Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1859-01-01 / 1. szám
társadalmi ferde élet eddigi folyásán keresztül természetesen gyökerezett meg a gyermeki lélekben, a titkolódzás, az első benyomások alapján, a nagyok vak utánzása — sőt az, miket a szülék eleinte követeltek, az úgynevezett emberes tulajdonok, most már nem maradnak azon határok között, meddig a szülék s barátok vinni szerették volna, hanem korlátot nem ismerve, olyan cselekvési térekre csapnak át melyeket sem szüle, sem barát nem kívánnak, mert vagy olyanok, miket ha bár emberi dolgok is, a gyermeknek nem kellene tudni, vagy olyanok, melyek a gyermek erkölcsiségét, gyakran egész vallását teszik semmivé. A gyermeket ekkor rosznak s mit tudom én minek nevezzük, pedig ő halad azon természetes uton, melyen megindították. És godoljátok fel atyák és anyák, nem következetes e a gyermek lelki fejlődése — nevelődése — és nem ti vagytok-e következetlenek? A gyermeki természet az ilyen fejlődések között is közlékeny. — De közlékenységével sem a szüle, sem a tanítóhoz nem fordul — fordul tehát kortársához, a másik gyermekhez. És miért ne fordulna, miután ott hasonló következetlenségekben nevelkedett, hasonló vágyakat rejtegető kebelre talál. Milyen szellem fejlődhetnék az így találkozott egyének között, amaz előzmények után, hanemha titkolódzó, a családi benyomásokból merítő, ahhoz hasonló, talán más alakban mutatkozó következetlen élet.— Milyen más, mint az iskolatanító és tudomány szeretetétől idegenkedő lélek ? És az ilyen módra alakult gyermeki társaságba, ha véletlenül bekeveredik is egy két szemérmes, eredeti tetadatát fel fogni tudó gyermek ; miután a conventionalis álszemérem, álbecsiilet, önhittség és kevélység szellemei ülnek az ilyen társaságok elnöki székén, megmaradhat e ezen egy két egyén is eredeti törekvéseiben ? Bizony mondom, ritkán, igen ritkán ! A családi és iskolai életen így átvándorolt és azon útban, melyre térítve valának így, megerősödött szellemek lépnek át az iskolából az életbe. És kívánjátok azon egyéntől, ki még tengeren soha sem hajózott, hogy az a hajót kormányozni s a keresett révpartot feltalálni tudja. ? — Botor kivánság, ha azt hiszitek, hogy az amúgy nevelődött egyén képes lesz az élet tengerén iránytű nélkül hajózni. Hányódni, vetődni fog ő épen ugy, mint hányódott gyermeki éveiben. Lészen ő a különféle divat rabja s követi azon utat, melyet előtte a tapasztalt példák kijelöltek. — Tanulni? — No hiszen csakhogy egyszer megszabadult az iskola nyűgétől ! Van-e okunk csudálkozni, ha ilyen körülmények közöttt folyt nevelődéslink eredménye : az erkölcsi siilyedés felé való gravitálás ? Mennyire másként állanának családi, társadalmi és nemzeti ügyeink, ha a fenebbi gyarló tévedéseink, helyett öntudatos nevelésnek örvendhetnénk magunk, örvendhetnének gyermekeink! Ha családi életünk , minden mozzanata következetesen oda hathatna, hogy a benne növekedő gyermeket néznők azon célpontnak, kire kell irányoznunk minden cselekvéseinket, kikre kell gondolnunk mindannyiszor valahányszor cselekvéseink hatása felett számot vetünk. Ha a férj és nő között kölcsönös figyelem uralkodván, a mások élete folyása után való kandikálás helyett, kiki háza, sőt körében javítgatna — és a túlterjeszkedés helyett, mind magát, mind gyermekeit nélkülözésekre és önmegtadásra szoktatná. — Ha mindent olyat i§, mely jelenben a gyermeknek nem kedves , de jövő boldogsága ezen kedvetlen érzés megtanításától van feltételezve, szigorú következetességgel megtenne a szüle. Ez volna az igazi szülei szeretet! Ezek nyomán fejlenek a gyermek lelkében az igazi benső gyermeki szeretet, melynek kifolyása: a szüle iránti figyelem, előzékenység és határtalan engedelmesség. Olyan erények, melyek nélkül a gyermeki lélek természetes fejlődését s igazi emberré lételét képzelni sem lehet. Ha a férj és nő között tökéletes öszhangzás áll; hogy ne élne, hogy ne gyökereznék az meg a testvérek között is ?