Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-04-26 / 17. szám

egyes dolgozatnak vétessék a sárospataki főiskolának né­hai történészeti tanár Szombati János által megirt történelme latin nyelven, mely munka kiadásával Erdélyi János van megbizva. E munka bizonynyal forrási hitelességgel fog vetni világot a magyar tudományosság múltjára egyházi és sokrészt politikai tekintetben is. Óhajtandó lenne, hogy ezen dolgozat csak mint kezdet nézetnék, azaz a meglevő kutforrások kiadása, mely folytatasát várja, kezdetnék meg általa. Nagy dolog az, hogy még e részben is a külföldtől vagyunk hajlandók várni. A négy vagy akár nyolc egyház­kerület nem adná szebb jelét testvériségének, mintha „Em­lékiratai" Összegyűjtésére s kiadására szövetkeznék. Erő­sebb és szabadabb egység volna ez minden másnál, — sőt talán csak az ilyen egység nem káros és kívánatos. Vagy akarja-e a felekezet, hogy tisztában legyen miiltjával? Akarnia kell, vagy elmosódik emlékezete, s üresség marad utána. (P. N.) (A kolozsvári evang. reform egyház) kebli tanácsa, miután Erdélyi Indali Péter ur lelépés ével a leányis­kolában a főtanítói állomás megüresült, elhatározta, hogy ez állomást jövőben nővel fogja betölteni, s erre a nőneve­lési téren sok érdemmel biró Karacs Terézt jelőlé ki, ki is a meghivást elfogadta s a jövő julius elején már Kolozsvárra költözik át. *) ' ' (V. U.) voltam képes más munkával hamarább megszerezni azt, a mi a nem vásári munka vásárfia kiadhatásához okvetlen szükséges. Dienes Lajos. (Nőnevelőintézet Debrecenben), az egyházgyülés több módosítással egy felsőbb leányiskola tervét fogadta el, mely f. é. oktober 1-ső napján állíttatik föl az egyház felügyelete alatt. A növendékek legkisebb száma 50, a 100-at azonban nem ha­ladhatja meg : az intézet élén reformált vallású, magyar születésű nö állhat, ki a német nyelvben is jártassággal bir; szabad laká­son kivül 800 pfrt. fizetése az egyház által biztosíttatik, ebből azonban a segédtanítókat ő fizeti. Az iskola és tanterv megerő­sítés végett azonnal fölterjesztetik. (Mármaros-Sziget), t. levelezőnk tudósításából : A gróf Teleki család ismét uj jeleit adá megyénk, főleg e város protestaíftismusa iránti részvétének, oly számos éven át tanúsí­tott pártfogásának. Ugyanis a helybeli ref. egyház jelen'szüksé­gei tekintetbevételével a grófi család egyik ága 150 pfrtot, a másik 100 pftot küldött be az egyh. pénztárába.— A helybeli „jótékony­egylet4 4 azzal kezdte meg ujabb működését, hogy a helybeli sze­gényeknek, az aláírás utján begyült 70 pfrtot 100 pfrtra kiegé­szítvén, ezt, a közelgő húsvéti ünnepek alkalmára ruha és élelmi szerek bevásárlása végett kiosztatni, s a különböző hatóságoktól befolyt büntetés-pénzeket 392 pfrtban pénztári számadásában bevételbe tétetni rendelé. Minthogy a „PirOS vásárfiá"-nak oly olcsó árt szab­tam, minővel aránylag egy gyermekkönyv sem fog mellette di­cseklietni, s mivel az anyagi akadályokat már annyira lekiizdém, hogy könyvecskémet pünkösd előtt két héttel bizonyosan szét­küldhetem : mielőtt nyomatásához fognék, ezennel felszólítom az illetőket előleges megrendelésekre ; az előfizetési áron, azzal a módosítással, hogy 10 egy helyre rendelt példány után szolgálok egy ingyehpéldánynyal. Az előleges megrendeléseket ápril 20-ig elfogadom ; azon­túl nem. Türelmes előfizetőim fogadják köszönetemet, az egy két türelmetlenkedő pedig bocsánatkérésemet, azért, hogy nem *) Erre vonatkozólag a következő sorokat vettük : „Miskolc, ápril. 