Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-03-05 / 10. szám

hálni" akí^uk a magyarországi ágostaiakat és a két, jó egyetérWsben ^lő testvéreket egymás ellen ingerelni. Mentse isten, hogy valaha képes legyek csak árnyékát is elkövetni annak, a mit Sz. L. ur egész undokságában akar rám disputálni. Mutasson meg nekem Sz. L. ur a részint B. M., részint Szerkesztő névaláírással tőlem megjelent számos cikkekben csak egy szócskát is, mely valakit feljogosíthatna rólam oly esztelen undokságot föltehetni, s én töredelmes szívvel vallást teszek Isten s ember előtt, hogy igaza van Sz. L. urnák, kiérdemeltem még gorombaságait is. — A mi mások dolgozatait illeti, jól tudom, hogy mint szerkesztő azokért is én viselem a felelősséget, de azért személyes meggyőződéseimtől, nézeteimtől soha valamely beküldött dolgozat megjelenését vagy meg nem jelenését függővé nem teszem, hanem kerülve mindenütt a szín- és elvnélktili latitudinarismust, e mellett legjobban vigyázok arra, hogy a felekezetesség gyülöletességeinek valahogy hely ne engedtessék. Ha mégis az egyetlen Boross M. féle cikkben találtatnék is egy vagy más kifejezés, mely félreértésre alkalmat szolgáltathatna — az által, hogy igazolásomban minden félremagyarázásnak elejét venni siettem, tettleg bebizonyítottam, hogy én ama cikknek kifejezéseit, a mennyiben azokban a magyar ágostai bitvallásuakra vonható sértés találkozhatnék, azokra vitetni nem akartam, mi, ha azon ismeretes szabály, hogy suorum quisque verborum optimus interpres , áll, minden további feszegetésnek egyszerre véget vetett. Nem tartottam pedig akkor s nem tartom most sem szükségesnek, hogy válasz tani fejtegetésekbe ereszkedjem ; mert itt nem az a kérdés, mit jelent a „lutheránus mise" kifejezés, hanem az, hogy midőn Boross M. lutheránus miséről szól, abban szükségkép az ágostai testvérek elleni bántalom fekszik-e vagy nem? Én azt hittem és hiszem most is, hogy midőn „Igazolásomban" azt mutattam ki, hogy Boross e kifejezést a darmstadti egyházi lapból vette, azon lapból, mely valamint keletkezésekor az unió megszilárdításának volt egyik legfőbb eszköze, ugy azóta elveihez folyvást híven az unió alapján áll fen : akkor eo ipso kiderült, hogy azon kifejezés, mint szintén minden egyéb kemény kifejezet kizárólag a badeni octroyirozott agenda tekintetéből értendő és confessionalis szükkeblüségből nem eredhetett. íme, uraim, veleje és magva a „Protestáns ellenőrnek" a maga kellő világításában. Már most, azt várja Sz. L. ur, következni fog az én pattogásom , vagy ha jámbor lelkű vagyok , bűnömet törödelmesen bevallva, tehetetlenségem érzetében átruházom a szerkesztői nehéz szerepet ő reá, mint kivel gyermekkorától fogva vele növekedett az egyházias szellem, a szerénység, a szelídség és a békeszeretet. Nagyon sajnálom, hogy Sz. L. ur várakozásának megfelelni nem tudok. Mert én sem pattogni nem fogok, sem kedveért a lap szerkesztőségéről lemondani nem akarok, de a mi még rettentőbb, a Sz. L. ur követelte javulásra *) és lapom irányának változtatására sincs semmi kedvem és — míg szerkesztőtársaim bizodalmát birom, a közönség részvétét tőlünk meg nem vonja, s az ág. hitvallásnak közül oly férfiak, mint B. Gy., Benda P., Blázy L., Cékus I., Daru, , Elefánt M., Eőri Sándor, G. B. Hoznék, Horváth S., Hunfalvy J., Hunfalvy P., Jancsovics I., Jesszenszky L., Linberger Istv., Máday K., Mocskonyi, Noszág, Pálfy J., Pecz GyProcopius Gy., b. Prónai G., Sopronyi, dr. Székács J., Zabary Szontagh L., Toperczer J. L., Torkos K. stb. stb. mellettem állanak és dolgozataikkal, tapasztalt tanácsaikkal lapunkat gyámolítják : addig azt hiszem, hogy Sz. L. urnák „Protestáns ellenőre" ellenére is, meg