Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-02-25 / 8. szám

lozsvártt, az, ev. ref. í'otanocSa betűivel, 1858." nagy 8-rét, 55 lap. Ára 10 pkr. Nagy hálával tartozunk köztiszteletben álló főtisztelendő Bodola Sámuel ptispökhelyettesurnák, ki egyéb fontos teendői közt e fáradságos munkára a nehezen begyüjtbető hiteles adatokat ernyedetlen szorgalommal összeállítván, világ elé bocsátotta, s ez által képessé tevé az eddig sötétben tapogatódzó híveket anyaszentegyházunk és tanintézeteink jelen állásával megismerkedni... .Fontos és tanulságos kezdemény e Névkönyv, különösen jövendő egyházi és tanodai fejlődésünkre nézve: az önismeret legelső feltétele levén a tovább haladásnak. És ha ez úttal megismerkedünk erdélyi reformált anyaszentegyházunk öszszes gyülekezetei, hívei, felügyelői, lelkipásztorai, tanintézetei, tanárai, iskolatanitói és valamennyi tanulói számával, — csak ezen hivatalos adatokból már nem egy fontos tanulságot, vigaszt, reményt, s mit anynyira elvesztettünk, önbizalmat meríthetünk. Ha látjuk az itt rovatosan is összeállított adatokból, hogy a közelebb elviharzott politikai vész dúlásai alatt vagyonban, milliókat érő tudományos kincsekben s lélekszámban is megfogyatkozott anyaszentegyházunk alig nyolc év után még 300,000, mond háromszáz ezer lélek — és nyelvben tiszta protestáns magyart tud felmutatni: már e tekintélyes szám bizalmat önthet belénk a jelen válságos körülmények közt imádott vallásunk és nemzetünk jövője iránt. Ha látjuk, hogy öszszerombolt tanodáinkat rövid 8 év alatt képesek voltunk a régi (népességtinkhez képest bizonynyal k e dvező) arányban újra életre hozni s jobbadán jövőjüket is biztosítani; levén egy papnöveldénk, egy tanítóképezdénk, a kettő 7 rendes és 3 segédtanárral; négy, kiegészítő elemitanodával egy bekapcsolt nyilvános fögymnasiumunk (háromban theologiára készitö elöosztály, melynek növendékei a papnöveldében végzik a sajátlagos theologiát), 15 rendes és 58 segédtanár- és tanítóval; egy nyilvános hatosztály u és egy algynasiumunk, a kettő 6 rendes és 12 segédtanár-s tanítóval, mindöszsze 101 tanító- és 2047 tanulóval, — mondom ezeket látva, nyugodtan tekinthetünk a múltra, és új erőt, lelkesedést menthetünk a még szükséges áldozatok meghozására. Ha látjuk továbbá, hogy gyülekezeteinkben 21,683 tanuló és 543 iskolatanitó van (ide nem számítva azon anyaegyházakat, hol csak pap levén, ez a tanító is egyszersmind), e jelenség is örvendetes; de ha látjuk mellette, hogy a leányegyházak nagy részében tanító nem levén, a tanulók száma nincs kitéve, pedig ezek jobb része az anyaegyház tanodáiba is alig ha fel járhat: bizonyosan inditva érezzük magunkat e bajon is Isten segítségével mielébb orvosolni. Ha végre látjuk, hogy némely egyházmegyénkben (különösen a vajdahunyadi, károly- fehérvári és nagyenyediben) a lefolyt katastropha virágzó népes anyaegyházakat vagyona- és népességéből kipusztított, s e miatt leányegyházzá kelle válniok: igyekezni fogunk az egyház vagyonát ugy gyümölcsöztetni s a sarjadó uj nemzedéket oda nevelni, hogy amaz elpusztult de a feltámadás csirájával biró egyházak lassanként régi fényöket viszszanyerjék s megint virágzó anyaegyházakká épüljenek ki. E szent célt elémozdítandók, valamint a d é é z s i .egyházmegye úgynevezett d e s o 1 a t a-e g y h ázainak is, amennyire lehetséges, jobb jövőt teremtendők, szigorú kötelességünk amaz egyházakban biró pártfogók nagylelkűségét igénybe véve (hiszen őseik alapították ugy is egyházaink nagyobb részét), a küszöbén levő legelőelkülönzés és tagosítás alkalmával biztosításukra minél több fekvő birtokot kiszakasztani. . .Ilyen és ezekhez hasonló tanulságokkal és reményekkel lapozza át kétségen kiviil minden buzgó tagja egyházunknak az előttünk fekvő nagyérdekü könyvecskét, s egyszersmind velünk együtt azon óhajtással teendi le kezéből, hogy miután a szép kezdet megvan, a főtisztelendő püspöki szerkesztő ur méltóztassék e vállalatot a következő