Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-02-26 / 9. szám

bomiliák bizonyítják. Ezen rendtartás megmaradt későbben is, azon változtatással, hogy némely templomokban, a ma­gyarázat helyébe a gyermekek kateehétikai oktatása lé­pett, s még így is egy-egy templomban 6—15 magyarázat tartatott hetenként Zürichben. — Zwingli azonban még mindezeken felül, egy sajátságos rendtartást állított fel, a szentírásnak szintén istenitiszteleti magyarázására nézve, mely németül Propheze y-nak , azaz : I. Kor. XIY. 3. alapján, irás-magyarázásnak, prófétálásnak neveztetett. Zwingli ugyanis, már a lelkipásztori hivatal lényegéről, rendeltetéséről stb., irott igen jeles munkájában, melyet mint Bullinger megjegyzi 350 pap, tiz tudor és sok magis­ter, s több tudós férfiak előtt mondott el, azon istenitiszte­leti foglalkozásokat, melyekről Pál apostol a korinthusiak­hoz irott első levélben emlékezik, a reformált gyülekezetre nézve is nyilvánosan életbeléptetendőnek tartotta; ennél­fogva Zürichben 1525-ben, csakugyan életbelépett a követ­kező rendtartás: Minden papok , kanonokok , káplánok és idősebb diákok, vasárnapot és pénteket kivéve, minden reggel 8 órakor összegyűltek a nagy Münster nevü tem­plomba ; — egy deák felolvasott az ó szövetségi könyvek valamelyikéből egy vagy fél fejezetet a Yulgata szerint, azután egy professor olvasta és megmagyarázta a megfe­lelő héber szöveget, végre olvastatott a hetvenfordítók ide vonatkozó pontja görögül, s megmagyaráztatott latinul; utóljára aztán egy pap a szószékből, német nyelven ma­gyarázta meg az elmondottakat. Yolt ilyen rendtartás Ba­selben és Genfben is, hol a hallgató nép közül bárki is elő­állhatott, ellenvetéseket tehetett és az előadóval, vagy ma­gyarázóval vitatkozhatott. Ezen rendtartás azonban, né­hány évtized múlva, a közönséges istenitisztelet helyéről a főiskolai hallgató teremekbe, a papok, tanárok és theo­logiai tanulók körébe tétetett át. Volt ilyen rendtartás a skót reformátio korában is, midőn egy kitűzött helyen, a vidéki lelkészek is összegyűltek az irás tudományos ma­gyarázása végett, s ebből fejlödöttnek mondja L e c h 1 e r a collegiumokat, lelkészi értekezleteket. *) Genfben , hol az istenitisztelet reformátioját, még Kálvin odamenetele előtt, valódi ős apostoli, puritán szel­lemben megkezdette Farel, a szentírás, miként az ujabb időkben folyvást, ugy a reformátio korában ís folyvást ma­gyaráztatott. E rendtartásról, a XVI-dik századból nincse­nek ugyan oly részletes adataink, mint Wittenbergről és Zürichről, s magok az 1541-dik évi genfi ordonnances is, csak általában igehirdetésről szólanak; Henry azonban megjegyzi Kálvinról, hogy az ö egyházi beszédeinek leg­nagyobb része nem egyéb volt a szent könyvek felett ré­szenként tartott magyarázatoknál **), s hogy mily sokat prédikálhatott, mutatja az, hogy a genfi könyvtárban, csak néhány évről 2023 egyházi beszéd van meg tőle kézirat­ban, a mi pedig összes beszédeinek még kis részét alkotja. A korábbi időkben, valamint jelenleg is, mint F i n s 1 e r közli, naponként tartatnak bibliamagyarázatok a néphez, *) Leehler G. V. „Geschichte der presbyterial und synodal Verfassung seit der Reformation." Leiden. 1854. Igen jeles s „a keresztyénség védelmezése végett" fenálló hágai társu­lat által megkoszorúzott mű; melynek vajha minél több ol­vasói lennének hazánkban is ! Másik müve ugyanezen derék Lechlernek, melyet fentebb idéztem : „Das apostolische und das nachapostolische Zeitalter.u 2. Aufl. Stuttgard. 1857. A maga nemében az elsőnél még jelesebb. — Felemlítem ezeket, nemcsak magam igazolásaul, hanem főként azért, hogy terjedésüket és tanulmányukat némi részben előmoz­dítsam. **) „ Kálvin predikálási módszere nem synthetica, legalább igen ritkák az oly beszédei, melyek egy tételt állítanak fel s a beszédet abból fejtenék ki; hanem prédikációi rendszerint analyticaiak, a mennyiben egész könyvet felvesz és folytában részenkint végig magyaráz," —mondja He n r y, „Das Le­ben Johann Calvin's, des grossen Reformators." — 2. Bd. Hamburg. 