Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-03-05 / 10. szám

József főjegyző uraknak, kik jóakaratú buzgalmak, s befolyásuk minden súlyát, a szent célú adományozások, mind felkarolása, részben indítványozása, mind kivitelére nézve, mérlegbe vetették. Isten áldja meg mindnyájukat szives törekvésükért! s adja, hogy a vallás, s iskolai nevelés terén, amaz adományozások által el­hintett áldásos magvak kicsirádzását, virágzás, s bő gyümölcsö­zését, magok a magvetők is necsak is megérhessék, de sokáig, — utódaik pedig, sőt közvetve az egyetemes hon, végetlen idő­kig élvezhesse s élvezhessék! Hajnal Ábel, helv. hitv. lelkipásztor. Iskolai adó a gömöri esperességben. (Vége.) Választmányi munkálat: „A magas kormánynak, az iskolai iigy tárgyában 1850. évben kibocsátott rendelete következtében, evang. iskoláink Ma­gyarországon azon válságos helyzetbe jutottak, hogy vagy át kel­lett alakulniok, a magas kormány által megszabott terv szerint, vagy el kellett veszteniek eddigi nyilvános — törvényesen érvé­nyes jogaikat. — Az átalakulás annyi költséget igényelt, hogy általános szegénységünk mellett, annak megszerzése felett két­ségbe kellett esnünk. — De mivé lenne prot. egyházunk jöven­dője, ha egy részről azon világi férfiak, kik magasabb állásuk és értelmességök által, annak mindenkor hü őrei és védői valának, más részről azon egyházi férfiak, kiknek dicső feladatok a népet tiszta evang. szellemben nevelni, s prot. vallásunk szabadságá­ban megtartani, kiképeztetésöket ezentúl idegen iskolákban ke­resvén, ott vallásuk és egyházuk iránti buzgóság helyett, idegen vagy legalább közönbös szellemet, vagy legjobb esetben csak hiányos kiképeztetést nyernének. — Belátták ezt értelmesebb férfiaink, az egész országban egyértelmiileg, hogy ez az ut egy­házunk és vallásunk romjaihoz vezet, hogy tehát nincs más vá­lasztásunk, mint erőnket lehetségig megfeszíteni, bármi keserve­sen essék is, s az átalakuláshoz szükséges költséget, legalább egy vagy két iskolára nézve kiteremteni. Igy történt, hogy a gyen­gébb iskolák , mint Osgyán, S.-Gömör, Lőcse elenyészvén , az erők a rozsnyói, kézsmárki, eperjesi iskola és nyíregyházi képez­de körül kezdtek gyülekezni, s hála sok áldozatkész buzgó pro­testánsnak , a nevezett iskolák, bár sok fáradságos munka és ne­hezen nélkülözött fillérek árán fenállanak és díszlenek, s kezdik terjeszteni áldásukat gyermekeink hasznára, egyházunk s vallá­sunk jövőjének biztosítására. — De ha fenállanak és díszlenek, életök csak mától holnapra való, állásuk s jövendőjük biztosítva nincs, eddig csak buzgóság tartja fen, de a buzgóság nem állan­dóság , —• s miután a néhány évre tett egyes ajánlatok nagyobb része épen lejár, ha rögtöni biztos segély nem érkezik, akkor ta­náraink kenyér nélkül maradván , kényszerülve is szétmennek, iskoláink pedig minden reményeinkkel romba dőlnek. Ennek meggátlásáról, egyházkerületünk több évi gyűlései­ben tanácskozott, s kijelentette, hogy a kerületnek elkerülhetle­niil szüksége van egy hittani intézetre Eperjesen , egy tanítóké­pezdére Nyíregyházán, nemkülönben az eperjesi, rozsnyói és kézsmárki gymnasiumokra; — számba vétette, hogy mennyi költséget igényel egy és más, — mennyi biztos jövedelme van már egy és másnak addig is, •—• s mi volna még pótolandó. — E számvetésből kiderült, hogy az évenkénti szükség eleinte 8000 pfrtra, — későbben még közel 7000 pfrtra rúg; — s miután an­nak előteremtésére minden más módok vagy kirneríttettek, vagy előlegesen is elégteleneknek tűntek ki, nem maradt egyéb hátra, mint azt az esperességekre s egyházakra, egyházi adópótlékképen kivetni. Az egyházkerületi gyűlés tehát kimondván az elvet, a kivetést — elébb a lélekszámra, — későbben a birtokarányra, s mindkettőnek sikerbe nem jötte után, végre m. é. sept. 14. Nyír­egyházán tartott gyűlésében mindkettőt tekintetbe véve , a kive­tést ideiglenesen, azaz egy évre érvényesen , s jövőre kiigazítha­tólag