Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-03-19 / 12. szám

4 kén Jakabfalvay András és sziiasi és pilisi Szilasy Johanna szüléktől. Erkölcsi és tudományos kiképeztetésének alapját a családi körben veté meg, majd az itt nyert ismereteket a sáros-pataki főiskolában öregbíté, hol az állam és jogtani tudományok mellett , a theologicumok tanulmányozásában is korának dísze s az intézetnek fénylő csillaga volt. Iskolai tanulmányait végezve — a kor szokása szerint — Themis oltára körül forgolódott, s kellő gyakorlati tapasztalattal s eredménynyel tért vissza a családi ttíz helyhez. 1829 ik évben házassági életre lépett a vallásosság s egybáziasságról ismeretes ragyóci Csorna családból vévén nőt, kiben családi boldogságának őrző angyalát s a női erények tündöklő díszét birá. Mint rendesen történni szokott, a nagy rátörő lélek nem maradt tétlenül. Az elhányt férfiút atyja s nagyatyja, a hírneves Szilasy György munkás szelleme köz-értelme sedés s tudomány, haza, vallás és emberiség iránti szeretete korán fölbuzdítá, tenni, munkálkodni a közügyért, élni, halni a vallásért, s megszerezni minden képességet, mely egy honpolgár életét hasznossá teszi, s az életvándornak valódi nagyságot kölcsönöz. Az ismereteket szakadatlanul gyűjtő ifjú csakhamar magára voná a közfigyelmet s Torna-Abaujmegyékben tiszteletbeli főjegyzöséggel tisztelteték meg. E megtiszteltetés ujabb ösztön lön arra nézve, hogy az akkori alkotmány s municipális rendszer erős védőjeként lépjen föl. — Köztanácskozás s igazságszolgáltatási ügyekben nem megható ugyan, de b a c ó i fontossággal bíró beszéde s c a t ó i rendületlen jelleme egyiránt magasztalás tárgya lőn. — Ennek következménye lőn, hogy 1832-ik évben Tornamegye rendeinek közbizodalmából országgyűlési követséggel tiszteltetett meg. Miként felelt meg e polgári kitüntetésnek, igazolják a már csak név és történetben élő országgyűlések évkönyvei. Ott látjuk őt az alkotmányos szabadság, nemzetiség, közértelmesedés s vallásos szabadság független harcosai közt. Hazafiúi kötelességét híven teljesítve tért vissza megbízóinak körébe, s a hálás elismerés folytonosan kiséré politikai pályáján. Munkás szellemének továbbra is tere maradt a megyei közgyűlések tere. — Itt lehete látni, miért lángolt szíve, mint tervezett szelleme, mint oldá meg sokszor mély belátása a közös érdekek szálait, mint adott irányt tapintatos bölcsesége a közös tanácskozásoknak, miként harcolt ugy állami, mint vallásos ügyekben a tudomány győző fegyvereivel. Az ö közügyekbeni befolyása hasonlatos volt a természet azon szép és csendes folyamához, mely erőszakos viharok helyett tenyésztő és mérsékelt időjárásban mutatkozik , s így maga után nem hagy nyomort és Ínséget, sőt nyomain boldogság és jólétbeni emelkedés látható. E téren működött, mígnem az események rohanó árjai csendes magányba vonulásra szoríták, hogy annálinkább szentelhesse életét egy másik lelkéhez forrott magasztos ügynek, vallása s egyháza közös ügyének. Itt nyílt föl előtte ismét azon tér, hol mint rendületlen protestáns — bírva mindazon ismereteket s folytonosan szerezve, melyeket az idő lelke kiván, s a tudomány haladottsága követel — üdvösen munkálkodott vallása s protestáns egyháza javára. Tevékeny szelleme nem elégedett meg azzal, mint sok más világiaké, hogy csak szóval buzogjon a közügyek mellett, tettekben nyilatkozott, s a vallásos és egyházi irodalmat számos tudományos értekezésekkel gazdagítá, s még gazdagítandó több kiadatlan — de kézen forgó müvekkel, melyekben történelem, állam s egyházjogtani búvárkodásának gazdag kincsei foglaltatnak. Ily munkás szellem nem is maradhatott jutalmazatlanul. Az abauji nagytiszteletü egyházmegye érdemeit méltányolva, tanácsbiróság- s helyettes segí dfőgondnoksággal tiszteié meg, minden fontosabb ügyek