Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-05-03 / 18. szám

lehessen, nem kívántatott más, mht vagy évenként egy guinee, vagy egyszer mindenkorra 10 guinee befizetése. Alapelvül kimondatott : hogy e táisaság, missionariusai egyáltalában ne szabják magokat a confessionalís formákhoz — hanem a bibliához! — 1856—57 ben volt a társaságnak 154 állomáson ugyanannyi missionariusa. Évi jövedelme tavaly volt 82,331 font sterling. Missionariusai közt kitűnők : Morrison és Milne, a biblia khinai nyelvre lett lefordítása körül szerzett érdemeikért; — a „déli tenger apostola" Williams; Dél-Afrikában pedig halhatlaníták magokat Mojfat és Livingstone. (Vége követk.) Soltra Alajos, raekevi ref. lelkész. Biztosítsunk tűzkár ellen. A létre jött társadalmi eszmék egyike se bir jótékonyabban hatni a különböző társadalmi rétegekre, mint a tűz- és jég-kármentesítő társulatok. De ezen társulatok különösen nekünk protestánsoknak valóságos életkérdés. Mert míg egyfelől a maga belső hivatalnokait is inkább termesztményekben fizető prot. nép a jégkár elleni biztosítás által, nemcsak a nyáronta fel-feltünedező nehéz fellegektöli félelem, de sőt a megjelent jégvihar okozta néha évekre kiható — károktól is mentesíti magát : más felől a tűzkármentesítések által egyháza épületeit is illetőleg,. — az önfentartás magasztos útjáról nem sodortathatik le. Mint az áldottemlékü ősök s a jelen nemzedék fájdalom kevesedni kezdett inkább egyesei, — kegyeletes emlékoszlopaiként épültek és állanak fen egyházaink szerényebb vagy pompásabb középületei ; melyek azonban, ha egy véletlenül támadt tűzvész által lehamvadnak, nagyobb részint csak erőtfeszítö áldozatokkal hozathatnak helyre, vagy a jelen időben részint kimerült erő s tán akarat hiányán is romok maradnak egy jobb kor tán későn bekövetkezendő reménye mellett. Egypár példát e hírhedett múltú, de a sok nehéz idő miatt is helv. hitű népben megfogyott Cserhalom tájáról mutatok be, a közelebbi aligmúltból. 1857. ápr. 18-án Beszterczén tűz támadván, az odavaló luth. Erdélyben legmagasabb torony cserép fedele, harangszéke leégett; a harangok leolvadtak. Es a népes gyülekezet tekintélyes ereje se birá a tornyot kiigazíttatni, — ott áll a csonka torony máig is, emlékeztetvén mindenkit a tüzelleni biztosításra. Az említett égés után másnap Besztercéhez egy órajárásra Sófalván ütött ki a tűz, s az e század 3-ik évtizedében az odavaló helv. hitű egyház számára néhai m. özvegy huszárszázados Székely Elekné Véér Judith által építtetett gyönyörű templomtorony fedele és harangjai, minden papi gazdaságig és mesteri épületekkel részint leégtek, részint leolvadtak. Es mivel a mostani birtokos pártfogóság, — részint a néhai á. e. delnő örökösei, nem is épen bírtak rá erővel, — a templom és torony ideiglenes deszkafedéllel kegyes adakozásokból láttathatott el. De, hogy ezen épületek teljesleg helyrehozattassanak, kegyes óhajtás egy időre, nem lévén az egyháznak egy krajcár jövedelmező alapja, —• s kilátás sincs másunnan, mint a tagosításkor már Ígéretben is lévő, e végre adandó kisebb vagy nagyobb mennyiségű földbirtok. Pedig ha ezen egyház kebli elöljárósága igénybe veszi az 1856. szeptemberi esperesi körlevél azon ajánlatát, hogy az egyházi középületek tííz ellen biztosíttassanak ma nem nyögne az egyház az országúton áthaladó minden utassal osztályos keserű fájdalom ólom terhe alatt. Végül felemlítem a nagy-sajói h. h. egyház folyó óv és hó 9-kén szenvedett kárát, mely 8000 frtrarug. A templom, torony, toronyban a harangok, —• a paplak fedele, az iskolamesteri lakkal és mindkét telek csűrjei, pajtái színjei és kerítései egypár óra alatt semmivé lettek. A templomot, tornyot és papi lakot téglából néhai báró Kemény Miklós ós neje gr. Vass Krisztina, a kegyességeikről ismeretes gr. Kemény Sámuel nagy, — és báró Löwenthal Sámuelné gr. Kun Kata szép szülői, a míilt század utó felében építtették volt, kiknek méltó nemes utódai máris erélyesen s páratlan nagylelkűséggel rendelkeztek a kijavítások és felépítések iránt, — de a mely kiadásoktól a nagykegyességü pártfogókat megmenteni, mennyivel helyesebb vala ha az e. elöljáróság középületeit biztosítá a kikerülhető kiadásokra fordított öszszeggel. Valóban ránk protestánsokra nézve kivált a tűzkárok elleni biztosítások életkérdés. Es ezt sokan évek óta látják. Innen történt, hogy 1857. junius 22-kén a n.-sajói e. megye elöljárósága indítványba hozta, hogy köteleztetnék törvény által minden e. testület középületeit tűzkár ellen biztosítani; mit azonban a közzsinat kebli kérdésnek tekintvén, nem karolt fel; inkább hiszem, mert a sajtó utján ezen eszme nem volt még megérlelve. Mozogjunk azért a sajtó utján, s bár mentől többen lennének, kik a sajtót nem ignorálva, egyházaink érdekét munkálni, — a mun kasokat figyelemmel kisérve gyámolítni sietnének ! Es még csak annyi mondani valónk van, hogy véleményünk szerint a kölcsönös biztosító-társulatok, a részvényesek felett magas előnnyel bírnak, — amazok a valóságos evangyéliomi szeretetre lévén teljesleg alapítva. S tán nem, hibázom, ha a t. szerkesztőség figyelmét felhívom az erdélyi kölcsönös tiíz- és jég-kármentö társulatra, melyet f. év és hó 20. 23. számába a „Kolozsvári közlönynek" Sajgó oly érdekesen ismertet, s mely cikknek e lapokba átvétele ugy hiszem igenis célszerű lenne. Vályi Elek. K.-N.-Rév, április 24. 1859. Nagytiszteletü szerkesztő ur! A k.-n.-révi és ezen h. li. egyházhoz tartozó Királyhágó mellett elszórt magyarok helyzetének ismertetésére bátor vagyok becses lapjában egy kis helyet kérni. — Ezen faj- és hitrokonaitól elszigetelt, némely tagjaiban nyelvét is felejtő egyháznak — mely elenyészés szélére jutott — több lelkésze volt, kik másutt nem kellettek, ezen egyszerű nép büntetéséül rendelve, tisztelet azon jeles kivételeknek , kik néha 1—2 évig önfeláldozással ajánlkoztak, érdemök méltánylandása reményében, tanítói ritkán és nem alkalmasok lehettek. — A nép tanítatlanul nőtt. — írni olvasni énekelni 1—2 éltesebbek, és csak most tanított gyermekek tudnak. — Van tanítványom, ki iskolában tanult meg magyarul. — Egyházlátogatásban nem, vagy ritkán részesült, mert nem volt alkalmas hely, hol szállást adhatott volna ant. uraknak. — Két éve a h. h. bihari egyházmegyei gyűlés értesült ezen magárahagyatás mellett, szellemi, és anyagi szegénysége miatt bizonyosan elveszendő nyájról, nt. s. esperes és egyházmegyei ülnök urak bízattak meg felkeresésére. Azóta a nt. egyházlátogató urak eljőnek évenként; és adakozás végett tiszántúli egyházkerület egyházaiból kihirdettetés utján gyűlt segedelemmel kezökben, buzdító szavakkal szájokban teszik hatásossá megjelenésöket. — Eddig gyűlt segedelemmel számolok : 1857. A h. h. tiszántúli superintendentia adott 50 frt — vkr. 1858. Mélt. gr. Zichy Domokos ur ö nga. . 250 „ — „ 1858. Nt. Makó József s. esperes ur kézbesített 95 „ 55 v „ „ „ ismét .... 125 „ — „ » „ „ „ ismét .... 75 „ 20 „ 1859. „ „ „ ismét . . . . 111 „ 40 „ 1858. A belényesi megyei hatosag . . . 18 v

—• „ 1859. A miskolci „ „ 21 „ — „ Összeg 746 „ 55 „ Egy romot, mely baromtartásra sem lett volna alkalmas, I újból kellett építeni. •—- A költség-tárgyakról számadásunkat be-i adtuk a h. h. bihari tractuális gyűlésre. — Már van egy fenyő-i zsindely tető alatti, tégla kéményü, egy padimentomos szobás : épület, — hol lakhatik egyházi szolga, és a nagyt. egyházlátogató urak beszállhatnak ; de nincs templom, a sebes Körös árja elvitte, egy kis darab oldalán kivül, helyette van egy fából Összeállongatott alkotmány, melynek eső idején a teteje csorog. —• S míg öröm látni a másik viz parton a mélt. gróíZichi Domokos ur ö nga. kölcségén épült uj, büszke ragyogó tetejével emelkedő görög katholikus szentegyház díszes tornyát, újból díszesített templomát, fájdalommal kell néznünk, hogy a miénk nyakunkba szakadással fenyeget. Templomot kell, és akarunk építni mi is Isten dicsőségére. Hitrokonink segedelmezésökben vetett reménytől lelkesülten, szorgalommal gyűjtik, hordják a hívek már a hozzá kívántató köveket; 200 köböl meszet, a mélt.