meg is tette, melyből a gömöri esperességre 1500 pfrt. vagy 1575 uj forint esik. Az esperesség, a m. é. nov. 16-kán Jolsván tartott gyűlé­sében, nem ragaszkodván annyira a formasághoz , mint inkább a cél szentségét és szükség valóságát tekintve, ezen kivetést elvi­leg elfogadta, s időrövidségből az alább irt biztosságot megbizta, őt jóváhagyásának kikötése nélkül, teljes joggal felruházván, hogy a gyűlésen felmerült javaslatok nyomán, egy olyan kulcsot dolgozzék ki, mely szerint ezen 1500 frt. az egyes egyházak kö­zött felosztasson , és mindenikre nézve , szegényre , vagyonosra, kicsinyre, nagyra, az igazságot lehetőleg megközelítse. Mink tehát, alólirt biztosok, m. évi dec. 23-kán Csetneken összeülvén s számot vetvén magunkkal, eltávolítva minden mel­léktekintet , egyedül az igazságot és méltányosságot tartva szem előtt, a mennyiben azt emberi gyarlóságunk mellett megalapí­tani képesek voltunk, — akképen jártunk el, hogy az egyháza­kat , külön az anyákat és külön a templommal bíró filiákat, va­gyonképességök szerint 1—6 ujkrig osztályoztuk, s az 1855- és 1857-ki egyházi névtár szerint, híveiknek lélekszámát annyival megróvtuk s abból a következő kivetési jegyzéket készítettük: Egyház neve Lélekszám Lélek vagyoni ké­pessége tekintettel a közvagyonra is Fizet uj pénzben Betlér 550 1, 5 . . . 8 frt. 25 kr. Dobsina 4200 6, . . . . 253 frt. Fekete-Patak 365 1,5 .. . 5fr. 47 %k. s t b. s t b. (Mellékesen megjegyzem itt, hogy a legnagyobb fizetési Összeg esperességiinkben Dobsinára, mint legnépesebb s legva­gyonosabb egyházra esik, a legkisebb 1 frt. 50 kr. Koprásra, mint a 10-dik. 1, 5 krajcáros osztályba esőre, s csak 100 lelket számítóra.) Ezen kivetési egész jegyzéket már most az egyházakkal oly végből közöljük, hogy az ellen lehető észrevételeiket f. 1859. évi febr. végéig, az esperességi felügyelő úrhoz beküldeni el ne mulasszák , miután későbbi reclamátióknak hely nem fog adatni. — E végből nehogy valamely egyház magát azzal mentegesse, mintha e kivetést meg nem kapta volna, arról az azt átszolgáltató dekán avagy helyettesének , vételi megismerést adjon, a lelkész és legalább egy presbyter, vagy a lelkész távollétében két pres­byter aláírásával, kik azt az egész egyházzal haladék nélkül kö­zölni s azt annak értelmébeni intézkedésre felszólítani kötelez­tetnek. Azon nem remélt esetben, ha netalán valammely egyház ily vételi megismerés kiadásától vonakodnék, vagy általában a kivetés elfogadását makacsul megtagadná, dekán urnák ebbéli jelentése, mely a megkísértett átadás vagy vételi megismerés megtagadásának napját magában foglalja —• fog ilyetén vételi megismerés gyanánt tekintetni. Reclamálni lehet: 1. A kivetés alapjául szolgáló lélekszám ellen. 2. A kitett lélek vagyon-képesség vagy osztályzat ellen. 3. Az összeg ellen általában, kivételes elemi csapások vagy más rendkívüli terheltetések szenvedése okából, 4. A végből, hogy az egyház által hasonló céllal már ed­dig teljesített bizonyos fizetés a kivetett összegbe betuclassék. A személyszám elleni reclamátiókhoz szükséges az illető egyház híveinek rovatos Összeírását csatolni, mely a lelkész és két presbyter, nemkülönben a községi előljáró és ker. jegyző ál­tal legyen aláírva, s azon kijelentést tartalmazza, hogy azt lelki­ismeretök és biztos tudomásuk szerint tévén, senkit ki nem hagy­ván, annak helyességéről kezeskednek. A lélek vagyoni képesség elleni reclamátiókhoz csatolandó az egyházi hívek összes adóját kimutató jegyzék , azon rova­tok szerint, n eve n kint — ugyanazok által, ugyancsak hasonló kijelentéssel aláírva, mint a fentebbi pontban, miután annak he­lyes vagy nem helyes volta egyedül ebből fog, más ugyanazon osztályba sorozott egyházakkal leendő összehasonlítás utján meg­ítéltetni. A rendkívüli veszteségek és terhek okából tett reclamá­tiókhoz kimerítő és hitelt érdemlő adatok és bizonyítványok, nem puszta állítások csatolandók.

Next

/
Thumbnails
Contents