Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-03-26 / 13. szám

eleinte elhalványodik, később kórossá lesz, és végre végképen elhal ? Azért is, ha egyházainkat a hanyatlástól s végelpusztulástól meg akarjuk óvni, gondoskodjunk mielőbb a felől, hogy a presbyterek választása időnként újíttassák meg. Hasznos érvágás gyanánt fog ez szolgálni egyházainkban, mely a romlott sürii vért megritkítandja, s az elalélt tagokat mintegy felevenítendi. Fogja ennek hasznát e lapok szerkesztősége is érezni, melynek bajai, mint a példák is mutatják , leginkább is, a régi megszokott és megrögzött a legújabb időkben némileg már mégis megingatott stabilismusból gyűltek és gyűlnek össze. Még egyszer mondom tehát. A presbyterek választása időnként ujíttassék meg, s látni fogjátok, hogy az ördög a nyilvánosság hatalmas fegyvere előtt megszökik, s a fris erő a gordiusi csomót egy kardcsapással, ha mindenütt nem is, de sok helyütt igen is kettévágandja. Ugy, de ki legyen most e részben a kezdeményező? Az, a kinek a közbizalom a haladás zászlóját kezébe adta. Ezek pedig ti, főtisztdő és ntü és tudományu superintendens és esperes urak vagytok. Ti vagytok a közbizalom kifolyásai jelenleg nálunk, ti ültök a Mózes székében, tőletek várunk felszólítást, intést, utmutatást; azért is Isten nevében csak fújjátok meg azt a trombitát, hogy Jerichónak falai düledezzenek, s vezessetek a veres tengeren át, miként Mózes is átvezette Izrael népét. — Igy történt ez néhány esztendővel ezelőtt Békésben, így kell ennek a jó ügy érdemében koronként megujíttatnia. Sem halál, sem pokol titeket e nemes vállalattól vissza ne rettentsen, mert meg vagyon irva „Ha Isten velünk" stb. Ennyi a presbyterek választásának időnkénti megújítása felől. Második e tárgyhoz vágó kérdés a volna : Milyen presbyterek választassanak? mert hiába ujítunk,lia régi helyett a régihez hasonlót kapunk. Megmondá Urunk, „hogy a megveszett fa hitvány gyümölcsöket terem" Máté 7, 17. S erre kész a felelet, hogy csak hitbuzgó, józanéletii, munkás és áldozatkész tagok választhatók presbyterekül, ugy a vének, valamint a fiatalabbak, ugy a szegények, valamint a gazdagok, ugy az alacsony sorsú, valamint a főranguak közül is, amint azt az ős keresztyén egyház példája eléggé mutatja. Midőn tehát választásról van szó, akkor semmiféle mellékes érdekeknek vakon ne tömjénezzetek, különben fonák eljárástok boszulatlanul magát nem hagyandja; hanem minden törekvéstek oda legyen irányozva, hogy az egyes erényeket gondosan összeválogatva, azokból egy gyönyörű színű és pompás illatú bokrétát alakíthassatok, vagy hogy a szentírás szavai szerint „a vendégek menyegzői ruhában jelenhessenek meg a lakodalomban." A másodikat megközelítő harmadik kérdés ez : Hányan választassanak presbyterekülf A presbyterek mennyisége az egyháznak népességétől, s más egyéb körülményektől függvén, a számot e tekintetben előre meghatározni nagyon bajos, ezt a helybeli viszonyok és szükségletek itt és ott is a "legjobban megmutatják. Azért is a szám meghatározásától végképen elállók, s tájékozásul csak annyit mondok, hogy a presbyterek számát felette szaporítani épen nem tanácsos, mert az egyház java úgysem a presbyterek számától, hanem inkább azoknak minőségétől függ; azonban a tapasztalás is eléggé igazolja, hogy a sok és értetlen, ügyetlen presbyterek csak nehezítik az ügy menetét; ellenben a számra kevesek, de ügyesek a legnagyobb nehézségeken is szerencsésen áthatolnak. — Azért is ne a presbyterek száma, hanem inkább azoknak képessége és lelkiismeretessége legyen a súlyozó. A harmadik kérdésnek tőszomszédságában áll a negyedik, mely ez : Hogyan választassanak? S erre szabadjon a békésieket felhoznom például. — 1855-dik dec. hó 1-én, mint az egyházi esztendőnek — egyszersmind a választásnak napját legközelebb megelőző vasárnapján közzététetett az egyházakban a szószékről, hogy ádvent első vasárnapján presbyterek választatni s egyúttal fel is eskettetni fognak; minélfogva a szavazatképes családatyák nevezett napon az Isten házában megjelenni és jogukkal élni keresztyén kötelességüknek tartsák. — Legtöbb egyházakban, a választás minden kijelölés nélkül, szabad felkiáltás utján csakugyan megtörtént; s az ujdon választott presbyterek az egész gyülekezet színe előtt azonnal fel is eskettek. — Nálunk a választás következőleg ment végbe. Egy héttel ádvent 1-sŐ vasárnapja előtt gyűlést tartottunk, melyben jónak láttuk a presbytereknek alkalmas egyéneket előre kijelölni, s ezáltal az egyháznak a választásban annál nagyobb siker végett mint egy irányt adni. Vasárnap a beszéd után tudtára adatott az egyháznak , hogy milyen kellékekkel kell egy presbyternek bírnia, a kijelölt presbyterek nevei felolvastattak, egyszersmind pedig a gyülekezet felkéretett, hogyha vagy egyik , vagy másik presbyter ellen némi lényeges kifogása lenne, azt a lelkipásztoroknak bejelenteni szíveskedjék. Miután egy hét alatt senki ellen sem történt kifogás ádvent l-ső vasárnapján a lelkipásztor ujolag kijelentette a szószékből, hogy jóllehet, egy hét alatt a kijelölt presbyterek ellen a hivatalos felszólítás dacára sem történt kifogás, azért mégis ünnepélyesen felszólítja még egyszer a gyülekezetet, ha váljon van-e a kijelölt presbytereknek valamelyike ellen lényeges kifogása vagy sem ? Egyetlen egy ellenkező szó sem találtatván a gyülekezetben, a lelkipásztor a választást befejezettnek nyilvánította, s az egyháznak ez uj képviselőit azonnal az oltár elibe utasította, a hol más lelkipásztor feleskette és meg is áldotta őket, s azóta igazán mindenek ékesen és jó renddel folynak. Ebből az következik, hogy a presbyterek választásának nyilván, s a szavazat képes tagok befolyásával és beleegyeztével kell történni, a mint azt az apostoli egyházban is, és különösen Mátyás megválasztatásánál látjuk. A hol a körülmények javasolják, ott a kijelölés annál könnyebb eligazodás végett nem árt, ugy azonban, hogy azt a lelkipásztor soha maga