1. T. szerk. ur! Legyen szives ezen levelemet közölve a t. c. közönségnek tudomására juttatni, hogy én a jövő iskolai év, u. m. julius 1-től fogva a kolozsvári ev. ref. anya­ekklézsia tanácsától kineveztetve, az ottani belvárosi leány­iskola növendékeinek oktatásával és nevelésével fogok fog­lalkozni. Ezen nyilatkozatomat leginkább az szükségesíti, hogy az általam igen tisztelt t. c. szülők, kik talán jövő is­kolai évre kegyes bizalmukkal szándékoznának megajándé­kozni, értesülhessenek, hogy ezen tekintetben többé itt Mis­kolcon nem szolgálhatom hazámat, vallásfelekezetemet és a nevelésügyet. Már csak e napokban is több levéllel keres­tettem meg, melyek azon helynél, a hol írattak és tartal­muknál fogva, inkább csak a miskolci, mint Magyarország némely részeiből oly messze eső, kolozsvári nevelőnéliez szólhatnak. Hogy tehát szükségtelen postaköltséget ne okoz­zak azon tisztelt szülőknek, kik lakásuknál fogva inkább a miskolci, mint a kolozsvári nevelőnőt jelölhetik ki bizal­mukkal, bátor vagyok im nyilvánítani, hogy a mai naptól fogva bentétkező növendékekkel nem népesítem, a miskolci helv. prot. egyház pártolása alatt álló, őrgondom alatt már 13 év óta létező intézetet. Miután tehát a leghálásabb szív­vel köszönném meg mindazoknak, kik bizalmuk megaján­dékozásával nekem alkalmat nyújtottak arra, hogy nevelői csekély tehetségemmel (de keblem egész buzgóságával, s imádott hazám iránt élő s lángoló vallásos szerelemmel) mű­ködhessem a nevelés terén, magamat mély tisztelettel aján­lom az általam mélyen tisztelt kegyes közönségnek. Karacs Teréz. Bező, ápril 15, 1859. — T. szerkesztő ur! Folyó évi 1 márc. 25-dikén Pestről postán küldve hozzám egy csomag nyilt meg előttem öt forint áru könyvekkel, melyeket t. Boross Mihály ur küldött hozzám azon kéréssel, hogy azokat azon tanítók közt ingyen osztanám ki, kik itt az idegen ajkú népelem közt laknak. Ugyan e levélben tudatja velem, hogyha az ungvári egyházme­gyében pap s tanító özvegyi gyámolda van, annak segélyezésére is hajlandó számos könyvet adni, hogy az irodalom terjedésével anyagi haszon is legyen összekötve. Ezt a szép ajánlatot közöl­tem nagytiszteletü esperes urunkkal; ki is azt örömmel fogadta, a nemeskeblü emberbarátnak közügyeink iránti buzgólkodása s példája legyen általunk e becses lapokban a tisztelt olvasó kö­zönségnek bemutatva, a közérzület azon nyilatkozatával, hogy adjon Isten szent vallásunknak több ily világi buzgó tagot. E kedves kép után szinte vonakodva kérdem, hát a Dienes Lajos ur által hirdetett „Piros vásárfia" lát-e valaha napvilágot, vagy csak az utolsó pesti vásárkor kapjuk meg ? Szeretnék az előfizetők, ha legalább a három pfrtot. visszaküldené. Mert, hogy se pénz, se posztó, az a közönség irányában méltánytalan eljárás s magyar írótól nem vártuk volna. Minden jót kiván szerkesztő ur tisztelője *) Csengery Gábor, lelkész. Abaujmegye-Hegyköz. Hol hajdan tudatlanság­homálya borongott , ott most világosságot , erkölcsiséget s vallásosságot látunk. — Kevés évek előtt az alsó osztály gyermekei iskolát nem látva a hegyek közt marhalegeltetés­sel töltötték életüket s igazán mondva csaknem oktalan állat­ként nevelkedtek fel. — Most, hála Istennek ! a korral halad­va tudomány, erkölcs, világosultság jeleit látjuk, az alsó osz­tály igyekszik gyermekeiket iskoláztatni, neveltetni. Örömmel említém, hogy népiskolatanítóink kettőztetett szorgalommal, sze­líd bánásmóddal annyira vitték kis növendékeiket, hogy köz­vizsgáikon megjelenni valóságos lelki élvezet volt. Ha így hala­dunk, nem lesz szükség javító házra, mely, fájdalom ! eddig min­dig tele volt. Isten adjon erőt tanítóinknak a nagy munka folyta­tásában. Egyik jelesebb tanítónk Keresztúri Pál Vilmányról Gr. Bátorba vitetett, a nép zokogva bocsátá el kedves tanítóját, mit meg is érdemelt. Nagy Samu. 15 ) Lásd fölebb Dienes Lajos ur nyilatkozatát. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents