Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-03-19 / 12. szám

Második évfolyam. 12. szám. Pestf

március 19-kén 1869. ., . —•• i.I

- i • .i-n i i ju^

.-g PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ HIVATAL Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben, házkozhordáasal félévre 3 fr. 42, egész évre 6 fr. 83 ujkr. Vidéken, póstán n^tküldéssel félévre 3 fr. 68 kr., egész évre 7 fr. 35 ujkr. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 6 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja, tíélyegdij külön 30 ujkr. Hogy azoknak , kik lapunkra eddigelé elő nem fizettek, annak járatását megkönnyítsük , jónak láttuk negyedévi előfizetést is nyitni. Az előfizetési dij április 1-tŐl julius l-ig 1 frt. 95 kr. ujpénzben. Egyébiránt teljes példányok is kaphatók még. Diaspora. Még a múlt 1857. év sept. 2-ik napján Hessen-Kassel városában tartatott G. A. egylet XV. főgyülésében megkérdeztetett az akkori elnök Praelatus dr. Zimmerniann egy papir lapon : Kik azok a Diasporában lakozók ? mire felvilágosítólag ekkép felele: „Azok, kik szétszórva több helységekben laknak, ev. hitfelekezeteinkhez tartoznak, templom és a szükséges iskolák nélkül élnek, kik hitünktőli elszakadásra gyakran csábíttatnak, s e miatt legnagyobb részvétünket és legliathatósb pártfogásunkat igénylik." Midőn azon derék német hitrokonink, kik szeretetben munkálkodó hitük által eddig már 850 ev. egyházaknak vigasztalást hoztak, 100-nál több templomot és iskolát építettek egészen Afrika s Amerikáig, s ezek között leginkább a silesiai és westfaliai Diasporát tetemes pénzerővel segítették, azt kérdezik : Micsoda tulajdonképen az a Diaspora ? akkor feltehetjük bizvást, liogy Magyar honunkban még kevesebben érthetik azt. Célom tehát e jelen sorokban gyenge tehetségem szerint a magyarországi ev. Diasporát pár vonásokkal lerajzolni, aztán a hegyaljai elhagyatott gyülekezetekről szólni s végre a s.-kazai ev. egyház sporadicus helyzetét, tevékenységét, és segedelmezésre való szükségét a k. olvasó közönség előtt felmutatni. Kivévén azon megyéket, hol evangyélmi liitsorsosink concentrálva laknak s a népességnek nagyobb számát teszik, Magyarhonban majdnem minden megyében találtatnak itt-ott több egyes családok hitfelekezeteinkből, kikről az egy jó Istenen kivül, senki sem gondoskodik. Azok minden lelki vigasz nélkül, magokra hagyatva elszigetelten élnek, gyermekeik vagy idegen felekezetnél, a hogy ugy, vagy épen semmiképen nem oktattatnak, s eltorzítva vagy elbutítva áldozatul esnek oly vallásfelekezetnek, mely lélekszámra nézve szemlátomást gyarapodik, saját felekezeteink pedig e tekintetben a hivők botrányára és fájdalmára megfogyatkoznak. Ha már a vegyesházasságok által, melyek a jelenkorban igen kezdenek divatozni, kiszámíthatlan veszteséget szenvedünk, váljon nem égre kiáltó vétek- e, lia egyetemes egyházunk a mai időben a Diasporát alig veszi figyelembe ? Szomorú tapasztalás tulajdon hegyaljai esperességünkben az, midőn látjuk, hogy az egyházak egymásután pusztulásnak indulnak, s eloszolnak vagy összevegyíttetnek. A kényszerítő szükségtől s elszegényedéstől indíttatva, sem az illető superintendentiától vagy az illető esperességtől legkevesbé sem segíttetve, magokra hagyatva, ily egyházaknak hívei oda szövetkeznek, hol vallásuk tiszta typusát végkép eltörlik, s ez által a hivő lelkeket hitükben megingatják.— Ott áll intő például Szabolcsmegyében a sváb-olaszi evangyélmi egyház. Mit nyert ennek elnyelése által mind a két prot. hitfelekezet? Tudom bizonyosan, hogy sok á. h. v. család, vallásának typusából ki lévén forgatva, oda tért, a honnét mindkét hitfelekezetünknek veszteség származott. Mert az egyházak erőszakos összevegyítése sohasem hozott még áldást az egyetemes egyházra. Jól inti fiát hagyománya iratában, a b. e. dr. és superintendens Groszmann, a G. A. egylet felejthetetlen megalapítója, ekképen szólván : „Sage dem Vereine, dass er vor allén Dingen lebendig stehen moge im Glauben und nicht weichen vom festen Grund der Kirche, der er dient und durch die ihm aller Segen zuwachst. Lutlieraner und Reformirte und Unirte mögen die grosse Lehre der Geschichte beherzigenj und in brüderlicher Liebe da zu einander steh< es gilt im Namen des Herrn die schlitzende