Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-02-19 / 8. szám

T. szerkesztő ur! A helv. hitv. békési egyház részéről a G.-A.-egyletnek 30 frt., a szendi, ttiz által károsult ág. hitv. egyháznak 5 frt. 90 kr., összesen 35 frt. 90 krt. ausztriai becsértékben, elküldés végett ajánltatott. Kérdezi talán t. szerkesztő ur: honnét e kis összegecske ? Válaszul adhatom ezt: azon 8 pfrt. 23 krral együtt, melyet szinte a keresztyéni részvét rakott a könyöradomány szekrényeibe, a perselyekbe, egy, a múlt évben fölfedezett kincsforrás buzogta föl. Ugyanis : az egyházi közgyűlés elhatározván, hogy mivel nemcsak ünnepnapokon délelőtt, — mikor rendszerint kitétetnek a perselyek, — de azok délutánjain, sőt hétköznapokon is jelenhetnek meg a templomban olyanok, kik isten dicsőségére, fölbivatlan és szives készséggel adakoznak : G. - A. - e g y 1 e t, s szegény egyházak, iskolák számára fölirattal, uj perselyeket készíttetett, azaz : hogy fölhívásunkra készíttettek néhány buzgó magánosok, — melyek mindig a templomban állnak; ezekbe rakták le a vallásos öregek, keresztanyák, uj házaspárok, gyermekágyból fölgyógyult anyák, bánatos szivttek, confirmált gyermekek stb., hála- s könyöradományaikat, s e fillérekből gyűlt a kitett összegecske. Lélekemelő jelenet volt különösen óév utolsó délutánján tartott ünnepélyes istenitisztelet alkalmával, mint igyekezett mindenki, említett perselyekbe tenni, a hála- s könyörfilléreket. Nehogy azonban, az egyház perselyből! jövedelme, ez uj intézkedés által csökkenjen : vasárnap s ünnepnapokon, délelőtti istenitisztelet alkalmával, az egyház perselyei, a G. A. perselyei felibe helyeztetnek, a mikor tehát epen csak azokba tétethetnek, az Ur háza iránti részvét jelei, s a könyör fillérei. Ha ily források nyílnának s nyittatnának meg prot. egyházainkban, — amire, az akarat s buzgalmon kivül más semmi nem kívántatik: a mellett, hogy sok sebeket behegeszthetnénk , — a G. - A. - egyletet is támogathatván, azon sok ezer forintokat, melyekkel eddigelő, avagy csak hazánkban, sok szükséget pótolt, sok Ínséget enyhített, sok Ínséget enyhített, meghálálhatnók ; s arra, hogy ha majd kiáltunk, meghallgatást nyerendünk, sokkal nagyobb biztonsággal számolhatnánk. Haj nal Ábel, helv. hitv. lelkipásztor. Az érmeiléken Sz.-Jóbon múltján. 26-dik napján éjjel a ref. paplakot, az udvaron lévő minden épülettel, jószág, takarmánynemüekkel sebes lángok emésztették meg. A lelkész saját hívei, kik az égésnél megjelentek, hideg tétlenségben mint nézők vesztegeltek, annál tevényekebben teljes erőfeszítéssel működtek a pusztító elem akadályozásán helybeli róm. lelkész ur segédjével, Balla I. ur uradalmi tiszt, ki a fedél nélkül maradt lelkészi családnak saját lakán tavaszig két szobát s élelmi ellátást ajánlott, s egy israelita. Az ily nagy mértékben károsult családot ajánlom a ker. hivők s különösen lelkésztársaim munkás szeretetébe. Fapp Gábor, köbölkuti ref. lelkész. Abaujmegyéből. Szikszó vidékéről értesíttetünk, azon vidéki lelkészek nagy részének az apró, 100, 150, 200 lelket számláló egyházakban való insége s nyomoruságáról. A tagosítás alkalmával az egyház részére való illetőségek nem mindenütt, s némely helyeken a prot. földesuraktól törvényes eljárás után adattak ki. A s.