Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-03-12 / 11. szám

vált az ágostai hitű egyházat sújtja, minthogy ezt amaz öszpontosító testületétől fosztotta meg, mely mint utolsó fellebbezési lórum, épen a fegyelem tekintetében presbyteriák, egyházunknak nélkülözhetetlen volt. Ha azért a fegyelmet illetőleg azelőtt volt ok panaszra, bizonyosan tízszeresen van most, mikor egyházunk, nagyban véve, kocsihoz hasonlít , melyen az azt vezető kocsis és az ugy is elmaradt utazók közt versengés támadt az ut felől is, ugy hogy azután nyakra-főre neki hajtván, vagy el fordulhatnak, vagy a bizonytalan holdvilágnál a bokrot is farkasnak nézve, kipótolhatatlan kárt vallhatnak. A fegyelemnek egyik főtényezője, a bizodalom és szabad választás utján egyházi tekintélylyel felruházott, s így legnagyobb erkölcsi hatással biró és atyáskodó biráink tehát nincsenek. Hiányzanak a superintendesek és kerületi felügyelők. Véleményem szerint ez volna az első, a mire a magas kormányt újra meg újra felkérni, presbyterialis szervezetünknél fogva, legszentebb kötelességünk. S ezt nyiltan, egész őszinteséggel kimondom, a nélkül, hogy a magas kormány által kinevezett jelenleg működő főtiszt, administrator urakat, legkisebb mértékben sérteni kívánnám. Mert, ha vezényletök ideje alatt történtek és történnek is megróni valók, ez nem egyéniségűkben s akaratjokban, hanem inkább abban keresendő , hogy egyházi hivatalos állásuk, a magyarhoni protestáns egyház szellemével, diplomatikai lag kifejlett jogaival és törvényesen biztosított szabadságával, — valamint történelmileg meggyökerezett szokásaival meg nem egyeztethető. Az első kérdésre azért, jelenleg nem-mel kell felelnünk, s egyházunk olyan, mint a hadsereg, mely hadi vezérét és tábornok-karát elveszté, s csak egyes csapatokban, egyes lelkes hadnagyok alatt, többnyire csak védelmi helyzetben küzd, vagy besáncolva, esengve várja, alegkegyelmesb Fejedelemtől igért, felmentői napot. Hogy a második pont alatt érintett positiv egyházi törvényekkel nem sokkal jobban vagyunk, azt szinte nem tagadhatjuk. Vannak ugyan mind a két testvér-egyházban bizonyos kánonaink, melyek nyomán eddig is az egyházi fegyelem kezeltetett ; de mennyi azok közt az elfogult s türelmetlensége miatt haszonvehetetlen; s az idők és körülmények megváltoztával, mily nehezen alkalmaztathatók mások; minő sok egyházi viszony van, melyben csak a kölcsönös méltánylat tartja fen a jó és üdvös rendet, de a melyet akármelyik rosz SZÍVŰ korteskedő feldúlhat; s végre, mily sok az úgynevezett csekélyebb nemű hiba és bűn, melyet más keresztyénben a szeretet ugyan elfedezhet, de melylyek az egyházi hivatalnokokban már ártalmasok és semmi áron meg nem szenvedhetők. Hiszen épen ezen positiv törvényeknek vagy teljes hiánya, vagy határozatlansága szülte a honi protestáns egyházunkban eddig is, ama sok keserű versengést, panaszt, rendbontást a felügyelők, lelkészek, tanítók, anya- és leány-egyházak, presbyteriirmok és kurátorok egymáshoz való viszonyaikban : a miért is az egyetemes gyűlés boldogult Szirma y felügyelő ur elnöklete alatt 1845-ben választmányt nevezett ki, azon megbízással, hogy a múlt időbeni egyházi szokásainkat, jogainkat és törvényes szabadságunkat kellő figyelembe véve, az egyház számára dolgozna ki oly rendszert, melylyel azután a szükséges fegyelem is egyszerűen és iidvhozólag kezelhető lenne. Ez az 1846-dik évi „alapvonásokkal" megtörtént, melyek mind tót, mind német nyelven Posonyban kinyomattak, és az ágostai hitű egyházaknak megküldettek. — Ezeket és egyéb kánonainkat felhasználva, rendszerezve találjuk a miniszterialis tervezetben már az egyházi fegyelmet is, és ez minden esetre érdemére szolgál, s csak azt kívánhatnék, hogy némelyek, egyházunk törvényes állásának és természetének megfelelőleg módosíttatnának. A harmadik pont alatti bírósággal jobban vagyunk, s e részben egyházunknak kívánnivalója most is csak az lehetne, hogy egy harmadik felebbezési hivatal állíttatnék fel, mely aztán minden egyházi , kisebb vagy nagyobb ügyeinket végképen elintézné. Jelenleg az ágostai hitű egyház, mely kormányzatilag az egyetemes gyűléssel nagy előnynyel bírt, a helvét hitvallású testvéregyházzal, miképen Thurzó nádor idejében — a superintendensi —vagyis kerületi fórumra van szorítva. Azonban itt egyházunknak két kincsét őrizve és biztosítva találjuk, melynél nagyobbat a fegyelem kezelésében nem ismerek, t. i. hogy a vétkes, természetes bírái által ítéltetik meg; § hogy ezen bírák hivatala — afeloszlandó consistorium — legfüggetlenebb és legkevésbé megvesztegethető. Hátra van még az egyházi fegyelemnek egyik főtényezője, t. i. a hozott ítéletnek végrehajtása. Ezzel egyházi életünknek leggyengébb oldalát érintjük, s ha valahol, bizonyosan itt kellett és kell az orvoslás. Mert ha még annyi jót rendeltünk és határoztunk is az egyházi gyűlésekben, vagy a bírói szerepet vivő consistoriumokban, mégis mindezeknek, hogy sokat ne mondjak, legalább is egyharmad része végrehajtatlan marad s a feledékenység tengerébe hullott. — Sokszor a hivatalvesztési ítélet dacára, mégis éveken át nyomorítva látunk sok egyházat, iszákos lelkész vagy tanító által; vagy megnyert perök és ártatlanságuk dacára, koldusbotra juttatva egyházi hivatalnokokat; sokszor a hatalmas felügyelő, egyszersmind épen oly hatalmas egyházi rendbontó és esperes uram, szinte sok leányiról ugy tudott gondoskodni, hogy az egyházi fegyelem megfojtásával mindegyikből tiszteletes asszony lett. „Senatus haec intelligit, consul videt, et tamen omnes vivunt." Tagadhatjuk-e, hogy voltak és vannak népes i egyházak, melyek efféle utakon annyira jútottak,