Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1859-03-19 / 12. szám
vatalunkhoz beküldeni. Most, midőn a templom építésnél a szükség* legnagyobb kezd lenni, minden begyűjtött fillér gondjainkat enyhíteni fogja. Az egész építéshez annak külső és belső kiállításához ? haranggal együtt még 8000 pft. szükséges és 700 pft. adósság terhelésén kivül az építési pénztár már egészen üres. Ámbár ez évben sem hágy el minket a G. A. evangy. egylet nagylelkű szeretete, s máris igért igen nevezetes ajándékokat. De ha a németországi hitrokonink, ily szeretetmunkálkodásban a régi egyház előképét követve, s mint Pál apostol Jeruzsálam részére adományokat gyűjtenek és hoznak; miért vonakodnának a mi ev. superintendentiáink, kikhez közelebb állunk, kiknek családaihoz tartozunk, segedelmeikkel, midőn azt a Krisztus dicsősége kivánja, s ha sokan szenvednek az ő testén, — akkor a szemrehányás őket éri. S még most egy szót minden evangyélmi keresztyénekhez kedves hazánkban. Szeretett hitrokonim! Gyülekezzetek körültem, s járjátok be velem lélekben az 52 helységet, melyben egyházunk tagjai szétszórva lakoznak, tekintsétek lelki szükségeiket azon atyátokfiainak, kiken Ézsaiás próféta 41, 17 szavai valósultak: „A szűkölködők és a szegények keresnek vizeket, és nem találnak, az őnyelvök szomjúság miatt megszáradott." Ha a Krisztussal való egyesülés előttetek kedves és drága, akkor nyissátok meg sziveiteket és füleiteket ezen atyátokfiai lelki szükségének, s legyen hűséges akaratotok, kegyes adományaitokkal Őket megerősíteni, betöltvén a szent intést: „Szegdmeg a te kenyeredet az éhezőnek, t. i. az élő kenyeret, mely az égből származik." Deraeter János, ev. lelkész. Egyházi domestica. A múlt évi „Prot. Egyh. Isk. lap" 43. számában 1085. és 1086. lapon N. I. (Nádosy István) ur tervét következő urak fogadták el s magukat alulirthoz beküldött 1858. nov. 1-jéről kelt levelökben így kötelezik: „mi az egy forintos rovatot magunkra alkalmazandónak vélvén, ime küldünk az itt létező protestáns papi növeldére egyenként egy-egy foforintot, minek fizetésére míg élünk és tebetségiink is megengedi, magunkat ezennel kötelezvén". Láng Mibály 1 ft. Luzsa Mih. 1 ft, Vághy Lajos 1 ft, Vághy Kár. 1 ft. mind pengőben, Kanya József, Oszvald Antal, Willfinger S., Böhm Lajos, egyenként egy, összesen 4 forint osztrák értékben, Stamminger Pál 1 ft. Schulek Ede 1 ft. Agner S. 1 ft. Romlaky Ede 1 ft. Barabás Antal 1 frt. Barabás Dániel 1 frt. mind pengő pénzben, valamint König Gyula is 2 ft pengőben, összesen tehát 16 ft 60 kr. osztrák értékben, mely összeget nálam le is fizettek. Pesten, 1859. márc. 2-kán. Székács J. A szentírás magyarázásáról. II. (Folytatás.) Szükség a szentírást magyaráznunk a lelkiismeret szabadságának s a tökélyesbülésnek érdekéből s nagy elvénél fogva is, mely valamint egyik legfőbb létrehozója, ugy fentartója és fejlesztője is a protestáns keresztyénségnek, A bitvallásokat, melyeket leginkább a más kereszí tyén felekezetekkel R az államhatalommali viszony érdeke hozott létre, mindaddig, mig törvényesen fenállanak , foly j vást tisztelnünk kell ugyan; de sohasem szabad azokból oly gátakat alkotnunk , melyek az Isten igéjének eredeti folyamától elzárnának bennünket; sohasem szabad azokat oly kimerítő és tökélete3 müveknek tartanunk, melyek a szentírást legkevésbé is nélkülözhetlenué tennék. Hiszen , magok a bitvallásokat alkotó reformátorok és elfogadó