elintézésében — mint megbízott tevékeny részt vett, ő képviselé egyik egyházmegyéjét az egyetemes protestáns értekezleten, mind ezen helyeken, mind az egyházkerületi közgyűléseken az előharcosok zászlóvivője, s az egyházkerület kebelében létező tanintézetek ügyeinek egyik legértelmesebb, legbuzgóbb előmozdítója volt. Vallása és egyháza iránti szeretetének maradandó záloga az abauji egyházmegye részére alapított könyvtár, melyre az egyházi jog, történelem és hittani irodalom legjelesebb termékeiből gyűjtött könyvtára nagyrészét átengedé. Szinte közügy iránti buzgóságának jele azon kegyes adomány is, melyben alig egy éve egész könyvtárát a miskolci helvét hitvallású főgymnasium részére ajándékozá. Élte alkonyán is — midőn már a szellemi munkásság nagy terhe alatt kimerülő félben vala testi ereje ; a protestáns egyház és tanügy legújabb fordulatai élénken foglalkoztaták munkás szellemét, s mint mindenütt, ugy az itt fölmerült bajokon is a tudomány gyógyszereivel törekedett segíteni. Az uj eszmék s elvek küzdelme még folyvást tart, s a férfiú, ki vallása s egyháza szent ügyeért élt, nem érheté meg, hogy az befolyása s lelki ereje által támogatva, a válságos idő szövedékeiből győztesen s diadallal emelkedett volna ki, becses élte fáklyáját kioltá a halál fuvalma, egyházi életének azon fénypontján, midőn körötte, mint az abauji e. megyei segédfőgondnoki hivatalra kijeleltek egyike körül öszpontosult sokak véleménye. E megtiszteltetés leendett vala a valódi érdemnek méltó jutalma, önként adatva azon férfiú irányában, ki míg élt, egyháza és vallása ügyének élt, ki mint ember is — magas születést nyerve bár a sorstól — egyháziassága szép jellemével magához édesgetett mindenkit, s tudományos közlékenységével, oktatta, buzdította, lelkesítette a tanulni szerető ugy egyházi, mint világi tagokat. Ily veszteség közepett méltán kérdhetjük : ki fog nyomába lépni a kidőlt hasznos életű polgárnak ? méltán zokoghatjuk : legyen örökre áldott emlékezete. *) Pásztor Dániel. Kálmáncsa, márc. 8. 1859. — A belső-somogyi egyházmegye közgyűlése folyó év március 2-kán tartatott M.-Atádon, Somogymegye igali járása községében. Előző nap négy ifjú papjelölt folyamodása tárgyaltatott tanácsszéki ülésben, s bizonyítványaik megvizsgálása után vizsgálatra bocsáttattak, s a vizsga befejezésével, a vizsgálók öszhangzó nyilatkozata szerint, méltóknak Ítéltettek, hogy az Ur szolgálatára fölavattassanak , mi másnap szokott ünnepélylyel meg is történt. Március 2-ikán m.-atádi hitrokonink díszes egyházában tartott istenitisztelet után n. t. S z é k i Béla esperes ur a közgyűlést megnyitotta, ti bemutatván országfejdelmi biztos tek. Balaskó Imre igali cs. k. járásbiró urat, egyházlátogatási hivatalos jelentését terjeszté elő. — 1. Felemlíté a csurgói iskola iránt egyh. megyénkben mutatkozott részvétet, mely szerint annak virágzására irányzott s egyh. megyei határozat által szentesített iskolai segély beadása kedvező eredményt mutatott, s 1600 pfrt iskolai pénztárnok urnák átadatott. 2. Bár a csurgói iskola javára tett évi adomány alig bírható teherrel nehezedik egyházmegyénkre, mindazáltal az *) Az elhunyt férfiú életben lévő testvérje tekintetes Jakabfalvay Ferencz ur értesülvén a felől, miszerint boldog emlékezetű testvére könyvtárát a miskolci h. hitv, főgymnasium könyvtára számára ajándékozta, mely a tanintézet könyvtárához toldott, s újonnan fölszerelt teremben „Jakabfalvi könyvtái'" címet visel, lelke nemes indulatát követve, a birtokában levő — szinte ezer darabot haladó könyvtárát a legtisztább készség, hazafiúi indulat, vallás és tudomány iránti buzgóságból a miskolci helv. h. főgymnasium könyvtára számára ajándékozta. — A közügy oltárára tett ezen áldozatért Isten áldása nyugodjék a nemeslelkii adakozó hazafi becses életén. P. D.