években is nemcsak folytatni, hanem új nevezetes adatokkal még becsesebbé is tenni. Tudtomra a főtisztelendő uraz egyes egyházakat illetőleg már is sok becses történeti vagy műemléki adatot gyűjtött Össze, melyeknek közlése az egyház híveinek minden bizonynyal épületére válnának; aztán naponként tűnnek föl, nevezetesen a lelkes és áldozatra kész sz é k e 1 y egyházakban a buzgóságnak megható jelei: új szentegyházak, tornyok, harangok, orgonák, szószékek, papi és mesteri lakok, uj tanodák, azonkívül a vidékökbe eső főtanodák alaptőkéihez is tetemes alapítványokkal látjuk járulni : mindezeknek a Névkönyvben leendő közzététele midőn egyfelől az illető áldozatok méltánylásául, ugy más felöl új áldozatok meghozására buzdításul és lelkesitésül szolgálnának még a többi megyék gyülekezeteiben is. Továbbá a tudomány érdekében óhajtandó lenne, hogy ez és hasonló Névkönyvekben a szokott statistikai adatokon kiviig az egyes gyülekezetekben évenként eléforduló házasságkötések (és elválások), születések (mindkét nemű törvényes és törvénytelen gyermekek) és halálozások (természetes és erőszakos halállal mindkét nemből) is pontosan és hitelesen közölve legyenek. Végre óhajtanék, hogy jövendőben mindazon reformata egyház híveit is szám szerint közölné a Névkönyv, melyek mind eddig az erdélyi lutheránus püspök felügyelete alatt állnak; ezen körülmény forradalom előtt a viszonyosság elvén alapult, levén a református püspök pásztorlása alatt is megfelelő lutherana egyházak pl. a tekei káptalan stb. Ezen viszonyosság azonban a forradalom után a lutherana egyházak egyoldalú viszonkeblezésével tettleg meg van szüntetve s még is több reform, egyházunk még mind a lutheránus püspök alatt áll... És már ezen előzmények után engedje meg t. szerkesztő barátom, e fontos könyvecske adatait könnyebben áttekinthető rovatos kimutatásban előterjesztenem, az egy házmegyéket illetőket külön, a tanintézetekéit megint külön. Csak azt kívánom részint kiegészítésül részint felvilágosításul megjegyezni 1) hogy miután a könyvecskében az egyes egyházmegyék (tractus dioecesis) világi felügyelői (fő- és algondnokok) igen helyesen megnevezvék, ezek számát is adom egy rovatban; az egyházmegyék egyházi kormányát 3 egyén u. m. az e s p e r e s, jegyző és (a könyvünkben név szerint föl nem hozott) közigazgató (director) tevén, minthogy e szám minden egyházmegyében változatlan, fölöslegesnek tartottam rovatba tenni. 2) A lelkipásztorok és tanítóknak rovatunkban álló létszáma a Névkönyv megjelenésekori, tehát az ott ürességben levőknek irt állomásokat rovatunkba is üreseknek tettük. Gáspár János. Sepsi-Szentgyörgy (Háromszék). Folyó év febr. 1-én a rikánbelöli ref. 4 egyházvidék közösgyülése tartatott Sepsi-Szentgyörgyön korelnök t. Gödri Ferencz esperes ur vezetése alatt. A tanácskozás főtárgya va'a: a Sepsi-Szentgyörgyön felállítani tervezett, reáliskolával öszszekapcsolandó algymnasium. Mielőtt e gyűlés határozatairól szólanék, szükségesnek tartom ez ügy keletkezését és fejlődését jelen stádiumáig röviden előadni. A mily fontos ez ügy az egész erdélyi ref. superintendentiára nézve, ép oly kevéssé ismert. Innen van, hogy mig némelyek egész szívvel csüngenek ez eszmén s annak megvalósításán, mások még figyelemre is alig méltatják, —mig némelyek a protestáns egyház egy erős védbástyájának alapját vélik létezni abban, mások azt az általános iskolaügyre nézve károsnak éshátravetönek tartják: ugy hiszem tehát, hogy hasznos szolgálatot teszek a közügynek, midőn e tárgyat híven és elfogulatlanul átadom a nyilvánosságnak. Midőn az erdélyi helvéthittiek mélt. egyház Főtanácsa 1855-ben buzdító szavakkal hivá föl anyaszentegyházunk tagjait, hogy a forradalom által anyagilag megrongált, s a m. kormány kivánatai szerint rendezendő főiskoláinkat elesni ne hagyjuk, hanem önkéntes áldozataink által tegyük azokat oly helyzetbe, hogy eddigi rangjukat megtartva, a jólrendezett tanodák színvonalán megállhassanak: a rikán-8. sz.