né. pek, folyvást a szentírást vallják, mint láttuk, az üdv egye dUli forrásának, és nyilván lehetőnek, sőt szükségesnek [ mondják azt, hogy jöhet idő, midőn a keresztyén nép, az i isteni kegj^elem és tudomány nagyobb mértékével bírván, az ige értelmét tisztábban és tökélyesebben felfoghatja, mint ők. Ezt fejezi ki, magának örök dicsőségére, a mi belvét hitvallásunk is, midőn a Krisztusban hivők egész seregéhez intézett élőbeszédében ekképen szól : „Mindenek előtt határozottan nyilvánítjuk, hogy mi mindenkor igen készek vagyunk, azoknak, kik az Isten igéjéből jobbra tanítanak bennünket, hálával engedni és engedelmeskedni az Úrban, kinek légyen dicséret, dicsőség.4 4 Ha tehát azt akarjuk, hogy azon lelkiismeretszabadság és tökélyesbülés, melyet számunkra a reformátio s a hitvallások biztosítottak, s melynek mezején és zászlója alatt, az írásmagyarázati tudományok naponként győzelmesen haladnak előre, necsak a tudósoknak s más egyeseknek, hanem az egyetemes papság elvénél fogva az egész anyaszentegyháznak közsajátja legyen : magyaráznunk kell a nép előtt a szentírást,, s őt a tudományos vizsgálódások minden tekintetben igazolt, s az Isten igéjéhez hü eredményeivl is meg kell ismertetnünk. Eredményeivel mondom, mert magoknak a vizsgáló dásoknak mély aknáiba, hol mindég csak egyes választottak működtek, sem nem szükséges, sem nem lehetséges a népet bevezetnünk ; néki a már minden salaktól különválasztott s hétszer megpróbált nemes ércet kell onnan felhoznunk, és sajátjává tennünk, hogy így, akár hitvallásokban, akár szertartásokban s a köz egyházi élet más ágaiban, az eddigi álláspontról egy felsőbbre s tökélyesebbre kell emelkedni , azt az anyaszentegyház ne kényszerítve s a tekintélynek vakon hódolva, hanem tiszta öntudattal s maga erejével tehesse; mert csak az ilyen lehet a protestáns keresztyén elvek szerint józan reformátio. Szükség magyaráznunk az Isten igéjét, mert ez megmérhetlenlil felségesebb, s az ember tanítására, vigasztalására, erényekbeni tökélyesbitésére, egy szóval: valódi boldogságának előmozdítására végetlenül hatályosabb minden emberi elmemüveknél. E pontra nézve már, szabad légyen némely általánosan elismert nagy elmék nyilatkozatait felhoznom, nem csupán azért, mert ők mondották, hanem azért, mert az ő véleményeiket, saját példájok által is igazoltaknak tarthatják mindazok, kik a szentirással józan értelemmel és tiszta szívvel foglalkoznak. Luther mondja: „a szentírás igen felséges dicső könyve Istennek, vigasztalással teljes az, az életnek minden szenvedéseiben; mert a hitről, reményről és szeretetről sok olyat tanít, mit az elme látni, hallani, megfogni nem képes; — ha roszul megy dolgunk: tanítja, hogy az erény diadalt veend egykor, s hogy e szegény, nyomorult élet után, egy más, örök életünk leend . . . Csak a szentírást ne engedjétek közülünk elveszni; sőt olvassátok és hirdessétek azt szorgalmatosan, isteni félelemmel és könyörgéssel ; mert, hogy ha az megmarad, virágzik és helyesen kezeltetik közöttünk: meglássátok, hogy minden i dolgunk jó rendben lészen és szerencsésen véghez megyen. ... Én néhány év óta minden esztendőben kétszer végig olvastam a bibliát: és, hogy ha az egy óriási nagy fa volna, s rajta minden szó egy ágacska vagy lombocskalenne; mindezekről, bár hányszor megrázogatnám őket, folyvást ujabb meg ujabb gyümölcsöket nyerhetnék . . , Valóban a legnagyobb csapások egyike az a földön, hogy a szent'
