érkeztek hozzánk felszólítások, s távol tájakon lakó iskolatanítók azon bizalmas kéréssel fordultak hozzánk : közölnők velők nézeteinket, tapasztalatainkat, fenálló alapszabályainkat a népiskolatanítói értekezletek szervezése tárgyában. —• Örömmel vesszük kezünkbe a tollat a testvéries bizalom hangján irt felszólításokra az egyházi s iskolai lapokban válaszolni, — annyival inkább, mert míg egyrészről kellemesen lep meg bennünket azon tevékenység, azon mozgalom, mely a népiskolai nevelés — fájdalom — eddig meddő terén ujabb időkben mutatkozik, — másrészről a közfigyelemnek egyházmegyénk felé fordulása arról győz meg, hogy nevelés ügyének tett — bár igénytelen — szolgálataink elismeréssel találkoztak, s példánk azokra, kik népiskolai tanítással foglalkoznak, buzdítólag hatott. Fel fogjuk hát mutatni e néhány sorokban az egyházi s iskolai lapok tisztelt olvasó közönségének, s azoknak, kiket ezen közleményünk közelebbről érdekelhet : a gömöri helv. hitv. népiskolatanítói értekezletek rövid történetét, alapszabályait, mtíkörét, fejlődése azon fokán, hová magát önereje, s a haladás -ösztönszerű vágya által felkttzdenie sikerült. Tesszük pedig ezt azon Őszinte szerény vallomás előrebocsátásával, hogy — bár egyházmegyénk azon úttörő egyházmegyék közé tartozik, — hol a tanítói értekezletek eszméje először pendíttetett meg, s vétetett alkalmazásba — távol vagyunk mindazáltal azon önhittségtől, mintha értekezleteink azon a stádiumon állanának már, hol semmi kivánnivaló nem maradt hátra, s a „netovább" eléretett; sőt inkább, mint egyéb intézményeinkben, itt is sok még a javítni való; itt is nagyobb lelkesedés, több tettrekész buzgóság, melegebb érdekeltség kívántatnék. Mi a gömöri tanítói egylet múltját, történetét illeti, arra nézve kellő felvilágosítást ad azon nevezetes emlékirat, mely az értekezleti jegyzőkönyv 95. lapján olvasható, s tiszlendő Szentpéteri Sámuel értekezleti elnök ur ügyes tolla által szerkesztetett. „A haladásnak, — így szól az emlékirat — a minden jóra, nagyra, dicsőre törekvésnek azon csodálatos szent I lelke, mely honunk felett az 1840—1850. évek közt lefolyt tizedben ki volt áradva, — ihletetlen a népnevelőket sem hagyhatta. — A milyen mély volt ezelőtt e téren is az álomnak csendje, oly zajos lett e korban a fölébredésnek mozgalma. — Vitatkozás mindenütt, a hol két három ember együtt volt; pezsgő mozgalom az irodalomban, az iskolákban, s a minden vidékeken keletkezett egyesületekben ; törekvések, tervek, tanácskozások a szellemi tökélyesbülés, s az anyagi jobblét után : ez volt azon kornak jelleme. A gömöri ref. egyházmegyében lévő népiskolatanítók legelső életnyilatkozata 1841 ben volt, midőn az Öntudatra ébredni kezdő megyei tanítói kar nevében a nagytiszteletlt egyházmegyei gyűlés elébe nyújtott erőteljes folyamodásban hármat sürgettek : hogy az egyházmegyei gyűlésen képviselve legyenek ; hogy saját egyházaikban egyháztanácsi tagokul elválaszthatóknak kimondassanak; hogy anyagi sorsuk, fizetéses állásuk javíttassék, s törvény által biztosíttassák. — 1843. sept. 24. pedig Bátkában öszszegytílvén a megyében lévő majdnem minden tanítók : | „tanítói egyletté" alakultak, s mint egyesület szereztek könyveket, hordattak hírlapokat, értekeztek, vitatkoztak, pályáztak, eszmecseréket tartottak egyrészről, másrészről pedig anyagi sorsuk lehető javítása felett is aggódtak." Azok a lelkes tanítók, kik e tekintetben elsők álltak a törésre, irányt adva mintegy a kornak, melyben éltek, munkálkodtak, előítéletekkel szembeszálltak, küzdöttek, többnyire leléptek azóta a — fájdalom — nekik csak töviseket termett élet színpadáról; de az általuk elhintett magvak kikeltek, gyümölcsöztek, s a tanítói egylet, — melynek ők tették le alapkövét — jó s bal körülmények közt fentartotta magát, életjeleit s életrevalóságát évenkénti értekezletei által mutatván ki. Darab ideig két tanítói egylet működött egymástól elszigetelten, de hasonló irányban a gömöri egyházmegyében, kétfeléoszlásukat a közlekedés ilymódoni megkönynyítése, illetőleg hírlapjaiknak, könyveiknek gyorsabb forgalma s célszerűbb használhatása által indokolván. — Azonban a jobbgondolkozásuak, kik a szakadásban csak az erők megoszlását, s a szellemi jobblétre —• emelkedés akadályát látták — igyekeztek megbarátkozni az egyesülés eszméjével, — míg végre az 1847-ben Harmacon tartott értekezleten az ohajtott egyesülés csakugyan megtörtént, ugyanott az alább következő, minden gömöri népiskolatanítókat kötelező alapszabályok készítésével egy választmány bízatván meg. Itt veszi kezdetét a gömöri népiskolatanító egylet szebb kora, virágzásnak indulása: midőn tiszt. Szentpéteri Sámuel, pelsőci lelkész, s tek. Ragályi Ferdinánd ur — elhatározott barátja, mindkettő a népiskolanevelési ügynek — engedve a gömöri tanítók közohajtásának, az egye| sülét kormányát ügyes kezeikbe vévén, a tanítói értekez! leteknek fontosságot, határozottabb irányt alapítának, s i tapintatteljes vezetésök, áldozatkészségök által az egylet szebb jövőjét hathatósan előkészíték, biztosíták. Ez időtől fogva a tanítói értekezletek célja, műkőre jobban constatirozva, szabályosabban körvonalozva lön; a tanítói kar édes óhajtása : megtehetní részéről mindent, mit tőle az előhaladott kor igényel, teljesülni látszott; s mind szellemi, mind anyagi téreni előhaladása kilátásba helyeztetett. Valóban az iskolatanítói egyletnek állása innentúl i szilárdabb, — viszonya az egyházmegyéhez, — melyhez a legmélyebb tisztelet, bizalom kötötte mindenkor — bensőbb, hatásteljesebb lett; míg másrészről a közvéleménynek mindinkább felé fordulása, a nevelésügy barátinak részvéte, méltánylása önérzetét emelék, s a tovább haladásra, az akadályokkali megküzdésre lelkesíték. Ugyanis évenkénti értekezleteit az egyházmegyei gyűlést megelőzőleg tartván, köréből az egyházmegyei gyűlésre követeket nevezett ki, — kiknek megbízásuk volt: a tanítói értekezletnek minden a népiskolai nevelésre