1838. 193 1. vannak gyakori s rendes katechetikai oktatások a gyer­mekekhez és felserdültekhez , továbbá úgynevezett confe­rences, értekezletek is, melyekben lelkészek s tanárok, az egész néphez, de nem az istenitisztelet folyamán, a lénye­gesebb hitágazatokról tartanak polemicus tanításokat.' *) A Németalföldről Angolhonba menekült presbyterian reformátusoknak 1550-ben Laskó által készített, s a többi reformált egyházakra is nagy befolyású szervezete szerint „soha egyetlenegy istenitisztelet sem tartatik, a melyben az Isten igéjéből valami ne taníttatnék a nép javítására, intésére és vigasztalására. Nagy és fontos okoknál fogva, a szentírás nem elszakgatva tárgyaltatik prédikációkban, hanem felvesznek egy könyvet az ó vagy az újszövetség­ből , és azt kezdettől végig megmagyarázzák, s az ekként felvett könyvből egy-egy alkalommal annyi olvastatik, a mennyit egy óra alatt célszerűen meglehet magyarázni. Egyszersmind intetnek a prédikátorok, hogy beszédeikben, a szövegtől el ne csapongjanak, hanem minden tanításai­kat, intéseiket, buzdításaikat, feddéseiket s vigasztalásai­kat a felvett szövegből vegyék." Azt hiszem , hogy a reformátio főbb pontjairól felvett mindezen példák , melyeket még igen sokkal nevelhet­nénk **), meggyőzheték a tisztelt olvasót arról, hogy a szentírásnak a gyülekezet előtti magyarázása, a reformá­tio korában általános volt, mert nem történetesség, hanem elv hozta ezt magával, magának a reformátionak s a refor­mált egyháznak nélkülözhetlen éltető alapelve. A múlt század végén feltámadt vallásos közönyösség és hitetlenség, mely sok helyen magokat az igehirdetőket foglalta el leg­gyászosabb mértékben, több régi józan intézményekkel és szokásokkal együtt, a szentírás közmagyarázását is le­szállította hajdani tekintélyéből; a felébredt egyházi öntu­dat azonban, mindenütt visszaállította ezt, s a külföld re­formált egyházaiban, a mellett, hogy virágzó népies egy­házi irodalom van, s léteznek számtalan társulatok a nép erkölcsiségének , vallásos oktatásának előmozdítására, — a szentírás is rendszerint magyaráztatik, sőt szabad ma­gyarázati órák is tartatnak, s a szentírás általunk alig kép­zelhető nagy tekintélyben áll az egyeseknél és családok­nál is. ***) — De a jelennek rajza, most nem tartozik feltett célunkhoz. Lássuk a mi szegény , de édes hazánkat, és ebben különösen a reformált egyházat, mert álláspontomnál fog­va, ennek érdekeit tartom most e közlemények folytán is szemeim előtt. Hogy mily szegény és tökélytelen a mi egyháztörté-*) F i n s 1 e r: „Kirchliche Statistik der reformirten Schweiz." Zürich. 1854. 554-dik s több lapokon. **) Megvallom, hogy először szándékom vala, mind az ágostai, mind a helvét hitvallású külföldi egyházak mezejéről, a re­formátio korából lehető teljességben felemlíteni, elsorolni azon példákat, melyek a szentírás magyarázásának rendes divatát igazolják. De íveket fogna betölteni csak maga ezen elsorolás, oly számosak, oly általánosak a bizonyító példák. Elégnek tartottam tehát csak azon tekintélyesebb pontokról hozni fel példákat, melyeket követtek rendszerint a többiek. Utalom a tanulmányozót az egyes országos egyházakról irott monographiákra , s különösen R i c h t e r fentebb már idé­zett igen jeles gyűjteményére, melyet egyebek mellett én is használtam. ***) A hollandok és skótok biblia iránti nagy tisztelete egy kissé talán túlzó is , s majdnem betütiszteletté lesz, a mennyiben ők sem az úgynevezett áhitatossági könyveket, sem az iste­nitiszteleten a zsoltárokon kivül más énekeket nem tűrnek. Ugy vélik nevezetesen, hogy nem szabad a keresztyén egy­házban, sem a templomban, sem azon kivül más igének élni, mint egyedül az Istenének. Holott lehetnek bizonynyal az ihletett elméknek oly irodalmi szüleményei, melyek a szent­írás elveivel teljes egyezésben állanak s a hívek által siker­rel használtathatnak a biblia mellett, melynek háttérbe szo­ríttatni, igaz, hogy sohasem szabad.

Next

/
Thumbnails
Contents