fogunk becsülettel állhatni, még akkor is, ha „terjedelemre bővebb, időhez nem kötött füzetekkel gyak*) Van kétségen kivül sok javítani való lapunkban, csakhogy legkevésbé azon tekintetben, melyet Sz. L. ur sürget. Szerkesztő. rabban fog Sz. L. ur a protestáns közönség ajtaján bekocogtatni." — Én tőlem bátran irhát Sz. L. ur, a mit neki tetszik. Biztosítom, hogy őt azon térre, a melyre lépett, követni nem fogom és soha handabandák, balgatagságok, tudatlanságok s több ily nyájasságokkal sem ellene, sem más irányában élni nem fogok. Tehát csak rajta, ha ugy tetszik. Én sárt sárral mosni nem fogok és addig, míg Sz. L. ur mívelt emberhez illő hangon nem beszél , szavát figyelembe nem veszem, még kevésbé fogok vele feleselni, bár egyébkint mindenben és mindig helyemen találand. Sz. L. ur, egyébiránt látni való, erőnek erejével kötött belém és merő vaknak kellene lennem, hogy kötölőzködésének célját ne lássam. Ez nem egyéb , mint a mit a francia így fejez ki: „őte toi, que je m'y mette". Sz. L. ur protestáns egyházi lapnak szerkesztője akarna lenni, és biztosabbnak, kényelmesebbnek hiszi a dolgot, ha engem elébb láb alól eltett. Kár ilyenen mesterkedni; — megférünk mi egymásmelleit is. Nem mondhatok ugyan Sz. L. urnák , a I mit Pál apostol Timotheusnak , hogy „ha valaki prot. lap szerkesztőséget kiván, jó munkát kiván", — de azért mégis, ha lapot szerkeszteni akar, jól teszi. De azt bizton elhiheti, hogy jelen müve ugyan nem mutatta be olyannak, mint a kire a közös egyházi ügyet bátorsággal bizni lehetne. Még csak azt mondom egész általánosságban, hogy a kik az én eljárásomban felekezetes pártosságot látnak, azoknak bármiként legyen egyébkint a dolguk, látásuk tisztaságát nem irigylem, olyanok azok, mint a kik sárgakórban mindent sárgának néznek ; a hiba nem a tárgyban, hanem szemökben van. Sajnálatos vakság, siralmas elfogultság, mely egymás ellen fegyverzi föl azon embereket, kiket, mint egy szent cél felé törekvőket, a leghevesebb vitáknak közepette is testvéri szeretetnek kellene egyesíteni. Közös érdekűnk < mindenek felett követeli tőlünk , hogy egymást megértsük, nem azt, hogy üres gyanúsítások hintegetése, alaptalan vádaskodások , ráfogások és ármányok által egymáson túltegyünk és oly diadalt keressünk, mely mindennek árt, senkinek nem használ és magának a győztesnek is gyalázatnál egyebet nem hoz. Szerkesztő. „Szent történelem." Az isteni üdvintézmény történeti kifejlésének rendszeres előadása, mint az egész ker. vallástan mellőzhetlen alapja. Kurz H. J. „Lehrbuch der heil. Geschichte" cimü munkájából, a ref. egyház hitelveivel is összhangzásba hozva, átdolgozta TataiAndrás, hittanár. — Pest, Ráth Mór, 1859. 249. 1. Ára? 1 pfrt. (Vége.) Felosztása a munkának következő: b e v e z e t é s általában a történet és történelemről. 1. r é s z: a teremtés- és bűnesetről, 2. r é s z: a megváltásról és üdvről. Ennek I. szakasza: az üdv előkészítését vagyis az ó testamentomot foglalja magában, következő időszakokra felosztva : 1. időszak:a bűnesetről az özönvízig, 2. i d ő s z a k : az özönvíztől Ábrahám elhivatásáig, 3. időszak: Ábrahám elhivatásától Krisztus születéséig. Ezen 3. időszak ismét több korszakokra oszlik, n. m. a) a patriarchák kora, b) Mózes és a törvényhozás, c) Józsue és az igéret földének meghódítása, d) a birák kora, e) Sámuel reformatiojától az ország megoszlásáig, f) az ország megoszlásától a prófétia megszűntéig, g) az ó szövetségi prófétia elnémultától annak újszövetségi beteljesedéseig. II. s z a k a s z. Az üdv végrehajtása vagy az uj testamentom. Ennek 1. cikke szól az üdvnek a megváltó személyébeni megvalósultáról, 2. cikke: az üdvnek apostolok általi hirdetéséről