-pataki tanítóképezde működésének a népiskolákra nézve áldásos eredményei mutatkoznak ; az öregebb családos néptanítók is — az egyházkerület atyai felszólítására, — látogatják a nevezett tan. képezdét. Zilah, dec. 25-én, 1858. — A helybeli ev. ref. gymnasium iránt mutatkozó közrészvétnek és érdekeltségnek naponkint ujabb jeleivel találkozunk. Közelebbről id. báró W e s s e 1 é n yi F e r. ur irta be nevét ezen nevezetes és nem -zetiségi tekintetből a Szilágyban egyedül álló , közmívelődési emeltyű jóltévőinek díszsorába, midőn folyó hó 17-én kelt örökös alapítványa értelmében, a tanintézeti könyvtár gyarapítására 500 pfrtot oly kikötéssel ajándékozott, bogy ez összeg kamatja esztendőnkint magyar könyvek vásárlására fordíttassék. Itt a tény mind magyarázatát, mind jutalmát önmagában bórája, s mi csak Őszinte lelki örömünket kívánjuk kifejezni fölötte, hogy azon osztály, mely nemzetiségünk fentartására ez időszerint hivatva van, a kor szavát raeghallgatatlanul nem hagyva, a felvilágosodás oltártüzének táplálásán és élesztésén teljes buzgalommal munkálkodik. Óhajtandó, hogy az ekképen gyarapodott könyvtár használhatása jövőre nézve minél szélesebb körre legyen kiterjesztve. (Kolozs, Közi.) — <*t>6*8^f*3<3«> KÜLFÖLD. China. Az Orosz és amerikai Chinával kötött szerződés soraiból kiemeljük azokat, melyek a keresztyénségre vonatkoznak. Az első az érdekben így nyilatkozik : „Achinai kormány, miután átlátta, bogy a keresztyén tan a rendet és békét célozza az emberek között előmozdítani, — kötelezi magát, hogy keresztyén jobbágyait vallásuk gyakorlatáért nem üldözi. Más hitüeküel egyenlő oltalmat élveznek a császári államban. S minthogy a chinai kormány a ker. missionariusokat jó embereknek nézi, kik nem anyagi haszonért fáradoznak, megengedi nekik, hogy a keresztyénséget alattvalói között terjesszék, s nem tiltja el, hogy a birodalom belsejében utazásokat tegyenek. Bizonyos számú hittérítők az Orosz hatóságok által aláirt útlevelekkel láttatnak el. Az Esz. Amerikával való egyességben következő hely található: „Minthogy a ker. vallás elvei, melyeket protestánsok és római katholikusok vallanak, azt tanítják, hogy másokkal jól kell tenni, mindenki iránt ugy viseltetni, a mint kívánjuk, hogy mások irántunk viseltessenek: tehát az oly emberek, kik nyugton, békével tanítják e vallást, ne üldöztessenek vagy ezen elvekért bármiként is ne háborgattassanak. (N. Pr. Z.) t ^L J» c? A.. Igazolás. Casu enim, non studio, in has turbas incidi, Deum testőr. Luther. T. Sóhalmi ur, hegyaljai evang. esperesség másodfelügyelöjének szavát most másodszor hallom, de nem találhatom benne azt a higgadt, komoly, férfias, az egyháziasság szellemétől áthatott hangot, melyet én akár a régi, akár a mostani időkben esperességi felügyelőink ajkairól oly kenetes és épületes modorban megszólalni hallottam, hanem oly indulatos kitörés árjaitól elragadtatva látom, mely az esp. felügyelői állásnak méltóságát beiszapolja, az embert a személyeskedés sarával bedobálja és az ügynek épen nem használ. Nem akarok én vele, ki, mint mondják, ügyes ügyvéd, feleselésbe bocsátkozni, hanem mégis nehezen veszem, hogy engem, kinek vele semmi köze, csendes körömben megrohan, megtámad, és a nagy közönség előtt — hogy szavával éljek — „lepocskondiáz", mondván: „a nemmerengések irója izgatásaival otthon nagy bajt okozott és okoz". En esp. felügyelő úrtól jogosan követelem , hogy irányomban oly kifejezésekkel éljen, melyek engem megilletnek, s melyeket megérdemlek, de midőn a sajtó utján „izgatónak" hirdet: akkor kénytelen vagyok kijelenteni, hogy felügyelő