• És ime ezek a harmonizáló családi élet nélkülözhetetlen feltételei. Az ilyen alapon nyugvó családi életet fűzi össze a kölcönös bizalom, tartja fen a kegyeletesség és éltető mannával táplálgatja a vallásos érzés. Az ilyen erkölcsi alapokon nyugovó családi életbeu fejlik ki a munkaszeretet és tudnivágyás. Nincs az ilyen családi életben, hol a példa a főtanítómester, semmi eröszakolásra szükség. — Itt az apa és anya az emberi, a gyermekek a gyermeki szerepet viszik — egyik sem lép át a másik körébe, egyik sem cserél szerepet, és nem teszi a szüle gyermekét játéka-, a gyermek szüléjét bábjátéka tárgyává. Ha minden családnak ilyen benső élete van ; akkor nem uralkodhatik ama rosz közszellem, melynél fogva kutatjuk egymás gyengeségeit, melynél fogva külmázzal kell takargatnunk benső hiányainkat, melynél fogva mindég csak láttatni kívánunk, de nem lenni. És ha mégis emberi gyarlóságunk kandiságra késztetésénél fogva egymás családi életébe pillantanánk, abban csak jót és szépet látván, becsülni és tisztelni tanulnók egymást. Ha gyermekeink a szülei jó példák által jó erkölcsüek, tudnikivánók és munkásokká lettek; ha az ismerősök, barátok biztatásai a helyes s nemes előtörekvésekre buzdítják a gyermeket és az ifjút: akkor az egymással társalgó gyermek nem fogja keresni és követni a tiltottat, a I roszat, nem kicsinyli s gúnyolja társát, ki jó irányban halad, hanem becsüli és követi. Ha a családi élet tűzhelyén ben, és a társaságba kifelé így hathatna, akkor felvirágoznék és közszellemmé válnék a tiszta erkölcs. Pedig ha igaz az, hogy magánosak életének a tiszta erkölcs képezi biztos alapját: mennyivel inkább bizonyos, hogy egy egész nemzet is csak ezen biztos alapon fejlődbetik ki, maradhat fen és erre építheti fel szellemi nagysága ragyogó épületét, ennélfogva nyomhat egész sülylyal a nemzetek közös mérlegében. — E nélkül ? — Az iráa szavai szerint : megmérettetik és hiányosnak találtatik ! Vagy a mint koszorús költőnk helyesen mondja . . . minden ország támasza, talpköve. A tiszta erkölcs, mely ha megvész : Róma ledől s rabigába görbed. Ezen gondolatok lebegtek a címen kitűzött munka irója szemei előtt. E férfiút, nemzetünk koszorúzott Íróját halljuk megszólalni ez ügyben. E férfiút, kinek egész életének minden leliellete, kinek szellemi összes munkássága ugy vonúlt keresztül nemzetünk életén, úgy sütött s melegített folyvást a nemzet fejledező életére,, mint jótékony nap süt a földre, —termékenyítőleg. -— És most, midőn e nap a láthatár nyugoti szélére ért, búcsúzó, de még mindég termékenyítő sugarait küldi vissza hozzánk, s ama címül irott munkájában, mint csendes tavak tükörében látjuk lelkének megtörődött, de még mindég tüzes sugarait — látjuk, miként e megtört sugarak, megsokszorozott erővel gyűlnek egy pontra, hogy ott élesszék fel e nemzet szunnyadozó s olykor tévedező életét. Áthatnak ezen fényes életű férfiú nyugovásra készülő sugarai a nemzet életén borongó fellegek foltjain át a kunyhók és a paloták lakói szívei redőibe és a homályos foltokat elűzni, a szíveket megnyerni, a nemzet életét felderíteni törekesznek. 0 vajha a búcsúzó s munkás honfi hatytyudalát megértenék, megtanulnák és megtartanák e nemzet minden tagjai! Felkeresi ő, a búcsúzó honfi, nevelési rendszeré-